SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló vitanap címe: hogyan csökkentsünk adókat? Ha nagyon egyszerűen kívánnék rá válaszolni, akkor azt mondanám az MSZP-frakció nevében, hogy úgy, ahol lehet, egyszerűbb, ahol lehet, igazságosabb, ahol lehet, az arányosabb közteherviselés irányába ható adórendszerünk legyen. Teljesen természetesen annak mértékének pedig fedeznie kell az állam által szükséges kiadások mértékét.

(11.00)

A kérdés persze nem ilyen egyszerű - az ördög mindig a részletekben van. Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk a kérdésre, nem elég az adórendszert átnézni. Át kell nézni az államháztartás egészét, a költségvetést, hogy hogyan tudjuk beilleszteni, mi a mozgásterünk ennek a csökkentésnek a területén.

Az államtitkár úr már beszélt azoknak a forrásoknak a nagyságáról, amelyek az elkövetkezendő időszakban rendelkezésre fognak állni a magyar államháztartásban, amelyeket elkölthetünk. Nézzük meg ezeknek a beltartalmát is, hogy mik azok, amikből képződnek ezek a növekmények. Egyrészt a nemzeti össztermék növekményéből; másrészt az állam visszavonulásából adódó kiadáscsökkenések is egyfajta növekményként kezelhetők; harmadrészt lehetőség van az állami feladatok felülvizsgálatára és az állam által ellátandó feladatok felülvizsgálatára, hogy ott milyen tőkebevonási lehetőségeink vannak. És ha 2005-ről beszélünk, akkor már teljes évre számolhatunk az EU-forrásokkal, amelyek rendelkezésre fognak állni. Tehát ezek a növekmények azok, amelyekkel az elkövetkező időszakban számolni tudunk.

Melyek azok az eszközök, feladatok, amelyekre ezeket a növekményeket fordítanunk kell? Vannak determinációk, amelyeknek eleget kell tennünk: emelnünk kell a nyugdíjakat, a törvényben meghatározott módon. Az államadósság után fizetendő kamat szintén egy ilyen determináció. Vannak döntéseink, amelyeket az előző években hoztunk meg, és azoknak kihatásai vannak az elkövetkezendő évekre, tehát ezeknek is eleget kell tennünk, itt is helyt kell állnunk. És természetesen vannak olyan intézkedések, amelyeket meghoztunk, például jelentősen emeltük a családi pótlék vásárlóerejét - ezt is meg kívánjuk tartani a jövőben. Tehát ez is egy olyan determináció, amelynek eleget kell tennünk.

Ha megnézzük, hogy mi a plusz forrás és mi a determinációk közötti különbség, akkor ez mutatja meg, hogy mennyi pénzzel fogunk rendelkezni az elkövetkezendő időszakban, mennyi pénzt tudunk különféle célokra elkölteni. És ha arról beszélünk, hogy ezeket a forrásokat mire kívánjuk elkölteni, akkor a Szocialista Párt frakciója részéről egyetértünk azzal, amit az államtitkár úr mondott, hogy determinációként kezeljük az adósságállomány, a költségvetési hiány bizonyos mértékű csökkentését és az adócsökkentéseket.

Ahhoz azonban, hogy lássuk, mire kell az adóknál fordítani a pénzt, merre tudunk lépni, látni kell a jelenlegi helyzet legfontosabb problémáit. Ezt az MSZP-frakció nevében négy terület köré csoportosítanám. Az első: az élőmunka terhei túlzottan magasak, ez a foglalkoztatásbővülés ellen hat, és táplálja a szürke- és feketegazdaságot. Itt látunk egy olyan problémát, amit az elkövetkezendő rövid időn belül orvosolni kell. A második: a személyi jövedelemadó rendszerében továbbra is az igen alacsony jövedelemnél lép be a legmagasabb adókulcs, a magas jövedelműek ugyanakkor számtalan adókedvezményt élveznek. Miközben ez a kettős adójóváírási rendszer őket preferálja, addig adóhiány miatt a legrászorultabbak ezzel a rendszerrel nem tudnak élni. Az szja-kedvezmények rendszere egészében is túlzottan kiterjedt, tehát ezen a területen is valamiféle lépést kell tennünk.

A harmadik: az iparűzési adó, amely már többször elhangzott itt ma. Joggal vitatható az iparűzési adó kivetésének alapja, de tudomásul kell venni, hogy beépült a költségvetésbe. Olyan megoldást kell találni, amely az önkormányzatokat nem sérti, de a vállalkozók versenyképességét javítja.

A negyedik ilyen pont: a forgalmi adó, amely szintén többször elhangzott. Nagyon magasnak tartjuk mi is a 25 százalékos felső kulcsot, az ehhez való hozzányúlás azonban nagyon nagy körültekintést igényel.

Mindezek alapján mi a mozgástér? Mi az, amit tenni tudunk? És mi az, amiben mi vitapartnerek tudunk lenni a javaslataink kapcsán?

Az áfánál: csak nagyobb lépésben tudjuk elképzelni az áfacsökkentést, az 1 százalékos csökkentésnek nem látjuk értelmét. A szlovák példát is megnézhetnénk, ahol viszonylag jelentősebb áfacsökkentés irányába történt lépés, de ez mégsem jelent meg az árakban. Tehát mi úgy látjuk lehetségesnek az áfacsökkentést, ha egy későbbi időpontban - az euró bevezetéséhez igazodva - egy nagyobb lépést tudunk tenni a 15-25 százalék közötti kulcs szűkítése érdekében.

A személyi jövedelemadónál: a problémák orvosolásához mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy a 38 százalékos kulcshoz tartozó sávhatárt jelentősen emeljük, és ezzel orvosoljuk azt a problémát, hogy az átlagjövedelmek már ebben a kulcsban adóznak. A magas jövedelmekre mi is elképzelhetőnek tartjuk a negyedik adókulcs bevezetését. A kedvezmények igénybevételi értékhatára kiterjesztésének megvizsgálását is támogatjuk az adókedvezményeknél.

A társasági adó és az iparűzési adó összefüggésében folytatni kívánjuk azt a lépéssorozatot, amelyet megkezdtünk az elmúlt évben, hogy a megfizetett iparűzési adó mind nagyobb mértékben legyen levonható a társasági és az osztalékadó alapjából.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az egyösszegű egészségügyi hozzájárulásnál a további csökkentés: itt az a mód lehet kérdéses, hogy hogyan? Célzottan, bizonyos rétegek munkába állását segítve tegyük ezt meg, vagy általában adjuk oda, egy összegben, és mindenkinek egyforma módon ezt a kedvezményt? Úgy érezzük, hogy most azon szakmailag koherens adópályák felvázolásának van itt az ideje és a vitája, amelyek ezeket a célokat tudják szolgálni.

A Szocialista Párt frakciója nevében mi egy olyan vitában és egy olyan döntéssorozatban vagyunk partnerek, amelyek a foglalkoztatás bővüléséhez vezetnek, amelyek javítják Magyarország versenyképességét, és amelyek csökkentik a hazánkban meglévő szociális igazságtalanságokat és aránytalanságokat. Egy ilyen vitában és egy ilyen döntéshozatalban vagyunk mi a partnerei mindenkinek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu