DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Biztos Urak! Államtitkár Úr! Gyakran fogalmazunk úgy, hogy ma az országgyűlési biztosok intézménye már meggyökeresedett a magyar jogrendszerben, a közvélemény tudja, hogy mire használja, itt a vezérszónokok is kifejtettek ilyen álláspontot. Egy biztos: aki először találkozik ezzel az intézménnyel jogot kereső állampolgárként, annak persze az lesz az első kérdése, hogy mit várhatok én a biztosok tevékenységétől, ha hozzájuk fordulok, és ha mondjuk, az álláspontjuk számomra kedvező, mi lesz ennek a következménye. S akkor nyilvánvalóan az állampolgár azzal fog találkozni, ha vizsgálódik, hogy nincsen valamifajta erőhatalom a biztosok mögött. Az ő álláspontjuk, ajánlásuk persze fontos, de nincs olyan hatalom, ami ezt kikényszerítené. Ezért a jogkereső hajlamos azt mondani, hogy akkor ez egy súlytalan intézmény. Én egy példát szeretnék felhozni az adatvédelmi biztos tevékenységéből, amelyik éppen az ellenkezőjét jelzi: nem kell minden mögött valamifajta hatalom, amin keresztül érvényt lehet szerezni egy döntésnek, hanem sokszor az ajánlás és a nyilvánosság ereje is megoldja a kérdéseket. Erre a legjobb példa az adatmentési ügy. Gyimesi képviselőtársam vezérszónokként beszélt erről. Az az országgyűlési bizottság, amelyik vizsgálódik ebben az ügyben, még be se fejezte tevékenységét, mert a jelentés elkészítésének időszakát éljük most.

Mi az, amit megtapasztaltunk? A kormány egy nehezen körülírható döntésében arra szólította fel a minisztereit, többek között a pénzügyminisztert, hogy a hatáskörébe tartozó központi államigazgatási intézmények gyűjtsék be azt a nagy adathalmazt, ami ezekben az intézményekben ott van. Nyilvánvalóan a vizsgálat kimutatta, hogy így személyes adatokhoz jutott a pénzügyminiszter. A pénzügyminiszter ezen döntését sokféle hivatal sokféle módon hajtotta végre, ahogy a Fidesz vezérszónoka erre kitért. A PSZÁF egyenesen megtagadta a pénzügyminiszter döntésének végrehajtását. A VPOP végrehajtotta úgy, ahogy a pénzügyminiszter ezt elvárta tőlük, azaz az adatokat bejuttatta a Pénzügyminisztériumba. Az APEH egy köztes megoldással élt, teljesen mégsem úgy hajtotta végre, ahogy elvárta volna a pénzügyminiszter, hanem a megyei APEH-ekben meglévő hatalmas adathalmazt egyszerűen csak beszállították az APEH központi hivatalába, és ott egy páncélszekrényben őrizték ezeket az adatokat.

Vizsgálódik az adatvédelmi biztos akkor az APEH-ben, amikor ez körülbelül történik, és erre nem derül fény, mert nem hívják fel a figyelmét erre a sajátos adatkezelésre. Később, amikor ez sajtónyilvánosságot kap, akkor az adatvédelmi biztos is kifejti az álláspontját, erre egyébként az emberi jogi bizottság is kérte. Az adatvédelmi biztos a kormány döntésével szemben leírja a maga teljesen egzakt jogi álláspontját, amiben két dolgot állít. Az egyik: személyes adatokat kezelni akkor lehet, ha az érintettek ehhez hozzájárulnak. Nyilvánvalóan a sok millió állampolgárnak fogalma nem volt arról, hogy az ő személyes adataival valaki rendelkezett, és begyűjtötte ezeket, tehát ez a verzió, törvényi fordulat nem állhatott fenn. A másik pedig: ha van erre törvényi felhatalmazás. A vizsgálat és az adatvédelmi biztos jelentése és az akkori megszólalása is egyértelművé tette, hogy nincs ilyen törvényi felhatalmazás, ami a pénzügyminiszternek lehetőséget adott volna, hogy begyűjtse sok millió magyar állampolgár személyes adatát.

Mi történik akkor, amikor megszólal az adatvédelmi biztos? Ugyan a pénzügyminiszter azért, hogy az arcát meg a kormány arcát mentse, kifejti mindig a sajtó nyilvánossága előtt, hogy ők azt gondolják, hogy jogszerűen jártak el, de ami ennél sokkal fontosabb: maradéktalanul megteszi azt, amit az adatvédelmi biztos kér, azaz megsemmisíti ezt az adatmennyiséget, amit előtte begyűjtött.

(15.40)

Azt gondolom, hogy ez volt a jogszerű eljárás, és ez jelzi Péterfalvi adatvédelmi biztosnak és magának az adatvédelmi biztos hivatalának vagy az ombudsmani hivatalnak a súlyát, tehát ez egy példa arra, hogy mindenfajta hatalom nélkül, ami nincs e mögött az intézmény mögött, pusztán az Országgyűlésnek egyfajta intézménye, ami vizsgálódik és jelentéseket tesz. Persze az, hogy az Országgyűlés intézménye, azért már kellően rangos intézménnyé teszi őket, még a kormánnyal szemben is meg tudott állni ilyen szempontból az adatvédelmi biztos álláspontja, és az ajánlásának megfelelően a kormány úgy járt el, ahogy el kellett járnia.

A kérdés számomra csak az, hogy majd amikor a politika szereplői, azaz a képviselők találkoznak ezzel az üggyel, amikor a parlament két oldala, vagy talán a parlament mindkét oldala egységesen leteszi a maga álláspontját, tehát amikor a vizsgálóbizottság jelentése idekerül a parlament elé, akkor a jog fog diadalmaskodni a parlamenti képviselők előtt, vagy fontosabb lesz az, hogy kormányoldalról mi hoztuk a döntést, tehát a “megvédjük ezt a döntéstö szemlélet lesz az uralkodó.

Én ma mindkét lehetőségnek adok 50-50 százaléknyi esélyt, egy pillanatig se titkolva azt, hogy azt szeretném, ha az Országgyűlés, amikor ezzel a jelentéssel találkozni fog, elfogadná többek között az adatvédelmi biztosnak az álláspontját, és a jog diadalát ülnénk azokban a percekben, amikor ez a jelentés elénk kerülne, és nem a politika más szempontjai diadala kerülne elénk. Még egyszer mondom, látok erre esélyt, hogy az előbbi verzió érvényesül.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Forrás: parlament.hu