DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az oktatási bizottság álláspontjának ismertetéskor már kitértem arra, amiről az államtitkár úr is szólt, az Európai Unió Lisszabonban elfogadott stratégiájára, illetőleg arra, hogy milyen helyzetben van pillanatnyilag Magyarország és a magyar gazdaság, nem ennek a stratégiának a célkitűzéseihez képest, hanem e stratégia pillanatnyi megvalósultsági állapotához képest.

Jelen pillanatban azt kell mondani, hogy az Európai Unió, amely 2010-re tűzte ki az államtitkár úr által is jelzett, a világ legversenyképesebb gazdasági egysége státust, az erre a célra megcélzott időnek immár a felét eltöltötte, és egyáltalán nem történt meg időarányosan az Európai Unió részéről azoknak a változásoknak a kierőszakolása, keresztülvitele, amelyek legalábbis reményt adnának arra, hogy 2010-re mindez megvalósul. Nem áll jól az Európai Unió annak a stratégiának a megvalósításában, amelyet 2000-ben Lisszabonban maga elé tűzött.

Egyébként az Európai Parlamentben elmondott első, eleddig egyetlen felszólalásomban éppen ezt a helyzetet vázoltam fel, és hívtam fel a most már csak következő európai parlamenti képviselők figyelmét arra, hogy ha ebben a kérdésben nem tudnak a jelenleg leköszönő Európai Parlamentnél lényegesen erőteljesebb nyomást gyakorolni a Bizottságra és az Európai Tanácsra, akkor bizony a lisszaboni stratégiában kitűzött célok csak célok maradnak. Mindazonáltal az Európai Unió mégiscsak mintegy felénél jár e célok megvalósításának, míg Magyarország, azt kell mondjam, még a felének is csak a felét tudta teljesíteni, tehát az Unióban jelenleg érvényes 1,8-1,9 százalékos GDP-arányos ráfordításnak alig a felét, 0,97 százalékot teljesít pillanatnyilag Magyarország. Azt gondolom, hogy minden olyan lépés, ami ennek a helyzetnek a megváltoztatását idézheti elő, helyes és kívánatos lépés a Magyar Országgyűlés, a magyar kormány és általában a magyar döntéshozók részéről.

Ami most már magát a hivatalt és annak működését illeti, magam sem tudom megállapítani, hogy ez a 150-es létszám sok vagy kevés, nem tudom megállapítani anélkül, hogy részletesen át ne tekintenők, és ahogyan Podolák képviselőtársam az imént mondta, a következő hetekben bőségesen lesz alkalmunk áttekinteni ennek a hivatalnak a működését. Arra azonban szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy amikor 1998-ban vagy '99-ben a nagyban-egészben hasonló feladatot ellátó Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot beolvasztották az Oktatási Minisztérium keretei közé, akkor az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 256 fővel látta el a feladatát. Az a helyettes államtitkárság, amely az Oktatási Minisztérium keretében működött és látta el ezt a feladatot, 87 főt számlált. A kettő között meglehetősen tág a tér. Hogy a 150 fővel a feladat és az annak végrehajtásához szükséges létszámmennyiség jól volt-e eltalálva, még egyszer mondom, ennek mérlegelésére a következő három hét rendelkezésünkre áll. De azt gondolom, ahogyan nem lehet indokolt a valaha volt 256 fő visszaállítása, úgy valószínű, hogy nem került volna sor nem ennek, hanem a 2003 végén elfogadott törvényjavaslatnak a benyújtására, ha az Oktatási Minisztérium keretében működő 87 fő elégségesen és hatékonyan tudta volna ellátni ezt a feladatot.

Három olyan kérdéshez szeretnék hozzászólni, amely e törvényjavaslat kapcsán erőteljesen vitatott volt. Az egyik az itt már többek által pertraktált off-shore cégek kérdése. Magam sem látom annak indokoltságát, hogy az off-shore cégeket mentesítsük a járulékfizetés kötelme alól. Lehetséges, hogy ezek a cégek - ebben nem vagyok biztos, merthogy nem értek az adókérdésekhez - nem alanyai a helyi adónak, és való igaz, hogy a törvény a helyi adó fizetéséhez köti az innovációs járulék fizetését. De ha ez így van, akkor ne az off-shore cégeket mentesítsük ez alól, hanem terjesszük ki a járulékfizetés kötelezettségét úgy, hogy az az off-shore cégekre is egyértelműen vonatkozzék. De még egyszer mondom, pusztán az off-shore státusból semmiféle olyan előnyt, mármint a magyar gazdaságra nézve olyan előnyt nem látok, aminek következtében helyes és méltányos volna ezeket a cégeket a járulékfizetés alól mentesíteni.

Ugyanakkor azonban - és ezt az államtitkár úr is jelezte - örvendetes, ahogyan a gazdasági társaságok befizetései alakultak az alapba az első negyedévben. Ezek felülmúlták az előzetes várakozásokat. Ennek megfelelően tehát azt gondolom, ha van cégcsoport, amelyet mentesíteni lehet e váratlanul kedvező befizetési rátára tekintettel az innovációs járulék befizetése alól, akkor az éppen a versenyképességben és bizony sajnos a kutatási-fejlesztési eredmények hasznosításában sem igazán jeleskedő kisvállalkozások csoportja lehetne.

(20.20)

Ha tehát van szándék és igény arra, hogy mentesítsünk cégeket az innovációs járulék befizetése alól, akkor semmiképpen sem jól van megcélozva, hogy azok az off-shore cégek legyenek.

A harmadik mondandóm a 2, illetve 4 százalékhoz kapcsolódik. Ismét csak Podolák képviselőtársamra hivatkozván, lesz módunk a következő hetekben tételesen megvizsgálni, hogy milyen feladatokat és milyen költséggel kell majd ellátnia a hivatalnak. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az Országgyűlés által 2 százalékban megszabott hivatali költségekre fordítható forrás megállapítása annak ismeretében történt, hogy mennyi lesz az alap teljes bevétele. Fel kell azonban hívnom a figyelmet arra, hogy a jelenleg hatályos törvény értelmében az alap bevételei évről évre fokozatosan növekednek, nemcsak azért, mert reményeink szerint a gazdaság bővülni fog évről évre, hanem mert mind a járulékfizetésre kötelezettek körét, mind pedig a járulék mértékét a már elfogadott törvény egy bővülő körben határozza meg. Tehát évről évre több céget von be a járulékfizetésre kötelezettek körébe, és évről évre magasabb járulékot határoz meg, mígnem 2006-ra éri el tulajdonképpen a szabályozás az eredetileg szem előtt tartott célt.

Ennek megfelelően tehát én el tudom fogadni azt, hogy a jelenlegi kisebb bevétel mellett az Országgyűlés által meghatározott 2 százalék nem elegendő a hivatal mégoly indokolt költségeinek finanszírozására sem, tehát megfontolandónak tartanék - és a későbbi egyeztetések során valószínűleg be is nyújtok - egy olyan módosító indítványt, amely szerint a 2 százalékot 2004-re egy magasabb, esetleg a törvényjavaslatban foglalt 4 százalékos mérték váltja fel, 2005-re, amikor a bevételek várhatóan jelentősen emelkedni fognak, egy ennél valamivel alacsonyabb, és 2006-ra, amikor aztán már a teljes járulékfizetői kör és a teljes járulékmérték belép, visszaállna a jelenlegi törvényben szereplő 2 százalékos szintre. Tehát a bevétel fokozatosan csökkenő mértékű hányadát használhatná fel a hivatal saját költségeire, annak érdekében, hogy az átmeneti években alacsonyabb bevétel mellett is el tudja látni feladatait.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu