FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a borforgalmazóknak, a borkereskedőknek az érdekei nem esnek egybe a borászok, bortermelők, szőlőtermelők érdekeivel, és innen van az az ellenállás, amely kialakult a napi zárás miatt.

Az az igazság, hogy aki ismeri a jelenlegi valódi forgalmat, az tudja, hogy nemcsak a bor, hanem minden jövedéki termék, tehát a sör és az égetett szeszes italok piacán is minimum 40 százalék számla nélküli forgalmazás és felvásárlás történik szinte az összes nagykereskedelmi és az összes végeladóhelyeken. Gyakorlatilag amikor a terítőkocsi megérkezik, azt kérdezi meg a terítőjárat-szervező, hogy hány százalékát adjam számlával, és hányat számla nélkül. Ez talán elgondolkodtatja mindazokat, akik most nagy vehemenciával mondják, hogy ezt a standolási törvényt el kell törölni. Való igaz, önmagában semmit nem ér, úgy, ahogy fideszes képviselőtársam említette: az alapproblémát önök okozták, amikor a zárjegyet eltörölték a borról, és ezáltal kiszabadították a szellemet a palackból.

Téves az a felfogás, hogy csak kannás borban van hamisított vagy engedély nélkül forgalomba hozott bor. Veres János államtitkár úrnak ma adtam át azt a gyűjteményt, ami az elmúlt másfél hónapban látott napvilágot: az Országos Borminősítő Intézet a hegyközségek finanszírozására és felkérésére általános ellenőrzést tartott a palackozott borok területén, és több mint a 40 százaléka ezeknek a palackozott boroknak a forgalomba hozatali szabályokat nem tartotta be, ezek között a hamisítási, számlanélküliségi és eredetmegjelölési problémák mindegyike megtalálható volt. Sajnálatosan ide süllyedt, ide süllyesztették és süllyesztettük a magyar borászatot.

Ezzel szemben úgy tűnik, hogy nem elégséges csak a napi standolás kérdésének a megvitatása, hanem Magda Sándor elnök úrral, a mezőgazdasági bizottság elnökével és Kis Zoltán képviselőtársammal is egyetértek, hogy sürgősen a szakma összes érintettjének rövid időn belül le kell ülni, és megvitatni akár a kereskedők részéről, akár a szakmai szervezetek, a hegyközség, a borakadémia, a borcéhek részéről és a vámhatóság részéről, a Pénzügyminisztérium részéről, hogy milyen átfogó újraszabályozást kell elérnünk; mert hogy alapjaitól kezdve újra kell szabályozni, az egészen biztos. Miért? Azért, mert például a napokban az önök által is és sokak által kezdeményezett standolási törvény visszavonása közben megjelent az a hír, hogy a hegyközségi nemzeti tanács további egyeztetést igényel, mert önmagában az eltörlés nem lesz elegendő. A Magyar Szeszipari Szövetség a tegnapi, MTI-hez eljuttatott sajtóközleménye szerint egyértelműen jelezte, hogy már ezalatt a majdnem egy hónap alatt jelentős számlázott termékforgalom-növekedés történt, azért, mert ma gyakorlatilag a borászati nagykereskedelmek nem vesznek át már számlázott terméket, csak mintegy fele mértékben.

Ez visszafelé göngyöli, hogy a gazdálkodótól most már származási bizonylat nélkül vásárolják meg a borkereskedők a bort, mert tudják, hogy az ellenőrzés a nullára süllyedt le. Nullára süllyedt le, ugyanis az Országos Borminősítő Intézet sem a saját szándékából végezte ezt a nagyon komoly és követendő ellenőrzést, hanem a hegyközségi nemzeti tanács finanszírozására. Miért? Azért, mert százezer forintba kerül minimum egy bor beminősítése, és az OBI-nak nincs elégséges pénze ahhoz, hogy ezt a minősítést megtegye. Gondolhatnánk, hogy ott van a vám- és pénzügyőrség. Aki a vám- és pénzügyőrség helyzetét pontosan ismeri, jól tudja, hogy a leépítések következtében és a pénzelvonás következtében fizikailag nem működik az az akciószázad, amiből kettő van, és amelyeknek feladata lenne a forgalom ellenőrzése és a szúrópróbaszerű, ilyen értelműen nem engedélyezett szállítmányok kiszűrése.

És amikor ezt egyébként még aktívan tették a vám- és pénzügyőrök - a szándék bennük megvan, az anyagiak viszont nincsenek meg -, akkor az lett az eredménye, hogy a feltárt bor minősítését át kellett nekik küldeni az OBI-hoz beminősítésre, az OBI pedig leszámlázott százezer forintot minden egyes vizsgálatnál a VPOP számlájára. Erre a VPOP azt mondta, hogy ja, kérem, nem bolondultam meg, hogy a saját költségvetésemet azzal csökkentsem, hogy százezer forintokat folyamatosan fizetek minden egyes vizsgálati tétel után az Országos Borminősítő Intézetnek - mert tudni kell, hogy az OBI az FVM költségvetésébe tartozik, a VPOP pedig a Pénzügyminisztérium költségvetésébe tartozik, tehát érdekellentét alakult ki a két szervezet között.

Mi lehetne a megoldás? Egyrészt amit Magda Sándor elnök úrral egyetértve javasoltunk, javasolok: üljünk le a szakmai és hatósági szervezetekkel, beszéljük át a kérdést.

(15.30)

Azonban, amire Kis Zoltán is utalt: a lehetőség már megvolt a kormány kezében. 2003-ban ugyanis négypárti egyeztetéssel fogadtuk el, hogy a cukor forgalmazásának a felügyelete a vám- és pénzügyőrséghez tartozik. Ez a jövedéki törvényben benne van.

Még egy nagyon fontos mondat bekerült akkor, a következő: a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium elkészíti a cukorkereskedelem szabályozását. Ezen bukott meg a magyar borásztársadalom, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium nem készítette el, Csillag Istvántól és helyettesétől, államtitkár úrtól számtalanszor kérdeztem, hogy hol tart ma ez a rendelet. Törvény írja elő számukra a kötelezettséget, nem készítették el, holott bemutattuk azt az olasz vagy francia modellt, amelyben a cukorforgalmazás korlátok közé került. Mi az alapja? Az, hogy kiskereskedelmi egységbe csak 1 kilogrammos cukrot lehet megvenni; zsákos vagy ömlesztett mennyiséget kizárólag nagykereskedelmi egységben lehet megvenni, de nem mindenki számára; azok számára, akik előre bejelentkeztek a vám- és pénzügyőrséghez, hogy ők jogszerűen felhasználhatnak nagy mennyiségű cukrot. Ilyenek lehetnek a cukrászok, a szörpgyártók, a csokoládégyártók, és sorolhatnám.

Ők kapnak egy regisztrációs kártyát, egy elektronikus kártyát, ezzel a regisztrációs kártyával mehetnek csak vásárolni. A vásárlás során a vám- és pénzügyőrség a számítógépben való rögzítéskor, a vásárlási rögzítéskor azonnal látja, hogy ki, mekkora tételben vásárolt nagy mennyiségű, tehát 50 kilogramm feletti cukrot, és a vám- és pénzügyőrség kockázatelemzéssel bármikor kimegy, és megnézi, hogy vajon mi történt azzal a februárban vásárolt 400 mázsa cukorral. De hangsúlyozom, ide kell tennem az izocukrot is - szakértők tudják, hogy miről van szó -, és ezzel gyakorlatilag a cukor gyártásától kezdve a végfelhasználásig, a készáruvá válásáig ellenőrizni tudják, hogy vajon a cukorvásárlás felhasználása a célnak megfelelően történt-e.

Ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy nagyon súlyos a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium felelőssége, és javaslom, hogy a most előttünk lévő időszakban, amikor adótörvényekről fogunk majd beszélni, törvényi szinten fogalmazzuk meg mindazt, amit a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium nem volt hajlandó rendeleti szinten ez idáig megfogalmazni.

Önök hallottak róla, hiszen a kormány azonnal lépett, hogy Romániából mérhetetlen mennyiségű cukorimport kezdett beáramolni az országba. A kormány nagyon határozottan, szinte két hét alatt megoldotta a problémát. De nem oldotta meg, hogy a szerb határon továbbra is áramlik be a cukor, nem tudja megoldani, hiszen ezek a cukormennyiségek, mint ahogy a bűnügyi jelentésekből hallható, 90 százalékban hamis alkohol gyártásának az alapját szolgálják. Nehogy azt gondolja valaki, hogy a törkölybeszállítással, ami egy nonszensz és egy végrehajthatatlan rendelet, majd megoldódik a magyarországi borhamisítás kérdése - nem fog. Amíg a cukor, tehát az alapanyag és izocukor kérdését nem rendezzük, addig soha nem fog a szeszes italok hamisítása megoldódni. Nemcsak borhamisításról van szó, hanem az összes égetett szesznek a cukor az alapja, amikor hamis és illegális szeszről beszélek.

Én ezért azzal egyetértek, hogy önmagában a standolási törvény nem válthatja be azt a hozzá fűzött reményt, hogy ezzel megoldható lenne a borhamisítás és hamisbor-forgalmazás kérdése, hiszen ez a standolási törvény eleve nem terjed ki a bornagykereskedőkre, akiknél csomósodik ez az egész ügy, és minden szabályzó alól egyelőre kimaradtak, mert semmilyen elszámolási kötelezettségük nincs. Ezért ma a végeladók naponta ötször fordulnak a bornagykereskedőhöz, ahonnan számla nélkül bármikor ki tudják hozni a terméket, hiszen egy számlázott termékük a hét elején már van, akkor egész héten számlázatlan terméket tudnak forgalmazni.

A helyzet nagyon súlyos, mert most Magyarország, úgy néz ki, egy doppingvétségvádba fog keveredni a nemzetközi közvélemény előtt. Hamarosan Magyarországnak a borhamisítás nemzetközi szintjén való megjelenése fog megtörténni, és nem az alföldi, hanem a villányi, a soproni, a tokaji, az összes neves borvidékünk, a Balaton-mellékiek, az egriek általánosan... - a “magyarok borhamisítókö, ezt a feliratot lehet majd rövid időn belül olvasni a nemzetközi sajtóban, ha hamarosan nem teszünk semmit a kialakult helyzet megakadályozására.

Csak jelzem, a magyar borkészletnek majdnem a fele jelenleg pincében van, a hamisítványok ugyanis kiszorították a valódi bort. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF, szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu