KÉKESI TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! (Közbeszólás: Elnök Asszony!) Az elnök urat köszöntöttem. (Berényi Lajos, a Közbeszerzések Tanácsa elnöke felé mutat.)

Mindig célszerű áttekinteni a közbeszerzések elveit akkor, amikor értékeljük egy időszak, jelen esetben a 2003. év közbeszerzési tapasztalatait: nyilvánosság, esélyegyenlőség és tisztességes verseny. Úgy gondolom azonban, maga a jogszabály, ami biztosítja ezeknek az elveknek az érvényesülését, csak eszköz, csak lehetőség arra, hogy ezek érvényesüljenek is. Természetesen az alkalmazásban, a végrehajtásban és az ellenőrzésben vannak azok a hétköznapi, mindennapi lehetőségek, amikor tényszerűen és ténylegesen a közbeszerzést hozzáigazítjuk azokhoz az elvekhez, amiket az előbb felsoroltam.

Vissza kell térjek - mert úgy gondolom, fontos elem - a közbeszerzések értékhatárának alakulására a 2003. évben. Azt hiszem, a beszámoló és elnök úr szóbeli kiegészítése is határozott, világos, egyértelmű indokát, okát adja annak, hogy miért is csökkent a 2002. évi bázishoz képest a 2003. évben a közbeszerzések értéke és bizonyos mértékig a darabszáma is. Én remélem, hogy az ellenzéki képviselőtársak nemcsak a lelkiismeretük megnyugtatása érdekében idézik be ezt a tulajdonképpeni csökkenő változást, hiszen már 2004-ben látjuk, hogy milyen dinamizmusa van, hogyan növekszik tovább a közbeszerzés, hiszen ez a kormányzati ciklus - ha 2002-re utalok - volt az első, amikor az autópálya-építéseket közbeszerzéssel végeztettük el. Remélem, a kormányzati munka minden területén megnyilvánuló takarékossági intézkedés kapcsán indokolható és érthető, hogy miért csökkentek a közbeszerzések összegükben és darabszámukban is a 2003. esztendőben.

Azt is kritika tárgyává tette az ellenzék, hogy egyfajta kiegyenlítődés vagy növekedés tapasztalható a tárgyalásos eljárások kapcsán. A közbeszerzések mintegy háromnegyedét a nyílt eljárás teszi ki, durván egynegyedét a tárgyalásos eljárás, a meghívásos eljárások egy százalék alatti értéke tulajdonképpen említésre sem érdemes. Ezzel együtt látjuk, hogy hasonló formában alakul, tehát van egy kiegyenlítési mechanizmus az ugyanezen eljárástípusokat érintő jogorvoslati kérelmek tekintetében. Tehát nagyjából 27 százalékra nőtt a tárgyalásos eljárásokat támadó jogorvoslati kérelmek száma. Itt van egy markáns növekedés, közel 60 százalékkal emelkedett az ezt a területet érintő jogorvoslati kérelmek száma. De, mint ahogy említettem, éppen hogy mintegy helyreállt egyfajta arány ezeken a területeken, nagyjából az eljárások száma és az őket támadó jogorvoslati kérelmek száma kiegyenlítődik.

Ugyanakkor indokolni kell, hogy miért növekszik a meghívásos eljárások száma. Én úgy gondolom, hogy a takarékosság közepette sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy olyan tevékenységek kerülnek közbeszerzéssel meghirdetésre, amelyeknél a sürgősség indokolja, hogy ilyen eljárási formában kerüljön rá sor, hiszen nagyobb, koncepciózusabb tevékenységek adott esetben ebben az időszakban nem valósulhattak meg - egyfajta kivárás, ahogy mondtam, érzékelhető -, és a probléma jelentkezéséhez közelítve már nincs idő - adott esetben a sürgősség, az életveszély, a balesetveszély, hasonló körülmények jelentkezése esetén - a nyílt közbeszerzés lebonyolítására, így a meghívásos eljárást kell lefolytatni.

Az eljárások tekintetében, mint láttuk a folyamatokat, már kifejtettem a véleményemet. Ugyanakkor látjuk a jogorvoslati kérelmek esetében is: a 2001. év óta csökkenő a hatás. Ezen belül szeretném kiemelni azt, hogy a döntőbizottság véleménye olyan mértékben helytálló, hogy a Fővárosi Bíróság jogerős döntései csak igen csekély mértékben igazítják ki ezeket az álláspontokat. 10 százalék alatt van a megváltoztatás, és durván 15 százalék, amikor az eljárást újra kell folytatni, ám nyilván itt nem maga a döntés a problematikus.

A beszámoló értékelése előremutató is. Az a kérdés, hogy a jövőre nézve milyen szempontokat kell figyelembe venni, hogyan kell a jövőben a közbeszerzési eljárásokat lefolytatni, illetve milyen környezetet, milyen jogszabályi környezetet kell hozzá biztosítani. Úgy gondolom, függetlenül attól, hogy tudjuk, az uniós irányelvek miatt hozzá kell nyúlni a közbeszerzéshez - ez egy szempont, hogy mindig a hatályoshoz kell igazítani a jelen közbeszerzés jogi eljárásait -, de hasznosítani kell a tapasztalatokat, amelyeket az elmúlt időszakból levonunk. Azoknak a közbeszerzési tanács által megfogalmazott ajánlásoknak a kapcsán, amelyből az elmúlt esztendőben kettő ilyen volt, az irreális kötelezettségvállalások tekintetében, illetve a teljesíthetőség, a szerződés teljesíthetősége szempontjából meghozott ajánlások, jobban örülnék, ha valamiféle jogszabályi megerősítést nyernének, és beépülnének a jogszabályba.

(10.40)

Természetesen van egy ilyen, az értékkövetés, bár több évre a törvény elfogadásánál elrendeztük a különféle nagyobb eljárások értékhatárait, de úgy gondolom, hogy vannak abban olyan kisebb számok a bírságolás tekintetében, ahol nem árt, ha évről évre felülvizsgáljuk ezeket a mértékeket, hogy valóban ösztönözték-e vagy gátolták-e ezeket a folyamatokat; itt még egyszer később jelzéssel is szeretnék élni.

A Közbeszerzések Tanácsa nem javasol, úgy mondanám, lényegi szigorításokat a jogszabályban. Ezzel többé-kevésbé egyet is értek, ugyanakkor számos területen tesz olyan jelzést, ami megint csak indokolja, mint tapasztalat vagy tény, hogy módosítani kell majd a jogszabályt, és akkor ezeken, illetve néhányon végigszaladnék.

A rugalmasság kérdése. Itt a Közbeszerzések Tanácsa a kötelező bírságolás problémáját veti fel, mégpedig abban a tekintetben, hogy ott, ahol azt tapasztalja, azt érzékeli, hogy egyébként megvolna a szándék a jogkövető magatartás teljesítésére, nem tud eltekinteni a bírságolástól, és ezzel éppen ellentétes módon, más irányba ösztönzi az ajánlatkérőket. Ezért azt gondolom, hogy itt szükséges áttekinteni azt a lehetőséget, hogy milyen mértékben gyakorolhasson méltányosságot vagy milyen taxatív szabályozása legyen annak, hogy ha önként vagy már megelőzően rátértünk a helyes útra, akkor ne kelljen azokat a mértékeket vagy egyáltalán esetleg a bírságolást magát alkalmazni, amit jelen pillanatban még kötelező.

A jogalkotás egy dolog és a jogalkalmazás egy másik dolog. Úgy látom, hogy rendkívül nagy az igény a Közbeszerzések Tanácsa irányába, hogy egy-egy eljárás, egy-egy pályázati kiírás esetén támogatást, segítséget kapjanak. Ez - ahogy a beszámoló írja - egyfajta felelősségáthárításképpen is érzékelhető, azonban úgy látom, hogy szükség volna ez esetben valamiféle olyan jogosítvány megadására a tanácsnak, ami mondjuk, az adóhatóságnál a feltételes adómegállapítás, hogy amennyiben a jogszabályi környezet azonos marad, az egyébként a döntés meghozatalához szükséges feltételrendszer változatlan, akkor a Közbeszerzések Tanácsa vagy a döntőbizottság előre foglalhasson állást, hogy ilyen esetben így és így kell eljárni, és akkor az egy követhető magatartás. Úgy gondolom, hogy mivel az új törvény már bevezette az egyszerűsített közbeszerzést is, elég sok olyan szervezet van, amely csak esetenként, ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy közbeszerzést kell hogy kiírjon, és ilyenkor nem feltétlenül vagy nem túl költségesen, de hozzá kell jusson mint lehetőség azokhoz az információkhoz garanciálisan is, hogy hogyan kell ezt gördülékenyen és helyesen lebonyolítani.

A másik észrevétel a felelősségi rend kialakítása, és ez esetben kifejezetten a testületi, bizottsági döntési körök szabályozása. Úgy hiszem, itt is kellene majd mondania valamit a jogszabálynak. Amikor egyszemélyi döntés van, meg tudja címkézni a felelőst a Közbeszerzési Döntőbizottság, amikor testület dönt, nem tud ilyet tenni. Úgy hiszem, hogy itt is valamiféle olyan álláspontot kell kialakítani, hogy ne mossuk el a felelősséget ezen esetben sem. Ehhez csatlakozó észrevétel, hogy a döntőbizottság még nem érzékeli a közbeszerzés folyamatában azt a folyamatba illesztett, nevezetesen a belső ellenőrzéssel azonosítható kontrollfolyamatot, amit szükségesnek tart.

Én itt érzékelem azt a rendkívül összetett folyamatot, ami egy közbeszerzésnél műszaki, jogi, közgazdasági területen szükséges, hogy összegződjön, éppen ezért nem feltétlenül a belső ellenőrzést magát erősíteném ezen a területen, hanem csak a belső ellenőrzés koordinációját. Úgy vélem, hogy egy-egy szakmai területen - adott esetben ezt önálló területnek tekintve - inkább a külső szakértők igénybevétele, egyedi igénybevétele egy-egy eljárás esetén volna megfelelő mint ellenőrzés. A folyamatos ilyen irányú kapacitás fenntartása nem feltétlenül indokolt, ezért mondom, ezért jelzem, hogy fontos ennek a koordinációja.

Az utolsó ilyen részterület, amit megjegyeznék, a korrupció elleni küzdelem. Úgy vélem, hogy számos tekintetben akkor, amikor a törvénymódosítás folyt, egy elutasított javaslat segítene vagy segíthetne ezen a problémán is, mert itt mindig vita van, hogy hogyan igazodik egymáshoz a tartalom és az ár. Azt gondolom, hogy a közbeszerzési törvénynek lehetőséget kellene kínálnia arra, hogy a közbeszerzők a műszaki tartalmat, a tartalmat versenyeztessék, és egy árcentrumot adjanak meg pályáztatásnak, és így ki tudják zárni, hiszen ők maguk be tudják költségelni - viszonylag jól érthetnek valószínűleg a tevékenységükhöz -, be tudják árazni azt, és akkor a műszaki tartalom versenyezzen egymással, ne pedig az ár.

Örvendetes végül, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság álláspontjaival kapcsolatban gyorsultak a bírósági eljárások. Még egyszer jelezném, itt még egy fontos adat van, hogy viszont a jogorvoslati kérelmek közel fele indokolatlan, megalapozatlan, ez viszont 10 százalékos növekedést jelent. Tehát arra is figyelemmel kell legyünk, hogy a kivitelezések, beszerzések ne amiatt maradjanak el - hiszen egyébként megvan a döntőbizottság ideiglenes intézkedési joga -, helyezkedjenek a felek várakozó álláspontra, mert megtámadták a döntést, tehát itt valamit nyilván kellene kezdeni, mert ez egy kényelmes módja az időnyerésnek adott esetben a vesztes vállalkozó, a vesztes ajánlattevő részéről.

Az utolsó mondat arra vonatkozna, hogy látjuk, hogy a közbeszerzések terén kialakult ma Magyarországon egy konstrukció, ahol a kontroll van egy központi szervhez telepítve, és érzékeljük, hogy van nyomás arra, illetve van javaslat arra, hogy jöjjön létre egy központi közbeszerzési hivatal. Én azonban azt gondolom, hogy ez részben felvet olyan aggályokat, hogy azoktól az önállóan gazdálkodó szervezetektől, amelyek a költségvetésükkel magával önállóan gazdálkodnak, elvonjuk ezt a felelősséget és ezt a kötelezettséget, ráadásul túlbürokratizáljuk ezt a területet, és kétségesnek tartom, hogy annyi szaktudást tudnánk egy ilyen hatékonyan működő hivatalba beletenni, amennyi szükséges.

Összességében: a szocialista képviselőcsoport nevében elfogadhatónak, támogatandónak tartjuk a 2003. évről szóló jelentést, beszámolót, és köszönjük a Közbeszerzések Tanácsának 2003. évi tevékenységét.

Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu