KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is Horváth képviselő úr felszólalásához csatlakozva szeretném erősíteni, hogy a magyar gazdaságnak elsősorban a magas kamatmértékkel van problémája, nemcsak azért, mert lehetetlenné teszi a befektetőnek a reálkamat realizálását, a hitelfelvevőt pedig agyonnyomja, akár magánszemélyként, akár vállalkozóként teszi meg, hanem nem is látjuk a valóságos indokát.

Nem tudom egyébként sok esetben értelmezni - talán nem is kell - a jegybank ez irányú kamatpolitikáját. Sokszor úgy érzem, akkor emel, amikor csökkenteni kellene, és akkor csökkent, amikor emelni kellene. Ebből nyilvánvalóan nagyon sokan csak hasonlóan zavaros következtetést tudnak levonni.

Azt azonban elmondhatjuk, hogy az elmúlt három évben - sőt 2004 mai napig tartó időpillanatait is megemlíthetjük - nem volt egyetlenegy másodperc sem, amikor a forint nem az erős oldalon tartózkodott volna. Ha jól emlékszem, 6 százalék alá nem csökkent az erős oldalon sem, és látjuk, már többször átlépve a 12 százalékos mértéket, a 15 százalékos határ legszéléig is elérést jósolt, és ebben az árfolyam-politika és a kamatpolitika valahogyan nem köszön össze.

Egyébként egy picit nehéz is követni ebben a jegybanki politikát, hogy mikor az infláció, mikor a deficit, mikor az árfolyam szükséges mértékben tartása volt a kamatlépések, kamatdöntések indoka. Úgy érzem, nem volt konzisztens, nem volt egyértelmű, hogy csak és kizárólag (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.), merthogy más esetben sérült volna, az inflációs cél volt a döntések centrumában.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu