KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. A jegybank beszámolói vannak most napirenden. Szeretném egy picit visszaterelni ebbe a mederbe a vitát. Közben kialakult egy gazdaságpolitikai vita, de azt hiszem, például a következő napirendnél ezt a témát remekül tudjuk folytatni. Ugyanakkor nem vitatom, hogy a monetáris politika és a gazdaságpolitika számos eleme találkozik. Nehéz úgy az egyikről beszélni, hogy a másikat ne érintsük.

Én is teszem azt, két újabb elemet szeretnék ideemelni, ha úgy tetszik, a bizottsági vitában, beszélgetésben elhangzottak közül. Milyen irányba ment a gazdaságpolitika, és hogyan reflektált rá a monetáris politika? Beszéltünk a 2002-es esztendőről, az akkori költségvetés állásáról. Valamennyien emlékszünk rá, hogy a féléves beszámolóban, az államháztartási hiány 99 százalékon állt. Ismét fölteszem azt a költői kérdést, hogy vajon az előző időszakban, tehát, mondjuk, az első négy hónapban miért nem kellett, miért nem érezte úgy a jegybank, hogy valamilyen lépés kell, a költségvetés normál medrében maradjon, ott tartsa, ezért lépjen valamit. Csak nem akkor is valamilyen választásokat kellett befolyásolni, tisztelt Varga képviselő úr?

A másik ilyen téma a versenyképesség alakulása. A versenyképesség 2003 utolsó hónapjaiban elindult a növekedés útján, 4 százalékot mutatott. 2004-ben, az első félévben, ma már 13 százalék növekedést látunk. A közismert összefüggés az infláció és a Phillips-görbe jegyében az infláció és a munkanélküliség között pedig azt bizonyítja, hogy a jegybanki kamatemelkedés hatására egy magasabb szinten termelődött újra ugyanaz a munkanélküliségi szint, hiszen most is 6 százalék alatt, 5,8-5,9 százalékos a munkanélküliség, miközben az akkori (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 6,5 százalék helyett most egy 11 százalékos jegybanki alapkamattal van dolgunk.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu