HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan vitának vagyunk részesei és tanúi, amely tulajdonképpen szakmainak lenne minősítendő, de nyilván nem mentes politikai elemektől. Ennek pedig talán az az alapvető oka, hogy a jelenlegi kormányoldal és az ellenzék másképp értelmezi a jegybanktörvényből adódó feladatokat, amely törvény a jegybankra ezeket a feladatokat rója, másképp értelmezi a demokrácia ezen területének működését.

A Magyar Nemzeti Bank életében az elmúlt három üzleti év igen lényeges, gyökeres fordulatokat hozott számos, a jegybank működését alapvetően meghatározó vonatkozásban. Elsősorban megszűnt közel hetven év után a kötött devizagazdálkodás, a magyar forint teljesen konvertibilissé vált. Új, az európai uniós tagságot és az euró bevezetését szem előtt tartó, azaz EU-konform jegybanktörvény lépett hatályba, a bank jogszabályi működésének keretei letisztultak, a monetáris politika kialakításának és gyakorlásának feltételei javultak, az árstabilitás, azaz a forint értékvédelmének jegybanki eszköztára egyértelműbbé vált. A korábbi elnök megbízatása lejártával új elnöke és több új alelnöke lett a banknak, és kicserélődött a monetáris tanács. Mindhárom lényeges eseményre 2001-ben került sor, így - mondhatni - cezúrát jelentett a 2001-es esztendő. Ezen peremfeltételek mellett újjáalakult a Magyar Nemzeti Bank szervezeti felépítése, állandósult a monetáris tanács, az igazgatóság, a különféle főosztályok viszonya. A bank hatékony, operatív működése kikristályosodhatott, az elvárható stabil kiszámíthatóság meggyőző volt, a jegybanki függetlenség adottá vált.

A Magyar Nemzeti Bank jelentéseinek áttekintése során elsősorban a fő, a törvényben előírt feladatok szempontja alapján a Magyar Demokrata Fórum az alábbiak szerint alakította ki véleményét.

A bank 2001. esztendei jelentéséből kitűnik, hogy a több éve fennálló, 10 százalék körüli inflációt sikerült letörni és 6,8 százalékra redukálni, miközben a forint jelentősen, mintegy 7 százalékkal felértékelődött. E tekintetben tehát a jegybank megvalósította fő célkitűzését. A jegybanki alapkamat 11,25 százalékról 9 százalékra csökkent, a GDP 3,8 százalékos növekedése és a folyó fizetésimérleg-hiány 2,1 százalékra csökkenése mellett. A devizatartalékok 12 milliárd euró körül alakultak; a monetáris tanács nem látta szükségességét a tartalékok emelésének a makromutatók tükrében.

A 2002-es év választási év lévén különös és jelentős fordulatot hozott, új kormány alakult és új kormányprogram vette kezdetét, amelyet a Magyar Demokrata Fórum kezdettől fogva elutasított. A kormányintézkedések miatt igen magas, mintegy 19 százalékos bérinfláció következett be, és megromlott az államháztartás egyensúlya. Az államháztartás hiánya 9,9 százalékra növekedett. A jegybank az infláció féken tartása érdekében kénytelen volt kamatot emelni. Először bomlott meg a fiskális és a monetáris politika általában kívánatos összhangja, amelynek keretében politikai indíttatású támadási kísérletek is érték a jegybank függetlenségét. Bizonyossá vált Magyarország EU-csatlakozása, de az euró 2001-ben tervezett 2006-os bevezetésének lehetősége illúzióvá vált.

A devizatartalékok szintjét a monetáris tanács mintegy 2 milliárd euróval csökkentve, 9,9 milliárd euróban látta jónak ezt meghatározni. Az infláció 4,8 százalékra csökkent, és így immár a második egymást követő évben teljesítette a bank fő célkitűzését, az árstabilitást. Ugyanakkor az éves jelentés már utalást tett annak valós veszélyére, hogy a növekvő államháztartási hiány az áthúzódó hatások miatt a következő évben jelentősen ronthatja az infláció további csökkenésének célkitűzését.

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés

alelnöke foglalja el.)

A maastrichti kritériumok teljesítésétől kezdett távolodni a magyar gazdaság, illetve a gazdaságpolitika. A 2003. évre kitűzött 4,5 százalékos inflációs célt két sikeres év után nem sikerült elérni, az infláció 5,7 százalék lett. Az infláció az év közepén növekedésnek indult. A bank az év januárjában indult forintspekuláció visszaverését erős kamatvolatilitással elérte, de ennek hatásaként az inflációs célok veszélybe kerültek. A kormány év közepén kierőszakolt sáveltolása újabb bizonytalanságot okozott, a forint árfolyama esni kezdett, a bank ismét kamatemeléssel válaszolt. Az év utolsó negyedében a makromutatók ismét a kormányprognózisnál rosszabb képet mutattak, a piaci bizalom megingott, következésképpen leértékelődési nyomás alakult ki a forinttal szemben. A bank mint monetáris őr ismét kamatot emelt. A helyzet az év végére valamelyest konszolidálódott. A devizatartalékok tekintetében a korábbi évekhez képest szintén erős volatilitás volt jellemző a devizaintervenciók következtében, a maximális állomány 14,2 milliárd euró volt, de ez év végére ismét 10 milliárd eurós szinten állt be.

Érdemes megjegyezni, hogy a forint mindent egybevetve végül is egész évben a plusz-mínusz 15 százalékos sávban maradt ugyan, de az is látszik, hogy az ERM-2 megkövetelte plusz-mínusz 2,25 százalékos ingadozási sávot messze nem tudta volna tartani. Más szóval az euró bevezetése ismét jelentős késést mutatott.

A bank 2001-es újjászervezése óta csak 2A-s vagy 3A-s nemzetközi hitelminősítésű értékpapírokat tart portfóliójában, ezek hitelkockázata így igen csekély. A központi költségvetésnek nyújtott devizahitelek szerkezete kamat oldalról az alacsony jenkamatok miatt ugyan kedvező, de árfolyam oldalról már természetesen kockázatosak, különösen az utolsó év igen erőteljes jenpozíciója miatt. A gazdálkodás és a hatékonyság vonatkozásában a Magyar Demokrata Fórum elfogadja - mit tehet mást? - a banki auditor által hitelesített éves jelentéseket, amelyek szerint a bank 2001-ben 3,6 milliárd forint nyereséggel, 2002-ben 4,8 milliárd forint veszteséggel, 2003-ban pedig 78,4 milliárd forint nyereséggel zárta üzleti éveit. A közgyűlések pedig 2001-ben 27,7 milliárd forint, 2002-ben 23,3 milliárd forint, 2003-ban nulla forint osztalékfizetési kötelezettség mellett az éves jelentést jóváhagyták. Itt felvethető kérdés, hogy 2002-ben, amikor veszteséges volt a banki tevékenység, miért fizettek a tartalékalapból mégis 23,3 milliárd forint osztalékot.

A bank elnöksége az áttekintett három évben változatlan, csakúgy, mint a monetáris tanács tagjai, hiszen ott sem volt változás. Az ügyvezetés és a szervezeti rendszer szintén stabilan kialakult, illetve működött. A bank létszámgazdálkodása takarékosságra törekvést mutat, a bérköltségek csökkentek.

(11.10)

A bank mint részvénytársaság operatív belső működése a különféle ellenőrző fórumok, így az ÁSZ, illetve a felügyelőbizottság szerint is a törvényességnek megfelelt, a bank az állammal szembeni kötelezettségeit mindenkor teljesítette.

Összefoglalva, a Magyar Demokrata Fórum véleménye a következő: a bank a szóban forgó három esztendőben beszámolói szerint is eleget tett a jegybanktörvény alapján tőle elvárható kötelezettségeknek, őrködött a forint értékállósága felett, korrigálni, ellensúlyozni igyekezett az utóbbi két év hibás gazdaságpolitikájának inflációgerjesztő hatásait. A bank az Európai Központi Bank számos előírásának, elvárásának, irányelvének a beszámolási időszakban fokozatosan eleget tett, illetve azokhoz közelített. Ezáltal elősegítette a forint-euró váltás előkészítését, illetve eleget tett az EU-belépésünk megkövetelte monetáris és pénzforgalmi elvárásoknak.

Két észrevételt azonban mindenképpen tennünk kell. Az első egy konkrétum, nevezetesen az, hogy a tavalyi évben a sáveltolás körüli polémiánál a Magyar Nemzeti Bank végül is engedett a kormány pressziójának és belement a leértékelésbe, amit egyértelműen hibás döntésnek tartottunk és tartunk ma is. Igaz, a bank elnöke, illetve vezetése ezt később maga is hibaként ismerte el, ami korrekt és méltánylandó. A leértékelés egyébként - mint ahogy ez várható is volt - nem hozott eredményt, ez azóta bebizonyosodott.

A másik egy általánosabb észrevétel és hosszú távú örökség eredménye: ez pedig a deviza-portfólióban fennálló jenpozíció tendenciózusan magas relatív súlya, ami az ázsiai térség miatt esetleg túlsúlyából adódó nemkívánatos árfolyam-kockázatot jelenthet, különös tekintettel a maastrichti kritériumok teljesíthetőségére. A jegybanki függetlenséget szem előtt tartva, ezt inkább tekintsék aggódásnak, figyelemfelhívásnak. Nem gondolunk itt természetesen radikális pozícióváltozásra, de egy megfontolt, fokozatos, ha úgy tetszik, konzervatív, az euró irányába történő súlyponteltolódást megfontolásra érdemesnek ajánljunk a kompetens döntéshozóknak. Beleértendő ebbe a bankon kívüli szféra is, gondolunk itt a kötvénykibocsátások devizanemének megválasztására.

Összefoglalva: a jelenlegi sodródó gazdaságpolitika mellett Magyarország ideális terepe a pénzügyi spekulációnak. A hibás gazdaságpolitika következtében a növekvő hiány finanszírozását a nemzetközi pénzpiac egyre drágábban vállalja finanszírozni.

Megállapíthatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank a törvényben előírt kötelezettségeinek a 2001-2003 közötti hároméves periódusban eleget tett, így a Magyar Demokrata Fórum ezt a beszámolót elfogadja és a Magyar Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)

Forrás: parlament.hu