KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először én is Mádi képviselő úr gondolataira reflektálnék.

A zárszámadás, amely szintén a Ház előtt fekszik, bemutatja a 2000. évi számokat a lakástámogatási rendszerben. Látjuk, hogy a 82 milliárdos terv helyett 137 milliárdos összeget fordított a 2003. évben a kormány, az állam a lakáshitelezésnél kamattámogatás formájában erre a szektorra. Azt is látjuk, hogy 2004. évben a 200 milliárdos előirányzat időarányos felhasználása is megtörténik. Úgy gondolom, hogy ez az a tény, amitől nem tudunk elvonatkoztatni, és úgy gondolom, hogy ez az a helyzet, hogy kormány, politikai erő erre a szektorra ennyi pénzt még soha nem fordított.

Rátérve a szövetkezeti kérdésekre, a lakásszövetkezeti törvényre. Én is úgy gondolom, hogy az első az, hogy próbáljuk meg elhelyezni ezt a jogszabályt a jogszabályok között, az idevonatkozó - a szövetkezetekre, illetve a lakásszektort érintő - jogszabályok között. A lakásszövetkezet - a nevéből adódóan és háttérjogszabályként - továbbra is szövetkezet és a szövetkezeti törvény fogja meghatározni.

Itt látni kell azt, hogy a szövetkezetek olyan embercsoport, olyan emberek számára létrejött gazdasági egységek - korábban még gazdasági szervezet is volt, tehát gazdasági társaságnak is minősült, a '45 utáni időszakban kapott önálló besorolást -, amelyek nagyjából az azonos élethelyzetű, azonos pozíciójú, azonos érdekű embereket próbálta csoportosítani, hogy így összességében nagyobb erőt, nagyobb hatást - szinergiának hívják ezt a valamit - fejtsen ki, ne egyénileg próbáljanak meg érvényesülni.

Kétségkívül a lakásszövetkezetekre mint ilyenekre a nyugat-európai példák alapján is szükség van, szükség lehet a jövőben is. A lakásszövetkezetek ma Magyarországon azonban - éppen a már többször említett specialitás miatt, hogy lényegében itt ugyanúgy külön tulajdonban vannak a lakások, nem pedig használatban - már inkább a társasházi törvény felé, a társasházak felé terelik el ezt a lakáspiaci szegmenst, ami az én véleményem szerint inkább már a gazdasági társasági formára jellemző, ahhoz áll közel, ilyen szabályozást kell rá vonatkoztatni.

Itt kell megfogni ezt a többi hozzászóló által ki nem mondott kérdést mint elemet, hogy mi is itt a probléma. A vagyoni kérdés a probléma. Az, hogy itt bizony tulajdonjogról van szó, nem bérletről, nem használatról, nem jövedelem és különféle kiadások kérdéséről - bár természetesen nem tagadom, hogy ma ez is nagyon jellemző probléma -, hanem a tulajdonról van szó, amit nem tudunk elvonatkoztatni mint vagyoni kérdést a szövetkezetektől, és láttuk, hogy ez is mint probléma a társasházakban kezelendő és kezelhető volt. Itt azonban az azonos pozíció, az azonos elvek, az “egy tag-egy szavazatö elve nem tudja feloldani ezt a vagyoni problémát, legalábbis Magyarországon a szövetkezeti elvek ebben a tekintetben nem alkalmazkodtak kellőképpen a piachoz. Láttunk Németországban példát, ahol már különféle vagyoni mérték, a vagyoni hozzájárulás arányában többszörös szavazatot megengednek, igaz, ezt korlátozzák. Ott ez maximum három szavazat mértékéig terjedhet, de ugyanez a kérdés, ugyanez a probléma felvetődik a lakásszövetkezetnél.

Vessük össze egy társasháznak a nagyobb lakás, kisebb lakás problémáját, ugyanez megjelenik a szövetkezeti épületekben is, tehát jogos és számos ilyen helyen fel is merült, hogy vajon aki nagyobb terhet visel, aki nagyobb ingatlanrésszel rendelkezik egy szövetkezetben, annak nem kell-e ehhez arányos, esetleg - ahogy elmondtam - többszörös szavazatot biztosítani ebben a speciális lakásszövetkezeti esetben, mert most már mi sem gondoljuk, hogy ezt tisztán szövetkezetként kell kezelni.

(11.40)

Úgy látom, hogy ez a fajta bizonytalankodás egyébként megjelenik bizonyos részletszabályozásokban is. Tisztázatlannak érzem, hogy a szövetkezeteknél a felsorolások nem teljesek. Látjuk, hogy a nyugdíjasházakról, üdülőszövetkezetekről, garázsszövetkezetekről beszél a törvény, de miért nem tudjuk elképzelni, hogy irodaszövetkezet vagy más létrejön? Erre már megtaláltuk a megfelelő szót - megint párhuzamként a társasházakat tudom felhozni -, a nem lakás helyiségek. Úgy gondolom, hogy ezzel a fogalommal lényegében mindent le tudunk fedni, ami nem lakás, és ilyen módon tudjuk szabályozni is.

Bizonytalannak, homályosnak látom a tagsági viszony szabályozását is. A törvény azt említi, hogy természetes és jogi személyek lehetnek a szövetkezet tagjai. De felmerül a kérdés, hogy hol vannak a jogi személyiséggel nem rendelkező, ámde jogképes, mondjuk, gazdasági társaságok. Vajon ők nem lehetnek tagjai a szövetkezetnek ezek szerint?

Úgy vélem, maximálisan egyet kell értsek a korábbi felszólalóval a tekintetben is, hogy itt egy nagy kérdés, előrelépés vagy visszalépés a jogi személyiséggé válás kérdése vagy a jogi személyiséggel nem rendelkező... - ugye, a társasházakra azt mondjuk, hogy kvázi, mintegy jogi személyiségek. Ebben a tekintetben azt gondolom, hogy a szövetkezeti forma egy lépéssel ebben most előrébb jár. Úgy gondolom, hogy a jó megoldás és a jó ösztönzés majd az lesz, amikor a társasházak is jogi személyiségi formává tudnak válni, és ekkor megoldódik a felügyeleti kérdés problémája, hiszen a szövetkezeteknél a cégbírósági felügyelet, a nem peres eljárásban a gyorsított ügyintézés megoldott, míg - bár ezen próbáltunk alakítani - a társasházak terén nem teljes mértékben megoldott. Különösen akkor látom ezt gondnak, amikor teljesen meglepő módon a gazdasági társaságoknál közgyűléseken, taggyűléseken nem látunk ilyen gyakorlatot, de a társasházaknál - és valószínűleg előbb-utóbb a szövetkezeteknél is - a közgyűlésen felmerülő viták, a személyeskedésig fajuló ellentétek oda vezettek, hogy egyre több személyiségi jogi per keletkezik a bíróságokon, ahol egymást megsértve egymással vitatkoznak már a bíróságon az egyes tulajdonostársak.

Úgy gondolom, viszont lényeges előrelépés a törvényben, hogy ide is a társasházi törvényben rögzített garanciák, összeférhetetlenségek beépültek. Bár én is úgy gondolom, hogy beszállok ebbe a módosító csomagba segíteni, hogy jobbá alakuljon, de várom is a képviselőtársak ez irányú tevékenységét, hiszen igen, van ezen is még mit javítani.

Visszatérve zárógondolatként a fő gondolathoz: azt gondolom, hogy a lakásszövetkezet egy kőhajításnyira van a társasházaktól. Meglepő módon számomra nem nagyon hiányzott az építésre vonatkozó szabály, mert a törvény éppen a hatályosulására vonatkozó szabályok alapján azt mondja, hogy már csak a bejegyzett szövetkezetekre vonatkozik, tehát mintha nem is gondolkodna új lakásszövetkezetek létrejöttében. Én azonban azt mondanám, ha nem is ilyen drasztikusan, de - a gazdasági bizottság álláspontjával maximálisan egyetértve - a társasházi törvényben lévő négyötödös szabály ide történő beemelésével ösztönöznünk kell a lakásszövetkezeteket, hogy a kiválás módszerével vagy az átalakulás egységes módszerével alakuljanak társasházzá. De ehhez szükségesnek tartom, még egyszer hangsúlyozom, hogy a társasházak előbb-utóbb jogi személlyé válhassanak, mert ez az út ahhoz, hogy a vagyoni kérdések tisztázásával, a vagyoni felelősség erősítésével valóban eljussunk oda, hogy ebben a lakásszektorban tulajdonnal rendelkezők megfelelő felelősséggel úgy tudjanak dönteni, úgy tudjanak működni, ahogy az a társasháznál szükséges, és erről váljon le a lakásszövetkezeti rendszer, amelyik a bérbeadás, a használati jogokon keresztül - valóban a nyugat-európai példákat most már Magyarországra is átmentve - szövetkezetként tudjon működni.

Köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu