LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A jó kormányprogram mindig országprogram is, arról szól, honnan indulunk, és hova tartunk. A “honnan indulunkö, a “hogyan állunk mostö kérdésére kormányoldal és ellenzék nemigen szokott azonos választ adni. Most is mintha kétféle Magyarországot látnánk. Szerintünk az ország változásban, előrehaladásban van, az ellenzék szerint pedig válságban. De valamiben talán mégis egyet tudunk érteni: gondolom, ellenzékiek és kormánypártiak egyaránt Weöres Sándor versein neveltük gyerekeinket, nála találóbban és rövidebben pedig senki sem írta meg a bizakodó és a sötét világlátás különbségét; igaz, ő nem Magyarország, hanem egy bizonyos képzeletbeli Forgóhalma példáján keresztül. Talán sokan ismerik is a verset. Mert hogy szól a bizakodó forgóhalmai? “Forgóhalma olyan város, / tornya páros, hídja záros, / … / Ékesíti, lelkesíti / női szépség, ifjuság, / szorgosság és tisztaság.ö Míg a forgóhalmi ellenzék szerint: jaj, de szörnyű Forgóhalmán, “rétjén többé nincs virág, / fiúk-lányok mind hitványok, / az erények mind hibák,ö - és válságban a gazdaság. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Ismétlem: ezt a pártoktól független Weöres Sándor írta, minden más pártelnök csak tőle plagizált. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

Nos, ha a megközelítésünk nem is lehet azonos, a számok talán felelhetnek. A szocialista-szabad demokrata koalíció első két évében a reálbérek hatszor akkora mértékben nőttek, mint az előző kormány első két évében, akkor 4 százalékkal, most 24 százalékkal. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) A nyugdíjak vásárlóértéke pedig közel négyszer akkora mértékben nőtt ebben a két évben, mint amabban, akkor 4,6 százalékkal, most 17 százalékkal. Tudjuk, megvolt az ára, a komoly ára ennek, megvoltak miatta a pénzügyi nehézségeink, de megvolt az eredménye is az emberek életében. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Igen, így most talán rosszabb a kormánynak, nehezebb a költségvetésnek, de jobb az embereknek.

Az igazi kérdés azonban az, hogy hogyan tovább. Erről szól a kormányprogram. Szerintünk a kormányprogram a nemzet programja, a köztársaság programja és benne a baloldal programja. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Na, az biztos.) A nemzet programja, mert az egész nemzetben gondolkodik. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Képviselő úr, tudom, hogy nagy illetlenség, hogy sértegetés közben félbeszakítom, bocsánat, hogy mégis megteszem, de folytatom. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Szóval a nemzet programja ez, mert tűrhetetlennek tartja a nemzetet, az országot szétszabdaló társadalmi árkokat és szociális különbségeket (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), mert erősítené a nemzetet összetartó szolidaritás szálait. És a köztársaság programja ez, mert közös ügynek tekinti az ország sorsát, közös döntéseket akar, felnőtt, felelős, egyenrangú állampolgárok demokráciáját. És számunkra, szocialisták számára a baloldal programja is, amelynek értékei összeegyeztethetők a liberális értékekkel.

Miben áll a program hármas karaktere? A nemzet programja abban az értelemben, ahogy a reformkor és a '48-as forradalom magyarjai kitágították a nemzet fogalmát, és a korábbi nemesi nemzet részévé tették a nemzet alatt élőket, a jobbágyokat, a polgárokat is. Ez a mi programunk most szintén a nemzetbe akarja emelni azokat, akik ma még a nemzet alatt élnek, a társadalom perifériájára sodródtak, a szegénységgel vagy előítéletekkel küszködőket, a rendszerváltás veszteseit. Újra akarjuk erősíteni a nemzetet mint közösséget, nemcsak a határon túli magyarsággal való kapcsolatokat, de azt is, hanem az országon belül élők közösségi-társadalmi kapcsolatait, egymás iránti felelősségét és szolidaritását is.

Ez a program igényt tart mindenkire, mert szüksége van mindenkire. A nemzet egyenrangú, emelt fejű tagjává akarja tenni a ma még leszakadással, elszegényedéssel küszködő időseket. Ezért vállalja a 75 éven felüli egyedülállók támogatását, az özvegyi nyugdíj emelését. Ezért akarja megelőzni az otthontalanná válást az adósságkonszolidáció programjával. Ezért nem tűrheti, hogy legyenek nők, akik a szegénység réme miatt ne gyakorolhassák az anyasághoz való jogukat, mert mi, nők sokat és joggal szoktunk vitatkozni az abortuszhoz való női jogról, de még felháborítóbb, ha az anyasághoz való jogot korlátozzák az anyagi körülmények. Ezért folytatódik a programban a nehezen élő családok gyerekeinek ingyenes étkezése, az iskolakezdést segítő 13. havi családi pótlék rendszere. Ez az, amire egy nemzeti programban a legszigorúbb és legtakarékosabb gazdálkodás mellett, sőt éppen annak segítségével, de költeni kell. Vitányi Iván képviselőtársam írta azt valahol, hogy persze a közpénzek esetében a fogunkhoz kell verni minden garast, de amint elvettük a fogunktól - mondta ő -, abban a pillanatban, rögtön ezekre a célokra kell fordítani. (Taps az MSZP soraiban.) Mert mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy a nemzet, az ország közössége valakit veszni hagyjon, mert azzal kevesebbek, kevesebbre képesek leszünk. Ettől nemzeti ez a program. Ezt, ezt is jelenti számunkra a nemzeti érzés.

Másodjára: ez a program a köztársaság programja. A kormány a köztársaság kormányának nevezi magát, mert nem uralkodik, hanem a köztársaság, a közösség megbízásából szolgáltat, szervez, intézkedik. Nem von magához feleslegesen döntéseket. Kossuth Lajostól tanult, aki azt mondta: hatalmat csak a szabadság rovására lehet összpontosítani. És ha egyszer a kormánynak a kormányok természeténél fogva néha hajlama lesz mégis pénzeket és jogköröket magához vonni és elfeledkezni a decentralizációról vagy az önkormányzatiságról, hát arra való a parlament, hogy erre majd figyelmeztesse.

A köztársaság programja ez, mert a közügyeket közösen akarja intézni, civil szervezetekkel, munkaadói és munkavállaló szervezetekkel, egyházakkal, helyi közösséggel, partnerségben és párbeszédben.

A köztársasági gondolat a jogaikat gyakorló, szabad állampolgárokra épít. Ezért vállalja a program a kényszersorozás megszüntetését, reméljük, alkotmányban véglegesen rögzítve. Ezért folytatja a nép ügyvédje programot. Ezért bízik a felelősségvállalásban. A magyar nyelv nagyon bölcs, tehetősnek mondja a jobbmódúakat. Tehetősnek, olyannak, akinek módja van tenni, többet tenni, több terhet vállalni, mint másoknak, olyannak, aki például évi 12 millió forint jövedelem fölött már nem vár mások adójából semmilyen adókedvezményt vagy támogatást, még ha a Fidesz ki is akarja harcolni neki.

(9.00)

Egy igazi köztársaságban a kormány köteles felnőttnek tekinteni az állampolgárokat, ezért őszinteséggel tartozik nekik. Beszélnie kell arról is, amit most nincs módja megtenni. A számonkérhetőség fontos dolog, ezért az ellenzék a dolgát teszi, amikor folyamatosan rákérdez vállalásaink teljesítésére. Ezt értem. Még az is belefér a politikába, hogy mindent azonnal akar látni, nem 2006-ban, hogy mindenből még több kellene. Ez is rendben van, bár lassan úgy tűnik, mint hogyha a kormány itt most helyben megfestené az utolsó vacsorát, akkor is lefitymálnák, hogy miért csak 12 apostolra futotta. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Amit viszont végképp nem értek, az az, hogy ha olyan országrontónak, nemzetietlennek tartják a koalíció szándékait, akkor miért forszírozzák olyan hevesen ezen szörnyű tervek maradéktalan megvalósítását. (Derültség és taps az MSZP soraiban.)

Végül is, ha az ellenzék szerint rosszak a programjaink, akkor inkább azok elfelejtésére kellene buzdítaniuk minket. Ha meg a terveink esetleg jók, mint mi magunk gondoljuk, ha ezért sürgetik megvalósulásukat, akkor mit elleneznek olyan nagyon? Valami olyan furcsa belezavarodás ez a kettős szerepbe, mint amit sokan láthattak az egyik Woody Allen-filmben, amikor is a főhős rettenetes nagy izgalmában, hogy éppen fia születik-e vagy lánya, végképp megkeveredve azzal ront a kórház folyosóján a nővérkére: Nővér, kérem, apa lettem vagy anya? (Derültség.) Nos, nem lehet egyszerre apának és anyának lenni. Nem lehet egyszerre sürgetni is és ellenezni is terveinket. De ettől függetlenül a felnőttnek tekintett választónak és az ellenzéknek is őszinte szó jár. Nos, nem lesz minden általános iskolásnak, nem lesz a jómódú családok gyerekeinek, a mi gyerekeinknek is ingyen tankönyv, bár az MSZP 2002-ben ezt akarta. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Ha ön kér, akkor magának veszünk. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Helyette ugyanabból a pénzből a gyerekek rászoruló fele nemcsak az általánosban, de a középiskolában is ingyen tankönyvhöz jut, a rá nem szorulók viszont nem.

Őszinteség jár abban is, hogy nem tudjuk az összes szükséges változást 2006-ig befejezni sem az egészségügyben, sem a közigazgatásban. (Közbeszólás a Fidesz soraiban.) Az egészségügyben azért nem, mert még jó sok kormánynak kell sokat dolgoznia, hogy az egészségügyet úgy-ahogy rendben levőnek tudhassuk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Negyven évig szétvertétek.) A közigazgatásban pedig azért nem, mert az első nagy lépést, a kistérségek létrehozását megléptük, de a másodikhoz, a választott régiók kialakításához már kétharmados többség kellene, hölgyeim és uraim. Ez azonban nem mentesít minket attól, hogy amit lehet - és az sem kevés -, elvégezzük.

A nemzet programja ez, a köztársaság programja és benne a baloldal programja is, bár természetesen nemcsak a baloldalé. De a baloldal is magára és értékeire ismer benne, és ez nem csak nekünk jó, mert az emberek igazságosabb országban akarnak élni. A magyarok már sokszor megtanulták, hogy ha egy ország nem szabad, akkor nem lehet igazságos sem. Újabban azt is megtanultuk, hogy a szabadság nem hozza magával automatikusan az igazságosságot. Ha egy ország szabad, attól még nem feltétlenül igazságos. Magyarország, mint elhangzott, még nem az. Baloldal pedig a világban azért és addig van, ameddig vannak, akik tűrhetetlennek tartják, ha születés, vagyon, lakóhely, öröklött szerencse végzetesen és igazságtalanul kijelöli az ember útját hetedíziglen. Mert a baloldal a francia forradalom óta hisz nemcsak az emberek születési egyenlőségében, de abban is, hogy létezik az a bizonyos fraternité, testvériség, ma úgy mondjuk: szolidaritás, ami miatt felelősek vagyunk azért, hogy a másikat se érhesse igazságtalanság.

A korszerű baloldal ettől csak abban különbözik, hogy látja és erősíti a modern társadalmak mindkét pillérét, a szolidaritás mellett a versenyt is. De a kettőt csak egyszerre tudjuk elfogadni. Baloldali ez a program, mert versenyt hirdet és szolidaritást erősít. Növeli a versenyképességet, de olyan gazdaságpolitikát választ, amelynek középpontjában a munkahelyteremtés áll.

Lehet más módon is sikerrel serkenteni a nemzeti jövedelem emelkedését, mint például Szlovákiában, a régió egyik gazdasági mintaországában - de ott milyen áron? Magas munkanélküliséggel, csökkenő reálbérekkel, drasztikusan megnyirbált szociális kiadásokkal. A baloldal számára ez elfogadhatatlan gazdaságpolitikai modell. Mi a gazdaságpolitika legfontosabb célját a munkahelyteremtésben látjuk, és ezt látjuk viszont a kormányprogramban. És viszontlátjuk az igazságos közteherviselés baloldali célját is, a munka- és a tőkejövedelmek közelítését, a kis- és közepes jövedelműek terheinek csökkentését. Igen, a módszerben volt vitánk a koalíciós partnerrel, de tisztességes kompromisszumot kötöttünk. És a baloldal ismerhet magára azokban a tervekben is, amik a támogatási rendszert, a lakás- és a családtámogatási rendszer igazságtalanságait küszöbölik ki. Ez is fontos nekünk.

Ez a nemzet programja, a köztársaság programja, benne a baloldal programja. Egy európai ország programja, amely büszke akar magára lenni. Ne rontsuk el! Én természetesnek tartom, hogy az ellenzék más programot írna. Nem is egyetértést, hanem okos kritikát várunk tőlük, amire odafigyelhetünk. A mai nap tanulságos vitává is nemesedhet, és gyerekes fricskák, froclik sorává is süllyedhet. Hogy mindjárt elébe is menjek egy ilyen fricskának vagy froclinak, ha megengedik: azt olvasom, hogy némely ellenzéki alelnöknek éppen ma este támadt halaszthatatlan elfoglaltsága, remélvén, hogy így majd némi bosszúságot okozhat nekünk. Hát, azt mondom, ennél még a székünkre tett rajzszög is szellemesebb megoldás volna. (Derültség és taps az MSZP soraiban.) Mert ugye, azt azért senki sem gondolhatja komolyan, hogy az egyik alelnök úr remélhetőleg szép és boldog nászútja vagy a másik alelnök úr halaszthatatlan kötelezettsége miatt majd most megfordul ma a magyar történelem? Legfeljebb majd kezdeményezzük az alelnökök újraszámlálását (Derültség az MSZP soraiban.), és ha nem akarnak ülést vezetni, hát ne tessenek! Mi megvagyunk. Sőt, köszönjük, jól megvagyunk. (Taps az MSZP soraiban.)

A szocialista frakció ma itt szavazataival… (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Mi van a kormányprogrammal? Arról még nem hallottunk!) Drága képviselő urak, amiért gyerekverset idéztem, az nem jogosítja fel önöket arra, hogy kakaóbiztos képviselőként viselkedve, előre beprogramozva és megzavarhatatlanul kiabáljanak közbe, bármilyen érveket öntünk is magukra. (Zaj, moraj a Fidesz soraiban. - Taps az MSZP soraiban.) Nos, a szocialista frakció ma szavazataival és holnaptól munkájával támogatja az új kormány programját. Magyarként azért, mert ez a nemzet programja. Demokrataként azért, mert ez a köztársaság programja. Szocialistaként meg azért, mert ez a baloldal szívének kedves program.

Köszönöm a figyelmüket. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu