NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy hadd köszöntsek egy határon túli vendéget, aki itt közöttünk van, Komlóssy Zsolt képviselő urat, a Magyar Koalíció Pártjának a képviseletében. (Taps. - Komlóssy Zsolt feláll a páholyban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A külpolitika, illetőleg a nemzetpolitika kérdéskörében azt kell mondanom, hogy a kormányprogram átlagához képest is egy kiábrándítóan gyenge minőségű szöveg született meg. Ami a stílusát illeti ennek a szövegrésznek, egyfajta pártpolitikai pökhendiség jellemzi, és bosszantó kétszínűséggel van vegyítve. Néhány példa, két példa: “helyreállítottuk a bizalmat Magyarország irántö - fogalmaz az egyik helyen a szövegrész. “Feloldottuk a feszültségeket a szomszédokkal.ö Ennek az önigazultságnak egyetlen magyarázata lehet, az, hogy Kovács László szellemisége hatja át az érintett szövegrészt, a pártelnök újra legyőzte a külügyminisztert ebben a kormányprogramban is. A folyamatosság hangsúlyozása számunkra fenyegetésként hat. Meggyőződésünk szerint ugyanis a magyar külpolitika lépéskényszerben van.

Ami nemzetközi megítélésünket illeti - kezdjük talán itt -, úgy fogalmaz a kormányprogram, hogy az elmúlt két évben helyreállítottuk a nemzetközi bizalmat Magyarország iránt. A nemzetközi intézetek, bankok objektívebb ítéletét röviden hadd ismertessem önökkel! A Deutsche Bank szerint Magyarország a konvergencia tekintetében a második helyről a hatodik helyre csúszott vissza, egy svájci, lausanne-i kutatóintézet szerint versenyképességünk tekintetében a 34. helyről a 42.-re csúsztunk. Az Institutional Investor bankármagazin szerint a hitelképességünk tekintetében a 31. helyről a 37. helyre csúsztunk vissza. A befektetésre nem javasolják vezető nyugati bankok a magyar államkötvényeket a nagy kockázatuk miatt. A Bank of America a világ tíz legkockázatosabb valutája közé sorolja a forintot. Hát, ennyit a nemzetközi bizalomról, amit a kormányzatnak sikerült helyreállítani.

Ami a külpolitikai célrendszert illeti, meghökkentő bejelentéssel él a kormányprogram, miszerint teljesültek az antalli három külpolitikai prioritásnak a célkitűzései, megvalósultak a magyar külpolitika céljai, új célokat kell tehát meghatározni. Ez pedig úgy hangzik, hogy az európai és az atlanti politika mellett a térség stabilitását és a határon túli magyarság érdekeit is szolgáló szomszédságpolitikát kell folytatni. Ennek a mutatványnak tehát szemmel láthatóan az a célja, hogy egyértelműen alárendelje a szomszédságpolitikának a nemzetpolitikát. Tévesnek látom a külpolitikai célrendszer ilyen értelmű felfogását. A célrendszer érvényben van, bár valóban átalakult.

Ami a konszenzust illeti, ami a külpolitikai eredményességhez létfontosságú, úgy fogalmaz a kormányprogram, hogy együttműködésben kívánunk kormányozni mindenkivel. A kettős beszéd itt is, ezen a területen is érvényes. Gyurcsány Ferenc a Népszabadságnak a következő interjút tudta adni: ideje volna már valamennyiünknek észrevenni, hogy ellenfeleink a jobboldalon vannak, ott úgy gondolják, hogy a nemzeti érdek azonos a jobboldal hatalmi érdekével, azonos a Fidesszel, Orbán Viktorral. Ez Mec
iar és Tudjman politikája: befelé forduló nacionalizmus, sértettségből fakadó gőg, szociális populizmus, a kultúrfölény hirdetése.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Így nem lesz könnyű konszenzust kialakítani a magyar külpolitika kulcsfontosságú kérdéseiben. Ez a provokatív hangvétel, ez jellemezte a ma délelőtt folyamán is Gyurcsány Ferencet, amikor egyáltalán nem burkoltan rasszizmussal próbálta a Fidesz-Magyar Polgári Szövetséget megvádolni. Nemcsak ez persze a probléma, hanem a konszenzusépítés eszközrendszerét is a kormányzat nem létezőnek minősíti, a Magyar Állandó Értekezletet gyakorlatilag másfél éve nem hívta össze, említésre sem kerül ebben a programban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szomszédságpolitika a hiteltelenség netovábbját demonstrálja. Így szól a kormányprogram: “A szomszédos államokkal megtörtént a történelmi megbékélés.ö Ez arra emlékeztet engem, hogy felépítettük a szocializmust, megoldottuk az egyenlőtlenség felszámolását, megtörtént a szomszédainkkal a történelmi megbékélés, ha önök nem tudnák. Mégis, mire gondolnak a kormányprogram szerzői? A Kempinski Szállóban végrehajtott koccintásra 2003. december 1-jén vagy esetleg a vajdasági magyarverésekre vagy azokra a halálos fenyegetésekre, amelyek tegnap is megszülettek a Vajdaságban, amikor a történelmi megbékélésnek a létrejöttéről beszélnek. Arról nem is szólnék most külön, hogy a visegrádi együttműködés mint olyan, megszűnt létezni a kormány külpolitikai gondolkodása szempontjából. A nemzetpolitikában is a bátor szókimondás helyett a kétszínűség a legjellemzőbb, látványosan lejjebb rakták azt a lécet, amit 2002-es programjukban fogalmaztak meg. A költségvetési tervek aggasztóak. Markó Béla a napokban nyilatkozott is ezzel kapcsolatban, de a kormányprogram egy szót sem tartalmaz ezzel kapcsolatosan.

Nem érzik úgy, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindezek hiányában nem lehet hitelesen a nemzet határok feletti újraegyesítéséről szónokolni? Medgyessy ment, Gyurcsány jön, a magyar kül- és nemzetpolitika útközben elveszett. A kormányprogram külpolitikai fejezete Kovács László kétszínű és penészes szemléletét árasztja magából.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Moraj, felzúdulás az MSZP soraiban. - Taps az ellenzék soraiban. - Dr. Géczi József Alajos közbeszól.)

Forrás: parlament.hu