MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Hölgytársak! Egy rendkívül fontos törvényjavaslat-csomag fekszik az asztalunkon, ez pedig a hadsereg modernizációjáról és a hadsereg teljes mértékű átalakításáról, valamint a honvédelem teljesen új alapokra való helyezéséről szól.

(19.40)

Az általános védelmi felülvizsgálat, amely hosszú időn keresztül folyt, és amelyből nagyon fontos következtetéseket vont le a kormány és a katonai igazgatás, alapvetően kimondta, hogy modernizálni kell a hadsereget, modern alapokra kell helyezni, és erőteljes lépéseket kell tenni a hivatásos hadsereg felé. Ez a megállapítás találkozott azzal, hogy szüntessük meg a kényszersorozásokat, és önkéntes alapra helyezzük a haza védelmének feladatát, továbbá a haza védelmével kapcsolatos tágabb feladatokat.

Modern korban a háborúnak és az ország védelmének a feladatrendszere, az eszközei megváltoztak, megváltoztak a kihívások, amelyekkel szemben védenünk kell országunkat, az ország lakosságát és az ország javait. Mindezek oda vezettek, hogy a hadsereg modernitása, átalakítása, a nemzetnek ez a fontos célja egybeesik az állampolgárok jogainak az érvényesülésével.

Miről van szó? Itt az egyenlő és általános teherviselés elvéről, a haza védelmének az egyetemes elvéről, és arról, hogy régi, 80-100 éves szokás szerint a fiatalokat kötelező katonai szolgálatra hívták be. Lehet hogy ez valamikor szükséges volt, a tömeghadseregek idejében, akkor, amikor egy ország haderejét a katonáinak a száma határozta meg, de ma, amikor megváltozott a haderő teljesítőképességének és a teljesítményének a szemlélete, ebben az esetben jól láttuk, hogy profi, hivatásos, jól kiképzett, jól felszerelt, jól vezetett, kis létszámú hadseregek óriási túlerővel szemben képesek a kívánt akaratot keresztül vinni. Ez rendkívül fontos meglátás.

Tehát egyrészt van a hadsereg modernizálásának kérdése, a védelem új felfogása, amelyhez hozzátartozik az, hogy Magyarország többszörös integrációkban vesz részt; tagja évek óta a világ legnagyobb és leghatékonyabb védelmi szervezetének, a NATO-nak, amely több mint ötven éven keresztül biztosította nemcsak Európa védelmét, hanem az észak-atlanti térség teljes békéjét. A másik dolog az, hogy szomszédaink jelentős részével és az egykori Kárpát-medence, az egykori Nagy-Magyarország többi utódállamával együtt vagy tagjai vagyunk már az Európai Uniónak, vagy pedig mi magunk is arra törekszünk, hogy valamennyi szomszédunk előbb vagy utóbb az Európai Unió tagja legyen. Ebben a helyzetben gyökeresen megváltoztak a veszélyfogalmak, a kihívások. Gyökeresen megváltozott a klasszikus kisállami szembeállítás taktikája, amely nemzedékeken keresztül nyomasztott minket, kollektív védelemről van szó, együttműködésről van szó; akkor, amikor tárgyalunk a szlovákokkal, a románokkal arról, hogy a légterünket közösen ellenőrizzük, közösen védelmezzük, amikor nem is olyan régen történelmileg kémek garmadáját küldték egyik országból a másikba, hogy kifürkésszék, mi a vezérkarok szándéka, milyen tervek vannak, hány ember van egy szakaszban és így tovább.

Gyökeresen megváltozott a helyzet. Együttműködünk a szomszédainkkal, ismerjük egymást, egy asztalhoz vagyunk leültetve. Ebben a helyzetben nem a szomszédaink jelentik a fő veszélyt, hanem más, globális és meg nem fogható, sokszor nem is definiálható veszélyekkel kell majd szembenézni. Ebben az esetben akkor védelmezzük jól Magyarország érdekeit, ha ezekben a kollektív erőfeszítésekben részt veszünk.

Summa summarum, mindezek oda vezettek, hogy modernizáljuk a hadsereget. Ebben az esetben le kell mondanunk a tömeghadseregről, hiszen emlékezzünk rá, 156 ezer fős volt a Magyar Néphadsereg létszáma, amikor kézhez vettük, ma pedig azt mondjuk, hogy 30-35 ezer fős jól felszerelt önkéntes hivatásos hadsereg többszörös teljesítményt tud nyújtani, mint amit ez a 156 ezer fős néphadsereg jelentett. Ez az egyik oldala a dolognak.

A másik oldala a dolognak, hogy a XX. század második felének az volt az igazi nagy fejlődése, amely meghaladta a klasszikus többségi demokráciát, hogy egyre szélesedett az emberi jogok érvényesülésének a köre, egyre több lett az a személyes emberi jog, amit a többség sem korlátozhatott. Igen, elnök úr, a kereszténységnek is alapelve ez, hiszen Jézus Krisztus volt az, aki azt mondta, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, mindannyian ugyanazokkal a jogokkal születtünk meg. Végre eljutunk oda, hogy a modern nemzetek alkotmánya mind jobban korlátozza a többséget abban, hogy az egyes személyeknek az alapvető emberi jogait korlátozza. Annál demokratikusabb egy ország, annál modernebb egy ország, minél több jogot tud garantálni az állampolgárainak, és biztosítja hosszú időn keresztül, hogy ezt semmilyen többség nem fogja tudni megváltoztatni.

Itt térek rá arra, hogy egy több száz éves intézmény a mai, modern fiatalság fölött Damoklesz kardjaként lebegett. Ez több mint 500 ezer fölötti személy - még az előző ciklusban kértem meg a kisgazda honvédelmi minisztertől az adatokat -, akkor 500 ezer körüli fiatalember várt arra, hogy behívhassák, és évente 18 ezer főt lehetett akkoriban behívni. Tehát önmagában kialakult két nagy igazságtalanság. Az egyik igazságtalanság, hogy az 500 ezerből miért csak 18 ezret hívunk be. A másik igazságtalanság, hogy miért csak az 500 ezret terheljük, mikor van tízmillió állampolgár, akinek egyaránt kötelessége és érdeke a haza védelme.

Látjuk, hogy ez egy kettős igazságtalansági rendszer volt, ami ráadásul nem hatékony, egy slendrián, egy a legkisebb, legalacsonyabb, leggyengébb láncszemhez igazodó kiképzési rendszert követelt meg. Nagyon jól emlékszünk valamennyien, akik voltunk katonák, és szolgáltunk, hogy milyen hihetetlen hosszú időt kellett elemi dolgokra várni, állandóan lötyögtünk, állandóan várakoztunk, mert mindig a leggyengébb, katonailag analfabéta, lehetetlen figurák szintjéhez kellett igazodnunk.

Ma megváltozott a helyzet. Olyan helyzetbe kívánjuk juttatni a Magyar Honvédség vezetőit és szervezőit, hogy csak azokat vegyék fel katonáknak, akik katonai szempontból kitűnőek és megfelelőek, és akiket jól ki tudnak képezni, és akik nemcsak a saját életüket tudják oltalmazni és védeni majd, hanem meg tudják védeni az országot, adott esetben nemcsak az ország területén belül, hanem a világ minden részén, mert sajnos globális kihívásokkal kell szembenéznünk.

Most is vannak fenyegetések. A média kicsit felnagyította, de valóságos veszély az, hogy minket is megfenyegettek terroristák. Tehát ez azt jelenti, hogy nem a határokon kell határőrségként géppisztollyal és aknazárral védekeznünk, hanem egy sokkal bonyolultabb harcot kell vívnunk a terrorizmussal szemben és más kihívásokkal szemben.

Tehát ebben a helyzetben - megint az elnök úrra nézek - egy kegyelmi állapot alakult ki akkor, amikor a közösség érdeke, a Magyar Honvédség, a magyar véderő, a magyar védelmi politika érdeke, és a fiatal magyar férfi állampolgároknak a személyes érdeke és emberi jogai egy oldalon vannak, a barikádnak egy oldalán. Tehát ez egy teljesen világos dolog.

(19.50)

Nem lehet Damoklesz kardjaként 500 ezer fiatalembert veszélyérzetben tartani. Az elmúlt tíz-tizenöt-húsz év gyakorlata szerint szerintem jogosan védekeztek a kényszersorozás ellen, és ebben segítőjük, hogy ne mondjam, cinkosuk lett sok ezer orvos és más, akik segítettek abban, hogy ne teljesítsék a szolgálatukat. Ez természetesen rendkívül rossz és fals helyzet, ami tulajdonképpen cinikus és helytelen is. Sokkal tisztább az, ha az alkotmányban lerögzítjük, hogy mi az állampolgárok kötelessége.

S tegyük hozzá, az alkotmányban is benne van, és az alkotmányosság fogalmi körében is, hogy alapvető állampolgári jogokat és kötelességeket pontosan és világosan az alkotmányban kell rögzíteni. Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy az alkotmányt újrafogalmazzuk ezen a téren, és pontosan meghatározzuk a haza védelmének a fogalmi rendszerét. Ezt a tárca dicséretes kezdeményezéseként négypárti egyeztetés során alakítottuk ki. Ahogy az expozéban is hallottuk, tizenegy alkalommal gyűltünk össze szakértőinkkel együtt, hogy mind az alkotmányt, mind - Tölgyessy Péter szellemes megnevezésével - az ehhez csatlakozó sarkalatos törvényt, a honvédelmi törvényt rendbe hozzuk. Az alkotmányban kell rögzíteni, hogy békeidőben sorkötelezettség nincs, és természetesen nincs az ehhez fűződő polgári szolgálat sem. Föllélegezhetnek a fiatalok, és teljes erejüket a családalapításra, a munkájukra, a tanulásukra, a karrierjükre fordíthatják, ami rendkívül fontos. Fontos a nemzet szempontjából, hogy a húsz és harminc év közötti fiatalok minden szorongás nélkül, teljes erejükkel közös feladataik ellátására fordítsák valamennyi energiájukat. Ez az egyik dolog.

A másik dolog a worst case, hogy mindig a legrosszabb esetre kell méreteznünk. Az alkotmányban, az alkotmányos jogszabályokban számolni kell azzal, hogy - még ha kicsi a valószínűsége is - előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyekben szükség van az egész társadalom és különösen az egészséges, erős emberek együttműködésére a védelmi feladatok teljesítése érdekében. Tehát kell lenni a magyar alkotmányban olyan rendelkezésnek, amely lehetővé teszi, hogy valóban indokolt esetben a nemzet képviseletét ellátó Országgyűlésben a jelen lévő képviselők kétharmadának a döntésével lehessen rendkívüli jogszabályokat bevezetni, és ellenőrzés mellett átmenetileg vissza lehessen állítani a személyes katonai kötelezettséget, s ezzel a polgári szolgálatot és más közteherviselést is, ami a katonai és védelmi erőfeszítésekhez szükséges.

Amit elmondtam, az kétszer kettő négy, teljesen világos és more geometrico levezethető. Sajnálattal kell megállapítani, hogy az ellenzék egy része ezt bizony obstruálja, mégpedig a legnagyobb ellenzéki párt. A kisebbik ellenzéki párt konstruktív módon részt vett a tizenegy tanácskozáson, és segített abban, hogy kicsiszoljuk ezeket a jogszabályokat.

Az önkéntes hivatásos haderővel kapcsolatban több tévedés van. Simicskó István többször emlegette, hogy Belgiumban visszatértek a sorozott haderőre. Utánanéztünk, és mondhatom, hogy ennek a hírnek semmi alapja nincs, ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak - ez tény. A csehek most döntöttek az önkéntes hivatásos hadseregre való áttérésről, és alkotmányukban rögzítik az ezzel kapcsolatos fontos passzusokat.

Azt tapasztaltuk a tizenegy egyeztetés alkalmával, hogy a Fidesz váltott lovakkal dolgozott, hol kétéves nyeretlent küldtek, hol meg olyan személyt, aki rendkívül lojális volt, áttekintette a dolgot, és konstruktív módon elősegítette és beleegyezett. Hol pedig jött az a személy, aki nem olvasott el semmit, nem figyelt oda semmire és ugyanazt mondogatta, mint amit mondogat ma is az Országgyűlés előtt. Úgy gondolom, itt az ország színe előtt meg kell állapítani, hogy ez az obstrukció nemtelen dolog. Ön azt állítja, kedves Simicskó István, hogy a Fidesz támogatja az önkéntes hivatásos haderőre való áttérést és a sorkatonaság megszüntetését, de éppen a sorkatonák érdekében a kormány kezében kell lenni a döntésnek, hogy mindig azt a nullát írja oda az éves megajánlásba - milyen szép régi szó ez a diéták idejéből -, mi pedig azt mondjuk, hogy az alkotmányban kell rögzíteni mint alapvető emberi jogok és állampolgári kötelességek rendjét, világosan és tisztán. (Ágota Gábor: A franciáknál hogy van?) Jó, hogy említetted a garancia szót. (Ágota Gábor: A franciát említettem.)

A franciáknál is alkotmányban van rögzítve, hogy békeidőben nem veszik igénybe a sorkatonai szolgálatot - ez a szöveg -, de az alkotmányban benne van az általános hadkötelezettség ténye, mint ahogy a mienkben is benne van. Egyszerűen az Országgyűlés jelen lévő kétharmadához kötés a garanciális elem, hogy ezzel ne lehessen visszaélni. (Dr. Salamon László: A franciáknál is van ilyen kétharmad?) Kétharmad nem...

Visszatérve az eredeti gondolathoz, mert vészesen csökken az időm: tisztelettel kérem az ellenzéket, hogy fogadja el ezt a közösen kicsiszolt rendszert. Ha ésszerű módosításokat adnak be, amiket megfelelőnek tartunk, azokkal természetesen egyetértünk. De tessék nyíltan megmondani itt, az ország közvéleménye előtt, hogy alkotmányban fogják-e rögzíteni vagy nem, ugyanis ez az alfája és ómegája az akarat valóságosságának.

Sajnos, kevés időm maradt arra, hogy a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvényjavaslattal foglalkozzam. Azzal kell kezdenem, hogy 1993-ban, amikor hatpárti konszenzussal kicsiszoltuk az akkori alkotmánymódosítást és az 1993. évi CX. törvényt, akkor beleírtuk azt, hogy a minősített esetekről szóló törvények kidolgozására 1997. december 31-ig adunk önmagunknak határidőt; tehát 1997. december 31-ig. Alkotmányos késedelembe esett valamennyi ciklus, amely azóta működött. Ahogy váltakoztak a kormányon lévő pártok, mindegyik elfeledkezett erről.

(20.00)

Most jött el az idő, és ez a kormány az, amelyik alaposan és részletesen kidolgozta ezt a penzumot, rendezte ezt az alkotmányos hiátust és hiányt, és ebben a törvényjavaslatban pontosan definiálta és szabályozta a különböző minősített helyzeteknek a nevét. A rendkívüli állapot mellé bevezette a megelőző védelmi helyzetet, a régi szükségállapot megmaradt, az alkotmány 19/E. §-a alapján még a Boross-kormány idején vezettük be, hogy a kormány haladéktalanul eljár bizonyos veszélyhelyzetekben…

Forrás: parlament.hu