DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A vita halad előre abban az értelemben, hogy egyre többen szólalnak fel és fejtik ki álláspontjukat, a konszenzus reménye azonban nem erősödött az elmúlt órában, hanem talán inkább gyengült. Mi is tulajdonképpen az úgynevezett megelőző védelmi helyzet? Van-e vita a kormányoldalon ennek a fogalomnak a meghatározásában, vagy sem? Jól értelmezi-e Ágota képviselőtársam az álláspontomat és szocialista képviselőtársaim álláspontját, avagy sem? Az előbb önmaga is megfogalmazta, hogy érdeklődéssel várja azt a fejtegetést, amellyel most megkísérlem még egyszer összefoglalni az új jogintézménynek a tartalmát.

Kétségtelen, hogy az elmúlt alkalommal nagyon egyértelműen úgy fogalmaztam, hogy az egyik esete a megelőző védelmi helyzetnek a terrorfenyegetés. Van egy másik esete is, erre most nem térnék ki, ez pedig az, hogy a szövetségi vagy szövetségesi kötelezettségek teljesítése megköveteli bizonyos intézkedések bevezetését, megvalósítását, ugyanakkor nem teszi szükségessé azt, hogy rendkívüli állapotot hirdessünk ki. Amikor azonban terrorfenyegetésről beszéltem az elmúlt alkalommal, akkor hozzátettem azt is, hogy a hadvezérekre az a jellemző, hogy mindig a múlt háborúit kívánják megvívni. Tehát utaltam arra, hogy például amikor megszületett a 19/E. §, akkor annak megszövegezésére nagy hatást gyakorolt az 1991. október végi barcsi esemény.

Arra is utaltam, hogy amikor most előttünk fekszik egy olyan definíció, amely külső fegyveres támadás veszélyét fogalmazza meg, akkor nagyon sokan gondolnak Madridra vagy New Yorkra. De azt is hozzátettem, hogy a terrorfenyegetés erre nem szűkíthető le. Elképzelhető, és egyre inkább abba az irányba halad a világtörténelem jelenleg, hogy a fegyveres állami erőszak helyét államokon átnyúló hálózatok fenyegető akciói vagy végrehajtott akciói veszik át, és olyan terrortámadás sem elképzelhetetlen, amelynek keretében egy jól megszervezett csoport több országon keresztül áttörve hajt végre részben klasszikus értelemben elkövetett terrorcselekményeket, részben pedig a gerilla hadműveleteknek és a klasszikus terrorcselekményeknek egyfajta keverékét. Ilyen egyébként a múltban már előfordult, kétségtelenül nem Európában, hanem például Latin-Amerikában volt erre példa, mondjuk, 1855-ben Nicaragua esetében, hogy konkretizáljam is azt, hogy mire gondolok, amikor történeti példát hozok fel. De ilyen cselekményekkel sajnos a jövőben számolnunk kell.

Tehát amikor külső fegyveres támadás veszélyére gondolunk, akkor megítélésem szerint egy ilyesfajta esemény- vagy cselekménysorozatot is előfeltételezhetünk. Tehát nem szabad a terrorfenyegetettséget a klasszikus robbantásokra leszűkíteni, egyébként éppen a New York-i támadás mutatta, hogy repülőgépeket használtak fel robbanószerkezetként, erre korábban valóban senki nem gondolt, ezt Oszama bin Laden, Aimana Zavahiri, Mohamed Atta és mások alakították ki, és ez valóban sokkszerűen érte a világot. Nem állítom, hogy ezzel a definícióval, amely a megelőző védelmi helyzet megfogalmazásában megtalálható, mindent előre tudunk látni, és mindenféle helyzetre megfelelő cselekvéseket tudunk biztosítani. De kétségtelen, hogy maga a kategória lehetővé teszi azt, hogy reagálni lehessen, mégpedig gyorsan nagyon komoly biztonsági kockázatokra.

Felmerült a vita során az, hogy az operatív cselekvés feltételei nem igazán biztosítottak. Az elmúlt alkalommal már próbáltam utalni arra, hogy ha alaposabban elolvassuk az alkotmánymódosító törvényjavaslatot, akkor azt láthatjuk, hogy a megelőző védelmi helyzet kezdeményezése után a kormánynak cselekvési tere nyílik arra, hogy a közigazgatás, a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek működését érintően törvényektől eltérő intézkedéseket vezessen be, de a társadalmi lét más szféráit érintően erre csak akkor nyíljon lehetőség, ha kétharmados döntéssel kihirdetik a megelőző védelmi helyzetet.

Nagyon sajnálom, hogy Simicskó képviselőtársam már nincs itt, és ezt nem azért mondom, hogy a rádióhallgatók figyelmét felhívjam arra, hogy ő már távozott, hanem csak arra utalnék, hogy nem tud már válaszolni nekem a fejtegetéseimre. Mert ő azt állította, hogy a megelőző védelmi helyzet lényegében olyan intézmény, amely ismeretlen Nyugat-Európában. Az elmúlt alkalommal már próbáltam jelezni azt, hogy a német alkotmány 80/A. §-ában található, amúgy 1968 júniusában jogilag intézményesített feszült helyzet fogalmilag is és tartalmilag is lényegében egybeesik azzal, amit mi megelőző védelmi helyzetnek nevezünk. És arra is utaltam, hogy a nyugatnémet alkotmány nem ismeri a kétharmados döntéseket, ez esetben azonban kétharmadhoz köti a feszült helyzet kinyilvánítását, nem véletlenül.

Megítélésem szerint azonban az igazi vita nem a megelőző védelmi helyzetről folyik, hanem arról, hogy milyen körülmények között lehessen visszaállítani a sorkatonai szolgálati kötelezettséget. Ezzel kapcsolatosan visszatérnék az ajánlásban szereplő 7. ponthoz, ahol arról van szó, hogy a sorkatonai szolgálat csak akkor állítható vissza, ha az ország védelme és biztonsága ezt indokolttá teszi. A kérdés azonban az, hogy mikor teszi ezt indokolttá az ország védelmi helyzete és biztonsága. Tudniillik, ha valamiféle fenyegetés áll fenn, mégpedig külső fegyveres támadás veszélye, akkor a megelőző védelmi helyzet lehet a megoldás. Abban az esetben, ha idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye áll fenn, akkor nyilvánvalóan a rendkívüli állapot az, amelyik megoldást ad a problémára, és lehetővé teszi a sorkatonai szolgálat visszaállítását.

(24.00)

De milyen az a fenyegetés, milyen az a biztonsági helyzet, amely nem igényli sem a megelőző védelmi helyzet kihirdetését, sem a rendkívüli állapot kihirdetését, sem pedig a hadiállapot kinyilvánítását? Ilyen helyzet valójában nem állhat fenn, mert ha az ország biztonsága veszélybe kerül, akkor valamelyik jogintézményt alkalmaznunk kell. Azért tartjuk indokoltnak saját javaslatainkat - most a kormányra is gondolok természetesen -, mert jogi garanciákkal bástyázza körül a sorkötelezettség visszaállítását, egyben beilleszti a visszaállítást az alkotmányos rendszerünkbe. Ha arra gondolunk, amit Vári képviselőtársam mondott, hogy nincs az az őrült kormány, amelyik indokolatlanul visszaállítaná a sorkatonai szolgálati kötelezettséget, akkor azt is megkérdőjelezhetjük, hogy miért van nagy kétharmadhoz kötve például a rendkívüli állapot kihirdetése, hiszen nincs az az őrült kormány, amelyik megfelelő indok nélkül a rendkívüli állapotot bevezetné.

Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy az előterjesztett javaslatot magunk is bizonyos szempontból javíthatónak vagy módosíthatónak véljük, így például Keleti képviselőtársam a két kétharmad helyett egy kétharmadot is elegendőnek tart, hiszen az már önmagában megfelelő garanciát biztosít a sorkatonai szolgálat indokolatlan visszaállításával szemben. De tovább is mehetünk a gondolkodásban, és akár arról is beszélhetünk, hogy ha az operativitást akarjuk növelni, akkor a megelőző védelmi helyzet kihirdetése esetén is alkalmazhatjuk azokat a jogi megoldásokat, amelyek a rendkívüli állapot kihirdetésével kapcsolatosan ma az alaptörvényünkben megtalálhatóak. Tehát ha nincs arra lehetőség - bár itt ennek az esélye sokkal kisebb, mint rendkívüli állapothoz vezető helyzet esetén -, hogy a parlament összeüljön, akkor a miniszterelnök, a házelnök és az Alkotmánybíróság elnöke megállapíthatja azt, hogy a köztársasági elnök is jogosult lehet a megelőző védelmi helyzet kihirdetésére. Ez egy gondolatkísérlet volt, ezt még én sem gondoltam alaposan végig, de ha az operativitás oldaláról kérdőjelezik meg tisztelt képviselőtársaink az elképzeléseinket, akkor természetesen ez valamiféle megoldást adhat.

Egyébként jelzem, hogy más kompromisszumokra is készek vagyunk, azonban attól nem tudunk eltekinteni, hogy a sorkatonai szolgálat visszaállítása csak megfelelő garanciák mellett legyen lehetséges.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu