FONT SÁNDOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon érdekes volt figyelni a kormányoldalon belül is képviselőtársaim különböző nyilatkozatát, legyen az akár bizottsági kisebbségi vagy többségi véleményt előadó vagy akár a frakciók képviseletében megszólaló. Ugyanis már ők maguk is ellentétesen nyilatkoznak a benyújtott törvénytervezetről. Az ellenzék, ahogy értettem, egyértelműen elutasítja. Nem csoda. Valószínűleg a leghatásosabb és a legcélravezetőbb az lenne, ha ez a törvénytervezet visszavonásra kerülne, mert olyan súlyos kérdéseket nem vitat meg, nem enged megvitatni a benyújtott törvénytervezet, amelyek nélkül komplexen az előírt, sokak által egységesen megfogalmazott célokat elérni biztos, hogy nem lehet.

Abban sokan egyetértettek és régóta alapelv, hogy mi is lehetne a legfőbb célja egy ilyen törvénynek, egyáltalán a hulladékkezelésnek, a hulladékgazdálkodásnak, a hulladék, a szemét problémakörének. Tehát, mint tudjuk, a legfontosabb, megakadályozni azt, hogy hulladék, szemét keletkezzen, azaz: ne keletkezzen szemét. Ennél fontosabb célt nem lehet és nem is tudunk kitűzni manapság. Ha már viszont egyszer keletkezett, akkor jöhetnek megoldási elképzelések, például, hogy újrahasznosítsuk ezt, például, hogy megsemmisítsük, és például és legutolsósorban, hogy esetleg depózzuk, és aztán majd lesz vele valami. Ez a legprimitívebb megoldási mód, amit ma a civilizáció használ.

Éppen ezeknek a mindenki által egységesen elfogadott és súlyozott irányelveknek nem felel meg a benyújtott törvénytervezet, hiszen tudjuk, komoly szándék volt a Környezetvédelmi Minisztérium részéről, hogy na most akkor tényleg rendezzük ezt a kérdéskört, és a legkényesebb részekhez is hozzányúlunk.

Összegészében sokan a göngyölegek, a palackok felé vitték el gondolataikat, én is ezt fogom tenni, hiszen ha nem oldjuk meg azt a kérdést, ami miatt most már úgy tűnik, a szemetes ország képét sajnos magára vonhatja Magyarország a palackok, az eldobható sörös dobozok tekintetében, akkor súlyos helyzet elé kerül Magyarország imázsa, és ha nem vesszük észre, hogy hogyan harcolnak Nyugat-Európában ezen göngyölegek, eldobható termékek ellen, akkor mi leszünk ezen termékek fogadó célországa. Nem úgy, mint ahogy Ukrajnából átküldték őket, hanem olyan módszerekkel, mint ahogy most Németországból a dobozos sörök garmadája áramlik, mert ott hozzá mertek nyúlni a kérdéshez, és olyan mértékű termékdíjat vetettek ki a környezetre igen veszélyes, ártalmas és szennyezőanyagként nagy hírű dobozokra, hogy ott gyakorlatilag nem tudják már forgalmazni azokat a dobozos söröket, és 100 forintos áron német söröket lehet most már kapni - de kizárólag csak dobozban! Ezek után a még visszaváltásra szoruló üvegpalackok bizony-bizony sokkal drágábbak lettek. És Magyarország ezeket a termékeket mint felvevő most gazdasági okok miatt befogadja, és mindenféle reklámajánlatokkal árusítja.

Hol van már az az elképzelése a Környezetvédelmi Minisztériumnak, hogy a műanyag csomagolóanyagokat kibocsátókat és ezen belül a palackokat gyártókat és kibocsátókat visszaváltási arányszámra köteleznék, vagy netán arra, hogy hány százalékban kötelesek visszaváltható palackokat gyártani és abban forgalmazni a terméket? És ha netán ezt nem teszik, akkor a visszaváltási arányszámot növelni ezen cégeknél, igenis kötelezni őket, hogy ha már nem visszaváltható az a műanyag palack, váltsák vissza, mert egy koncentrált helyről lehet majd ezeket elszállítani, felaprítani, megsemmisíteni, tenni azt, amit ma egyáltalán a tudomány ezekkel a soha le nem bomló műanyag termékekkel tesz.

Hol van itt az, amiről Gusztos Péter beszélt? Én nem értettem, hogy a palackokra darabalapú kivetett díj elmélete jelenne meg. Ebben a tervezetben ez természetesen nem jelent meg. Én tudom, hogy volt róla szó, de ebben is visszahátrált a Környezetvédelmi Minisztérium.

Az egyik internetes hírportál úgy kommentálta a benyújtott törvénytervezetet a hosszan tartó előkészület után, hogy a mintegy 70 oldalas előkészített javaslatcsomagból a kormány mindösszesen 11 oldalt tartott meg, azt nyújtotta itt be nekünk, az aznapi hír címe pedig az volt, hogy “Győzött az üdítőital-lobbiö. Igen, mert tudjuk, hogy emögött olyan súlyos nagy multinacionális cégek vannak, amelyekkel, őszintén mondom, nemcsak ez a kormány, egyelőre az előző kormány sem tudott megbirkózni. Mindig az utolsó pillanatban történt valami, ami miatt visszahátráltak az akkori vezetők is és a mostaniak különösen, de akkor legalább ne próbálják itt úgy előadni ezt a törvénytervezetet, mintha ezzel a megoldással valami hatalmasat léptünk volna előre a hulladékgazdálkodás terén, egyáltalán a hulladék keletkezésének ellensúlyozására.

A hiba már akkor kezdődött - nem is olyan régen, néhány évvel ezelőtt -, amikor nem a termék kibocsátójától kérték el és kérik el most már a termékdíjat, hanem a felhasználóktól, akik ezeket göngyölegként vagy bárhogy felhasználják. Magyarországon körülbelül száz alatt van azoknak az üzemeknek a száma, amelyek műanyagipari termékeket gyártanak, legyen ez reklámhordozó-táska vagy pedig a műanyag palackok. Tehát koncentráltan könnyen elérhetők, tonnaszámban mérhető a granulátummennyiség, amiből gyártják ezeket a különféle termékeket. Nem tőlük kérjük most már el a környezetvédelmi termékdíjat, hanem amikor kibocsátják a vásárlókhoz, akikből milliószámra lesz azonnal vásárló, és a könyvesbolttól kezdve az Auchan-áruházlánc - elnézést a névkimondás miatt! -, bármelyik nagy cég esetében próbálnak utánaszaladni, hogy vajon azok ott megfelelő mértékben befizették-e a környezetvédelmi termékdíjat. De hangsúlyozom, előző formában száz helyre kellett volna csak menni és kellett volna koncentráltan begyűjteni a környezetvédelmi termékdíjat, most meg milliónyi helyre kell elrohangálni. Ebből persze az következett, hogy drámaian visszaesett és a hatékonyságában nem térült meg a környezetvédelmi termékdíj, de lehetetlen is, hogy ez így befolyjon az államkasszába.

Ebben a rendszerben csak utánlövés lehet, nem pedig az eredeti célt megvalósítani, hogy ne keletkezzen hulladék. Ezt ne tévesszük szem elől, mindig ez a cél, hogy ne keletkezzen hulladék; ha már keletkezett, akkor kell különféle megoldásokat kitalálni.

Horvátországban az elmúlt évben egy üveges sör 5 kunába került, és plusz 4 kunát kellett fizetni az üvegért. Ebből lehet érzékelni, hogy ők komolyan gondolták a visszaválthatóság kérdését. Amellett, hogy egy kis számlát adtak külön darabszámra vonatkozóan a megvásárolt sörökről, ez azt is jelentette, hogy az a vásárló csak ugyanannyi sörösüveget tudott visszaváltani, de egyenértékűvé tették a terméket, ami benne van, annak az árát - az 5 kuna volt és 4 kuna a visszaváltható üveg betétdíja -, ennek következtében természetesen egyetlenegy eldobott sörösüveget nem lehet látni, sőt sűrű sorokban álltunk a visszaváltáskor ezekkel az üvegekkel, mert 120-130 forintot jelentett az üveg betétdíja, amelyet aztán távozásunkkor, amikor már nem vásároltunk több hasonló terméket, azaz sört, akkor le lehetett vásárolni, de aki kérte, annak vissza is adták ezt az összeget.

(14.30)

Önök itt megpróbáltak valamit tenni, mert a közvélemény várja, a környezetgazdálkodás várja, hogy tegyenek valamit, és ehelyett egy, a költségvetés igényeit talán esetleg valamelyest kielégítő átlagos 20 százalékos termékdíjemelést hajtottak végre, de az alapvető problémát, azt, hogy visszagyűjtésről beszéljünk, azt, hogy újrafelhasználható göngyölegekről beszéljünk, azt, hogy darabalapról beszéljünk, és azt, hogy ne keletkezzen hulladék, ez a törvénytervezet száz százalék, hogy nem fogja elősegíteni.

Ezért aztán véleményem szerint értelmetlen ehhez a törvényhez akár módosító indítványt is beadni, mert azokhoz a részekhez éppen nem lehetne, amellyel az eredeti célt el szeretnénk érni. Egy lehetőség van: ennek a visszavonása, úgy, ahogy ezt a kormánypárti oldalon is jó néhányan említették.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu