GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! Elnézést, hogy folytatom a hozzászólásaimat, de gondolom, azért maradtak itt, hogy ezt a vitát tudjuk folytatni egymással. Azt gondolom, hogy valóban az első kérdés az, hogy lehet-e és érdemes-e ágazatspecifikus támogatási rendszert kialakítani, vagy pedig ilyen értelemben szektorsemleges eszközökkel kell élnie a gazdaságpolitikának.

Nyilvánvaló, hogy ha elfogadjuk azt a hipotézist, hogy az ágazat egy része, amely képes a megújulásra, amelyben megvan a szellemi potenciál is és képes magasabb minőségi szintre emelni a tevékenységét, a hozzá kapcsolódó fázisokat megteremteni maga körül, hogy ezzel egy komplexebb szolgáltatással kiegészített termelő tevékenységet folytasson, azt érdemes támogatni, azt érdemes olyan lehetőségekhez juttatni, amiben valóban a versenyképességét tudja megőrizni.

Tehát azok a támogatási formák, amelyek ma valamennyi ágazatban szükségesek és jelen vannak, vagy kívánatos, hogy jelen legyenek, amiket említettem - a technológiaváltáshoz, a technológiai fejlesztéshez kapcsolódó támogatási lehetőségek, a kutatási-fejlesztési tevékenységhez, az innovációhoz kapcsolódó támogatási lehetőségek -, mindenhol érvényesek kell hogy legyenek. Speciálisan úgy ítélem meg, hogy ott kell átgondolnunk, hogy valóban ezek a támogatások elérhetőek-e, tehát a peremfeltételek, azok a feltételek, ahogy ezek meg vannak fogalmazva, alkalmasak-e arra, hogy ebből a szektorból is arra alkalmas vállalatok, vállalkozások pályázni tudjanak, eséllyel tudjanak pályázni.

Nem gondolom, hogy általában specifikus dolgokat... - itt nem a technológiafejlesztésre kéne kiírni támogatási pályázatot, nem a kutatás-fejlesztésre és így tovább kell kiírni támogatást, mint bármelyik másik ágazatban, hanem azt kell tudnunk megtenni - ezt a minisztérium nevében is feladatként el kell vállalni -, hogy a pályázat feltételei jól vannak-e megfogalmazva ahhoz, hogy hozzáférhetőek legyenek; ez az egyik.

A másik, hogy a piacvédelemmel kapcsolatos intézkedésekről folyt a vita egyik ága, de mint a képviselő urak is pontosan mondták a hozzászólásaikban, ez az ágazat nagyon jelentős mértékben exportorientált. Tudni kell tehát azt, hogy belföldi piacvédelemmel nem fogom tudni megoldani a Németh képviselő úr által idézett vállalkozásnak azt a problémáját, hogy a finn piacon versenyképes lesz-e vagy sem, mert nincs rá befolyásom. Globális, versenyképességet szolgáló eszközöket kell tudni kialakítani.

Végül hadd szóljak azokról a vállalkozásokról, amelyek valóban nem alkalmasak arra, hogy olyan szintre emeljék a tevékenységüket, és olyan mértékű hozzáadott értéket állítsanak elő, ami már jövedelmezően előállítható a jelenlegi költségviszonyok mellett is. Nyilván azt gondolom, hogy hosszú távon nem érdeke az államnak, illetve az adófizetőket képviselő kormányzatnak, hogy csak azért, hogy az adott munkahely megmaradjon, azt abban a formában fenntartsa különböző támogatásokkal, érdeke viszont az, hogy a rendezett visszavonulás vagy struktúraváltás feltételeit megteremtse vagy lehetőséget biztosítson arra.

Azt gondolom tehát, hogy azok a termelők, amelyek nem képesek ténylegesen erre a minőségi pályára állni, sohasem fognak tudni versenyezni azokkal a távol-keleti termelőkkel, ahol napi 1 dolláros munkabért fizetnek a munkavállalónak. Miközben jogosak az igények, hogy a hazai bérszínvonal valahogy közelítsen az uniós bérszínvonalhoz, nyilvánvaló, hogy ezen a speciális területen történetesen nem az uniós bérekkel van versenyben a hazai termelő, hanem egészen más bérszínvonallal.

Amikor nekem is volt alkalmam az egyik említett - hadd ne mondjam a nevét - cipőgyárban megnézni, hogy hogy tudnak alkalmazkodni ehhez a helyzethez, milyen módon reagálnak, változtatnak, azt kellett látnom, hogy miközben mindent megtettek annak érdekében, hogy minimálisra leszorítsák a költségeiket, tényleg nagy odaadással dolgozik az egész munkavállalói kör és nem irigylésre méltó munkában, ott görnyedve a gépek fölött napi 8 vagy még több órában - az ingázást hozzászámítva még lényegesen nagyobb leterhelés mellett -, mindazt az áldozatot meghozzák, ami tőlük telik, de ha nekik versenyezni kell a - mondom - napi 1 dolláros munkabérrel, akkor kész. Ezt nem lehet állami támogatásból megoldani, és nem is érdemes. Nyilván az állami támogatásokat, a fejlesztési-segítési eszközöket ahhoz kell biztosítani, hogy ne ezekkel a termékekkel versenyezzenek, hogy világos legyen, hogy ez egy más szintű kínálat és más szintű termék, mint ami ezekről az olcsó piacokról érkezik hazánkba; ne csak Magyarországon, hanem lehetőleg a teljes exportpiacainkon, az Unióban és az Unión kívül is versenyképesek legyenek ezekkel a termékekkel.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

(17.40)

Forrás: parlament.hu