PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Egyetlenegy gondolatra szeretnék reagálni, amit az államtitkár úr elmondott az előzőekben: államtitkár úr, igen, úgy értjük. Tehát az nem elfogadható a mai magyar gazdaságban, hogy csak azért támogatunk valakit, mert létszámot tart meg. Ez nem működik, ez maga a halál.

Tehát ez a pálya nem járható egyetlenegy kistelepülésen sem. De az igen, és úgy gondolom, vannak olyan pályák a könnyűiparban is, hogy nem a napi egydolláros munkabérrel kell neki versenyezni, hanem vannak esélyek és lehetőségek, amelyek magasabb kvalifikáltságú, színvonalas munka végzésére adnak lehetőséget. Sajnos, most már kis vállalkozásaink vannak és nem nagy gyárak, amelyeknél jelentős technológiai beruházásokra van szükség, de ezeket a kisvállalkozásokat kellene olyan helyzetbe hozni, amelyek családi vállalkozások vagy 5-10-15 fővel működnek, hogy technológiailag eljussanak egy olyan szintre, hogy legyenek olyan beszállítók, vagy olyan speciális termékeket állítsanak elő ruhaneműben is, amely minőségi. De ma éppen nincsenek meg ezek a lehetőségek, hiszen neki olyan kondíciókkal kell pályáznia a különböző beruházási pályázatokon, ahol esélye nincs, hogy hozzájusson, forrása sincs.

Tehát lehet, hogy az a döntés, amit a kormányzatnak ebben a kérdésben hoznia kell, nem arról fog szólni, hogy a munkaerőt ezen az ágon fogom támogatni, hanem arról fog szólni, ha beruházás van könnyűipari területen, ilyen és ilyen technológia, ott jelentősebb állami hozzájárulás vagy kedvezményezettség, vagy pályázati nyerési lehetőség van. Csak így képzelhető el. Ha valami eleve halálra van ítélve, azt nem érdemes még lélegeztetéssel sem fenntartani, tehát az kárára lenne mindenkinek.

Igen, mi ezt így gondoljuk, csak találjuk már meg az útját, hogy ezt hogy tehetjük meg közösen.

Forrás: parlament.hu