NÉMETH ZSOLT (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A legkisebb falunak is természetes igénye, hogy belátható időn belül szennyvíztisztítási gondjait megoldja. Számos szakember véleménye szerint erre optimális megoldást a természetközeli eljárások alkalmazása jelentene. Ezek a művek külső energiaforrást nem igényelnek, hiszen a szennyvíz megtisztítását a gyökérzónában lévő talajbaktériumok végzik el. Ebből adódóan az üzemelési költségek alacsonyak. A telepített nádas vagy más növényzet természetbe simulva üde színfoltja lehet a tájnak. Gondként jelentkezik azonban, hogy a hatályos magyar jogszabályokban megkövetelt tisztítási határérték üzemmérettől függetlenül, csakis a befogadó terhelhetőségére, vízhozamára tekintettel van kialakítva.

Az európai uniós szabályozás ezzel szemben ugyan befogadói jellegzetességek nélkül, de az üzemméret függvényében alakította ki a határértékeket. Az Európai Uniónál szigorúbb hazai előírásokat, különösen a nyári értékkel azonos ammóniumtartalom-csökkentést ezek a természetközeli tisztítók téli időszakban nem tudják teljesíteni. Hogy megoldás szülessen, elég volna, ha a szomszédos Ausztria vagy Németország követelményrendszerét vennénk át, melyek kellően szigorúak ugyan, de a kistelepülések téli szennyvíztisztításával szemben nem illuzórikusak.

Kérdezem miniszter urat, ezek után pápábbak leszünk-e a pápánál, mikor a pár száz lelkes aprófalvaknak nem adjuk meg egy rugalmasabb környezetvédelmi szabályozással az európai életminőséghez való felzárkózás lehetőségét, miközben nagyvárosaink, így a főváros szennyvizének jelentős része tisztítatlan ömlik a Dunába.

Köszönöm figyelmét, és várom válaszát. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

Forrás: parlament.hu