SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy mi a jólét, arról sokan különféle elképzelésekkel rendelkeznek, az hiszem, így vezette be felszólalását Boros Imre képviselőtársunk. Valóban így van, az, hogy mi a jólét, nagyon sok mindentől függ, nagyon sok mindenki másként értelmezi ezt a dolgot.

Én például azt gondolom, különösen Balla képviselő úr felszólalása után, hogy a jólét - sajnálatos módon, de ettől ez még így van - egyre inkább nem azt fogja jelenteni, hogy olcsó-e a gáz, vagy nem olcsó, hanem a jólét azt fogja jelenti, hogy rendelkezésünkre áll-e a gáz, lesz-e gáz, tudjuk-e az otthonunkat biztonságosan fűteni. (Domokos László: Az a létbiztonság!) Mert ez az igazi nagy kérdés, tisztelt képviselőtársaim. Ebben a Házban rendkívül heves, visszatérő, mondhatni, állandó viták folynak gázárügyben. Azt javaslom, hogy próbáljuk meg szenvedélymentesen a következő dolgokat, amelyeket most elmondanék, végiggondolni, és utána foglaljunk állást abban a kérdésben, hogy helyesen gondolkodtunk-e mindarról, ami a gázár körüli vitákat eddig ebben a Házban jellemezte.

Induljunk ki abból, hogy a szénhidrogén piaca egységes. A földgáz és a kőolaj tehát ugyanazokat a tendenciákat, trendeket követi. A mi esetünkben például ez azt jelenti, hogy a földgázárak, a gázárak változása 9 hónappal követi a kőolajárak változását. Tehát ami a kőolajpiacon van, érvényes és fellelhető, az egy bizonyos késleltetéssel a földgázpiacon is ugyanúgy meg fog jelenni. Ezután gondoljuk végig a következő kilenc vagy tíz tézist, amit mondani szeretnék.

Az első, hogy a világ egyre jobban rászorult, egyre jobban függ a kőolaj-kitermeléstől. 2000-ben a világ kőolaj-felhasználása napi 75 millió hordó volt, tavaly 82 millió hordó volt; idén minden valószínűség szerint 84 millió hordó lesz. Az előrejelzések szerint 2030-ban 120 millió hordó lesz naponta a világ kőolaj-felhasználása. A világ gazdaságának kőolajfüggése tehát egyre jobban növekszik.

Másodszor: a rendelkezésre álló, a meglévő ipari és kereskedelmi kőolajkészletek ugyanakkor sajnálatosan alacsony szinten vannak a világban. Az OECD-országok átlagában - ez ráadásul a 30 legfejlettebb ipari országot jelenti - jelen pillanatban 53 napos fogyasztásnak megfelelő kőolajkészlet áll rendelkezésre a tartalékokban. Tudjuk, hogy az Európai Unió 90 napos kőolajkészleteket ír elő, javasol a saját tagországainak. Az OECD-ben jelen pillanatban 53; ebben az OECD-ben benn vannak az EU-tagországok is velünk együtt. Akkor el lehet képzelni, ha nálunk megvan a 90, akkor egyes országokban milyen kritikusan alacsonyak ezek a készletek.

A harmadik, amit mondani szeretnék: egyre inkább polarizálódik a világ a kőolajat kitermelő és a kőolajat felhasználó országokra. Eltolódik a súlypont. A kitermelés főleg Közép-Keleten folyik, a felhasználás főleg Távol-Keleten, Kínában és Japánban. Tehát egyre nagyobb utat kell megtennie a kőolajnak, hogy eljusson a termelőtől a fogyasztóig. Ez bizony drága dolog. Egyelőre a világtendenciákról beszélek.

A negyedik, hogy mindahhoz, hogy ilyen körülmények között biztosítani tudjuk a világ biztonságos olajellátását, hatalmas infrastrukturális beruházásokra van szükség mind a kitermelés, mind a szállítás vonatkozásában. Egyes előrejelzések - ez komoly szakmai előrejelzést, a Nemzetközi Energia Ügynökség előrejelzését jelenti - azt mondják, hogy 2030-ig 2000 milliárd dollár befektetés szükséges a szénhidrogénszektorban. Kétezer milliárd dollár! Elgondolni sem lehet, olyan hatalmas összeg, nem tudni, honnan áll ez rendelkezésre; úgy biztos nem, ha ezeknek a termékeknek az árszínvonala alacsony marad.

Az ötödik, amit állítok, hogy növekszenek a biztonsági kockázatok. Tessék csak belegondolni! A kitermelés, a szállítás egyaránt kedvelt célpontjává válhat - már eddig is van rá példa - a nemzetközi terrorizmusnak. Ahhoz, hogy meg tudjuk védeni a világ biztonságos kőolajellátását, hihetetlen biztonsági intézkedésekre van szükség, ami szintén árnövelő tényező. De hiszen nő egyúttal a környezetvédelmi veszélyek súlya is, a kőolaj-kitermelés, -szállítás egyaránt veszélyes, környezetet terhelő tevékenység. Hogy csökkenteni tudjuk ezen veszélyek fenyegető voltát, erre is nagy pénzeket kell beruházni. Ezek együttesen a kőolaj árának és áttételesen idővel, rövid késleltetéssel a földgáz árának a növekedéséhez vezetnek.

Ez kikerülhetetlen, tisztelt képviselőtársaim. Gondoljunk bele! Előbb már hivatkoztam a Nemzetközi Energia Ügynökség csak két évvel ezelőtt, pont két évvel ezelőtt, 2002 október végén megjelent komoly tanulmányára. Ebben az árakat illetően azt mondja a Nemzetközi Energia Ügynökség, hogy várhatóan a kőolaj ára 2010-ig flat lesz, sima lesz, nem változó lesz, 21 dollár barrelenként, hordónként. 2010-re! És 2030-ra eléri a 29 dollárt.

(13.10)

Gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársaim, ezzel szemben tavaly 25 dollár volt, és most egy év alatt 53 dollárnál tartunk. Ha az előzőekben elmondottakat végiggondoljuk, tulajdonképpen ez a változás, ez a növekedés logikus, logikusan következik mindabból, amit az előzőekben kifejtettem. Sajnos, nem valószínűsíthető, hogy ez a mostani magas kőolajár véletlenszerű jelenség, ami majd aztán megint lecsökken, és lesz ennél jóval kevesebb, megint visszamegy a felére. Nem, sajnos minden racionális meggondolás arra mutat, hogy tartós ár ez, erre kell legalábbis felkészülnünk, berendezkednünk.

Mindehhez nézzük a magyar helyzetet! Magyarország, és ezt senki nem vitatja, azt gondolom, sajnos egyre inkább az importszállításokra szorul. Még másfél évtizeddel ezelőtt Magyarország saját kitermelésből tudta fedezni a kőolajfogyasztásának a felét, földgáznál hasonlóan, most a negyedénél tartunk, tehát háromnegyedét importból hozzuk be. Egyre jobban ki vagyunk szolgáltatva ennek az önmagában bizonytalan és kétségekkel teli világpiacnak. Ráadásul a hazai infrastruktúra bizony nem a legjobb állapotban van. Erre is jelentősen kellene költenünk ahhoz, hogy ez ne fenyegesse az ellátásbiztonságunkat.

Ha mindezt végiggondoljuk, tisztelt képviselőtársaim, előítélet-menetesen és kizárva minden politikai haszonelvű meggondolást, akkor kérdezem azt, ki mondhatja azt, hogy egy kormánytól számon lehet kérni, hogy emeli a gázárakat. Ki mondhatja azt? Azt hiszem, hogy ez, ha elhangzik ígéretként, akkor az egy felelőtlen ígéret, ha pedig elhangzik folyamatos számonkérésként, akkor ez egy felelőtlen számonkérés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért mondtam azt nehéz szívvel, és bármennyire sajnálatos, de ki kell mondani, hogy a jólét a gáz területén, a földgáz területén egyre inkább nem annak a szinonimája, hogy olcsó a földgáz, hanem sokkal inkább annak, hogy van egyáltalán földgáz, hogy lesz egyáltalán földgáz, hogy tudjuk az otthonainkat fűteni a földgázzal, és persze itt jön be, hogy na igen, de sokaknak megfizethetetlen. Ha sokaknak megfizethetetlen, ez sajnálatos tény, akkor jön be a kompenzáció kérdése, mert a világpiaci árakat nem tudjuk megcsalni, nem tudjuk azt mondani, hogy mi most elrendeljük, mert jó kormányunk van, hogy ezek álljanak meg; ha rossz kormányunk van, az meg nem rendeli el. Ez olyan, mintha azt kérnénk számon, hogy miért nem állítja meg a kormány az égen a Napot, vagy miért nem mondja azt, hogy ne keleten keljen fel, hanem nyugaton. Ez a kormány befolyásolási lehetőségein messze túlnyúlik.

Egyet tehet a kormány, hogy bevezet egy jól működő, igazságos, méltányos és csak a rászorultaknak szolgáló kompenzációs rendszert. Hallottuk Balla képviselő úrtól, hogy nem jó ez a rendszer, amit bevezetett ez a kormány. Én is hajlok arra, hogy azt mondjam, hogy vannak hibái ennek a rendszernek. Meg kell nézni, hogy hogyan lehetne jobban használhatóvá, méltányosabbá tenni. De, tisztelt Balla képviselő úr, ez a kormány legalább megpróbálta, ez legalább dolgozott rajta, kidolgozott egy szisztémát. Javítani kell? Egye csuda, javítsunk! Várjuk az ötleteket önöktől is. De az nem eltagadható, hogy ez a kormány legalább megpróbálkozik vele, és most is életben tartja, és ha a jövő évi költségvetést megnézzük, majdnem 30 milliárd van ebből a célból rezerválva. Azt hiszem, hogy legalább ezt halványan el lehetne ismerni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu