VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán sem haszontalan dolog az emberekről beszélni. Azokról az emberekről, akik esetleg nézik most televízión keresztül ezt a közvetítést, hallgatják a rádiós közvetítést, és elgondolkoznak azon, hogy vajon mi az oka annak, hogy egy egyszerű testület delegálási szabályairól ilyen élénk és ilyen erőteljes vita folyik.

Megtette ezt a hétvégén egy tiszafüredi nyugdíjas ismerősöm is, aki az ünnepségen odajött hozzám, és megkérdezte, hogy mondjam már meg, legyek szíves, hogy mi a különbség aközött, hogy Járai Zsigmond vagy Gyurcsány Ferenc jelölhet valakit a monetáris tanácsba, egyáltalán miért fontos ez.

Nos, neki is azt felelhettem, amit most mondhatok mindenkinek, hogy e miatt a látszólag apró módosítás miatt, e miatt a látszólag apró kis változtatás, változás miatt könnyen lehet, hogy ennek a nyugdíjasnak kevesebbet fog érni a nyugdíja; könnyen lehet, hogy emiatt egy munkavállalónak kisebb lesz a fizetése, kevesebb lesz annak a vásárlóereje; könnyen lehet, hogy az az ingóság vagy ingatlan, amivel rendelkezünk európai uniós tagország állampolgáraként, kevesebbet fog érni; és nagyon könnyen lehet, hogy annak a vállalatnak az eszközértéke, amely gépekben, termőföldben, különböző beruházási javakban van, szintén kevesebbet fog érni.

Ezt mondtam ennek a nyugdíjasnak is, és miért mondhattam ezt? Azért mondhattam ezt, mert a mögött az egyszerű kijelentés mögött, amelyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tett, miszerint gyengébb forintra van szükség, a mögött egy olyan folyamat húzódik meg, amelynek a végeredménye valóban gyengébb forint, kevesebbet érő fizetés, leértékelődő lakás, családi ház vagy vállalati tulajdon lehet.

Két esztendeje már annak, hogy a kormányváltás óta az új kormány képviselői - Medgyessy Péter, a koalíciós pártok képviselői és most Gyurcsány Ferenc is - folyamatosan gyengébb forintot követelnek.

(13.40)

Gyengébb forintot követel, mintha ez lenne a gazdaságpolitika problémáinak egyetlen megoldása. Hogy is képzelik el az MSZP képviselői ezt a gyengébb forintot? Úgy képzelik el, hogy a jegybank monetáris tanácsának csökkentenie kell a kamatot, vagy olyan lépéseket kell tenni, amelyek a forint árfolyamát befolyásolni tudják, méghozzá a gyengülés irányába. Ilyen volt például tavaly, 2003-ban a sáveltolás.

Igen, 2003-ban már kipróbáltuk, hogy mit jelent mindez. Mit is jelentett, tisztelt képviselőtársaim? Azt jelentette, hogy magasabb lett az országban az infláció, gyengébb lett a forint, és mindennek következtében bizony magasabbak lettek a kamatok. Magasabb lett a kamat, mert senki sem teszi vagy hozza a pénzét külföldi befektetőként egy olyan országba, ahol bizonytalanság van, ahol magas az államadósság, magas az államháztartás hiánya, ahol az infláció nem csökken, hanem fölfelé megy, a pénzromlás mértéke erősödik, és ahol általában a gazdaságpolitika közös nevezőjét nem lehet megtalálni.

Jellemzőnek tartom egyébként, hogy ezen a vitán sincs itt a pénzügyminiszter úr, hiszen ezek a viták 2002 májusa óta folyamatosak a kormány és a jegybank között, és úgy tűnik, hogy ez a törvényjavaslat most ennek egy újabb felhajtó erőt ad.

Miről szól hát akkor ez a javaslat? Miről szól Göndör képviselő úr és társainak módosító törvényjavaslata? Arról szól, hogy a gazdaságpolitikai hibákat hogyan lehet másra hárítani, hogyan lehet azokat a gazdasági problémákat, amelyeket az elmúlt két évben vagy nem tudott megoldani, vagy részben okozott az MSZP vezette kormány, a jegybankra vagy annak monetáris tanácsára hárítani (Babák Mihály: Itt a lényeg.); a gyenge versenyképesség, a lavinaszerűen növekvő államadósság, az óriási méretűre duzzadt államháztartási hiány, a pazarló és alacsony hatásfokú ellátórendszer, a rengeteg monopólium és oligopólium a piaci helyzettel visszaélve, a gyenge kisvállalkozások, amelyek fejlődésükhöz nem kapnak semmilyen segítséget, a területi egyenlőtlenségek drasztikus növekedése, a súlyos demográfiai helyzet, amelynek előbb-utóbb nagyon komoly gazdasági következményei vannak - mindezek helyett hogyan lehet álvitát produkálni, és hogyan lehet azt megkísérelni, hogy mindezt varrjuk a magas kamatok és a monetáris tanács nyakába.

Hát erről szól ez a javaslat, tisztelt képviselőtársaim, de szól ez még másról is. Mit is mondanak a beterjesztők? Erre a javaslatra azért van szükség, hogy támogassuk az exportálókat, hogy a gyengébb forint segítse a magyar gazdaság exportáló szereplőit. Nos, talán nem gondolta végig Göndör képviselőtársunk, hogy ezek az exportálók, amelyeknek kétharmada külföldi cég (Göndör István: Mást olvasott a képviselő úr.) - mondom még egyszer, kétharmada külföldi cég -, ezek bizony nem váltják vissza forintra az exportbevételeiket. Amit export után elérnek, ezek döntő többségét éppen hogy nem forinton realizálják. Egyrészt tehát számukra nem az árfolyam az elsődleges kérdés, hanem a bérköltség. Az, ami számít, az adó- és járulékterhek. (Babák Mihály: Így igaz.)

Bizony, tisztelt képviselőtársaim, a magyar gazdaság ma az önök számára túl erősnek tekintett forinttal is képes 12 százalék fölötti exportteljesítményre, ugyanakkor azok miatt az adó- és járulékterhek miatt, amelyeket önök az elmúlt években a magyar gazdaság vállalkozói számára bevezettek, ezek fogják érdemben vissza a magyar gazdaság szereplőit - a magas adóterhek és a magas járulékterhek.

Mit kíván elérni ez a javaslat? Ez a javaslat azt kívánja elérni, hogy a növekvő infláció javítson a költségvetés helyzetén. Ezt már egyszer átélhettük az első szocialista-SZDSZ-es kormány időszakában, amikor Bokros Lajos pénzügyminisztersége alatt a nyugdíjasok 12 százalékos veszteséget szenvedtek el a nyugdíjuk értékéből. A magas infláció megette a nyugdíjakat és a fizetéseket, leértékelte az állami kiadásokat, visszafogta az emberek jövedelmét. A növekvő, magas infláció viszont javította a költségvetés helyzetét. Ez az egyik szándéka ennek a javaslatnak.

De mi még ezen túl? A gyenge forint nyilván vonzóbbá teheti a pirvatizációra felkínált állami vagyont, a közvagyont. Hiszen miről is szólnak a tervek? Jövőre 250-300 milliárd forintos közvagyon-értékesítésből folyó bevételről. Arról szólnak, hogy a maradék állami vagyont - Volán-társaságok, Antenna Hungária, a még meglévő MOL-részvények, Szerencsejáték Rt. és így tovább - értékesíteni kívánja az MSZP vezette kormány. Igen, az adósságlavina megállítása a cél, emögött viszont a közvagyon értékesítése szerepel, amihez nyilván könnyebb egy gyengébb forinttal, alacsonyabb árfolyammal partnereket találni külföldön.

És miről szól még ez a javaslat? Arról, amiről már az előbb beszéltem, hogy az elértéktelenített lakossági jövedelmeken, a kevesebbet érő nyugdíjakon és fizetéseken keresztül lehet azt a pénzt visszavenni az emberektől, amit korábban megkaptak. Ezt egyébként önök már részben megtették a magasabb adókkal, magasabb illetékekkel, de íme, itt van még az infláció lehetősége arra, hogy újabb lépést tegyenek ebbe az irányba.

Mondjunk két mondatot arról, hogy milyen ennek a javaslatnak a külföldi megítélése. Négy nagy külföldi elemző véleményét olvastam, itt van előttem éppen a Dresdner Bank elemző cégének a véleménye, azt fogalmazzák meg, hogy ez a javaslat a jegybank függetlenségének csorbítását vette célba, és ez alkalmas arra, hogy az erőviszonyokat befolyásolja. Emiatt a bank negatív minősítéssel látta el ezt a jelentését, nem javasolja a külföldi befektetőknek, hogy forintot vásároljanak, és egyébként azt feltételezi, hogy a most vagy korábban forintot vásárolt befektetők ezt el kívánják adni, ettől szabadulni kívánnak.

Ha önök ismernek olyan külföldi elemzői véleményt, ami ezzel ellentétes, kérem, osszák meg velem. És ugyanez a véleménye az Európai Központi Banknak, ahol várhatóan pereskedésre számíthat a magyar állam, és várhatóan egy pénzbírság lesz a következménye annak, hogy az Európai Unió központi bankja elítéli ezt a módosítást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül hadd zárjam azzal, 1977-ben, 27 évvel ezelőtt két közgazdász, aki ebben az esztendőben közgazdasági Nobel-díjat kapott, azt írta le, hogy akkor lehet a gazdaságpolitikai kitérőket elkerülni, ha megerősítjük a független intézményeit egy gazdaságpolitikának, többek között a jegybankot. Önök most 27 évet léptek vissza az időben. Lassan kezdhetjük a nagymarosi gát építését.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu