GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Ebben az évben időben elkészült a mezőgazdaság 2003. évét elemző jelentés. Ebből a jelentésből kiolvasható, hogy az agrárium részesedése a megtermelt nemzeti össztermékből 2000 óta folyamatosan 4 százalék alatti értéket képvisel. Ez az arány az Európai Unió tagországainak többségét jellemző 2-5 százalékos sáv középső részén helyezkedik el, ami, úgy gondolom, teljesen normális érték.

A jelenlegi 3 százalékos mérték azonban csak a mezőgazdasági alapanyag-termelés részesedését tükrözi, ez közel 4 százalékkal növekszik, ha az élelmiszeripar teljesítményét is figyelembe vesszük, és ha hozzátesszük, hogy a kiszolgáló ágazatok - a műtrágya-, növényvédőszer-gyártás, gépforgalmazás, alkatrész-forgalmazás, -előállítás és még sok egyéb, az ágazathoz tartozó tevékenység - további 5 százalékos növekedést eredményeznek, akkor láthatjuk, hogy ez az ágazat közel 12 százalékkal részesedik a nemzeti össztermékből, és a 230-240 ezer regisztrált termelőn túl további több százezer embernek ad megélhetést.

Adottságainkat figyelembe véve Magyarország a legjobbak között van Európában, történelme során mindig lényegesen több élelmiszer előállítására volt képes, mint amennyit elfogyasztott. Volt olyan időszak, a hetvenes, nyolcvanas évek, amikor magyar csodát emlegettek ebben az ágazatban a világon bárhol. Mitől is voltunk sikeresek? Erről szeretnék néhány gondolatot megemlíteni. A kiváló természeti adottságokkal együtt volt jelen a legkorszerűbb nagyüzemi technológia, ami versenyelőnyt jelentett, és elsősorban a keleti piacok is biztos alapot nyújtottak a normálisan végezhető termeléshez. Az emberi érdekeltséget az összefogáson alapuló kistermelés bekapcsolásával és teljes körű kiszolgálásával sikerült olyan fokúra emelni, hogy a háztáji gazdaság tökéletes kiegészítője volt a nagyüzemi termelésnek.

Mivel még mindig a '88-as év termelési szintje alatt vagyunk, valamit nyilván elhibáztunk. Ideológiai okok miatt elvesztettük piacaink zömét, és szétvertünk valamit, amit inkább fejleszteni kellett volna. A kilencvenes évek végén a Fidesz-kisgazda érában pedig ahelyett, hogy a világ és Európa tendenciáihoz igazodtunk volna, egy olyan vidékpolitikába kezdtünk, amelyben nem a hatékonyság, hanem egy világháború előtti ideológián alapuló, önellátó agrártársadalom kialakítása volt a cél.

Mi most a helyzet? Szerencsére az uniós tagság nem teszi lehetővé, hogy ideológiai megkülönböztetést alkalmazzunk termelő és termelő között, és ismét erősödik az a nézet, hogy Magyarország a vegyes tulajdonosi szerkezetű, de a különböző szereplők, nagyok, kicsik szoros együttműködésén alapuló mezőgazdasággal lehet csak versenyképes.

Ezek után nézzük a költségvetés számait! Az agrár- és vidékfejlesztés támogatását a 2005. évi költségvetési törvény tervezete szerint 327,8 milliárd forint szolgálja, amelyből 158,4 milliárd forint a nemzeti költségvetésből, 164,9 milliárd forint az Európai Unió költségvetéséből kerül biztosításra. Sok ez vagy kevés? Ez egy örök vitatéma. Persze hogy kevés, ha tudjuk, hogy a korábbi uniós versenytársak ennél lényegesen többet kapnak, ami igazságtalan, de túl sok is lehet, ha rosszul használjuk fel. Azon kár keseregni, hogy ez kevesebb, mint a közös belső piacon működő versenytársaké, mert korábban ez a támogatás, noha '90 óta szinte kizárólag erre a piacra termeltünk, ennek a töredéke volt. Azt is látjuk, hogy nekünk nem az Unió korábbi gazdái a versenytársaink, hiszen velük szemben legalább annyi előnyünk van, mint hátrányunk, hanem a velünk együtt csatlakozott, hasonló alapokról induló országok.

A költségvetés tervezetében szereplő 327,8 milliárd forint - amely 11,8 százalékkal haladja meg az előző évi szintet - megfelel az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben foglalt követelményeknek. Azon pedig értelmetlen vitatkozni, hogy a törvény szerint a nemzeti vagy az uniós támogatást kell-e figyelembe venni. Csak jelzem, hogy május 1-je óta a közösségi rendtartás ránk nézve is kötelező, csak olyan ágazati politikát folytathatunk, amely megfelel az európai szabályoknak.

Ellenzéki képviselőtársaim persze ezt nyilván másként látják, mert egyébként miért mondtak volna olyat a bizottsági ülésen, hogy az ágazat tönkretétele zajlik. Azt kérdezném, hogy mit mondtak akkor, amikor területalapú támogatást mindössze néhány ezer gazdálkodó kapott. Hullattak-e könnyeket a kedvezményből kimaradt több mint 200 ezer termelőért? Akik most a lemaradás azonnali felszámolását követelik, korábban mit tettek az uniós intézményrendszer kialakítása és a felzárkózást segítő SAPARD-támogatások elindítása érdekében? Kérdezem: segítette-e az ágazatot az a fajta támogatáspolitika, amely csak a termelési alapok növelését kedvezményezte, nem törődve a különböző, egymást, piaci oldalról segítő, a gazdálkodók kiszolgáltatottságát csökkentő termelő-értékesítő és beszerző-értékesítő szervezetek létrehozásával.

Az természetesen igaz, hogy ha ezt az intervenció hatásával együtt közel 400 milliárd forint támogatást a magunk logikája szerint oszthatnánk szét, valószínű, nem támogatnánk több oldalról a növénytermesztést, amikor tudjuk, hogy a megtermelt növényeket fogyasztó állattenyésztés nagyobb értékesítési problémákkal küzd. Persze, ilyenkor az a véleményem, hogy ez előre kiszámítható volt, és ezért szeretnénk azt elérni, hogy a termelés több lábra állását segítsük egy nem ideológiai alapú, hanem az ésszerűséget figyelembe vevő birtokpolitikával. Többek között ezért biztatnánk az állattenyésztőket arra, hogy minél nagyobb földterület felett rendelkezzenek, mert versenyhátrányukat érdemben csak úgy csökkenthetik, ha nagyobb részhez jutnak a területalapú támogatásokból. Ezt a célt próbáltuk és próbáljuk adópolitikával is érvényesíteni, csökkentve az igazságtalan megkülönböztetést.

Nekünk a jövőre nézve egy esélyünk van: ki kell használni az összes forrást, ami az agrár- és vidékpolitikai támogatásokból az Unióból megpályázható. Szerencsére eddig sikeresek voltunk. Itt több ízben elhangzott, hogy nem fogjuk tudni majd lehívni az uniós támogatásokat. Igen, kár azért háborogni, hogy mindenkinek nem jutott a SAPARD-ból, mert az eleve ellentmond ennek, mert több mint négyszeresen túlpályáztuk.

Az is tény, hogy a néhány hónapja meghirdetett AVOP-pályázatok gépberuházási fejezetét a mérhetetlenül sok pályázat feldolgozásáig átmenetileg le kell állítani. Ez tehát más olvasatban azt jelenti, hogy az ágazat szereplői megérezték a siker ízét, újra lett sokaknak jövőképe. Csak jelezném, hogy az AVOP-nál előre kell finanszírozni mindent, mert amikor 50 milliárdos gépfejlesztési igény érkezett az ágazathoz, azt a termelőknek előre meg kell finanszírozni, és úgy tűnik, képesek ezt megfinanszírozni, ha mertek erre pályázni. Ezt szeretném mondani azoknak, akik attól óvnak bennünket, hogy nem fogjuk lehívni az uniós támogatásokat.

(19.10)

Érdemes lesz majd azt is elemezni, hogy a különböző kormányzati ciklusokban juttatott támogatások milyen hatékonyságnövekedést eredményeztek. Ilyen igény egyébként a bizottsági ülésen is megjelent. Ez majd nyilvánvalóvá teszi a közvélemény számára, hogy a korábbi években kik hogyan kezelték az adófizetők pénzét. Mi nyugodtan állunk elébe ilyen vizsgálatnak.

Persze, sok még a tennivaló, elsősorban a technológiai fejlesztés és a környezetvédelem terén, ezek újabb és újabb kihívásokat jelentenek. Tudjuk azt is, hogy a szerkezetváltás nálunk is elkerülhetetlen, meggyőződésünk, hogy a termelés egy részének a jövőben energiaként kell hasznosulni. A környezetvédelmi szempontból problémás melléktermékek bioenergiává alakítása, az egyre élesebb piaci versenyben gazdaságosan nem művelhető termőterületek energetikai célú hasznosítása megkerülhetetlen és sürgős feladat. A 2007 után megnyíló uniós források egy részét ezen a területen kell hasznosítani, figyelembe véve az energiaárakban bekövetkezett robbanást is.

A jövőre tervezett számok a költségvetésben nem szereplő - még egyszer jelzem: nem szereplő -, gabonaintervención keresztül juttatott támogatást is figyelembe véve több mint 400 milliárd forint forrást jelenthetnek. Ugye, ismerős ez a szám? Erről beszélt igényként a Fidesz fő agrárpolitikusa, Torgyán József is annak idején, de addig, amíg ő csak beszélt róla - és valljuk be, mindenki csak mosolygott rajta -, hitte volna-e valaki, hogy 2005-ben a gazdák hozzá is juthatnak ilyen nagyságrendű támogatáshoz.

Tudom, hogy sokakkal kell majd vitatkoznunk ezeken a számokon, ezt már elkezdtük a bizottsági ülésen, de mi úgy gondoljuk, nem az a fontos, hogyan vezethető le a top up a költségvetésből - persze ezt újra és újra szívesen elmagyarázzuk annak, aki nem érti -, hanem az, hogy a termelők megkapják-e vagy sem ezt a pénzt. Erre garancia, hogy megkapták előlegként a nemzeti kiegészítés közel 50 százalékát, jelenleg folyik az uniós területalapú támogatások kifizetése, és hamarosan megkezdődik a nemzeti kiegészítés újabb körének folyósítása. Természetesen jövőre már csak az Unió szabályai szerint járhatunk el, amelyek egyformán szabályozzák a nemzeti kiegészítés és az uniós támogatás folyósítását. Ez jelentheti a támogatások egy részének következő évre történő áthúzódását, de ez teljesen megfelel az uniós gyakorlatnak.

Eddig elsősorban a költségvetés alapvető hatásairól beszéltem. A vidéken élő embereket persze éppúgy pozitívan érinti a személyi jövedelemadó csökkenése, hiszen ők messze a másfél millió alatti keresetkategória alatt keresnek. Az új otthonteremtési támogatások sok-sok, jelenleg albérletben élő fiatal család gondjait oldják meg. Külön kiemelném a használt ingatlan vásárlására felhasználható félszocpol intézményét, amely megmozdíthatja a lényegesen olcsóbb falusi házak piacát is. Ezek a kedvezmények és azok a nem költségvetés-igényes, de a gazdálkodók helyzetét érintő intézkedések, amelyek a szabályok életszerűbbé tételét jelentik - például az IFA-k helyzetének rendezése, a munkagépek közútra engedésének újraszabályozása -, legalább olyan fontosak, mint a költségvetési támogatások. Nem is beszélve a különböző hulladékhasznosítási, trágyakezelési szabályok átgondolásáról. Ezek együtt tehetik sikeressé a 2005-ös évet, ami reméljük, egyformán fontos a kormánynak és az ellenzéknek egyaránt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu