KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszternő! A kistérségi társulásokról szóló törvényjavaslatról szóló vita olyan körülmények között zajlott, hogy a képviselőknek nem volt módjuk elmondani, mi tetszik, illetve mi nem tetszik nekik. Olyan megoldást választottak, amivel ezt nem is lehet korrigálni, hiszen nem lehetett hozzá módosító indítványt sem beadni. Márpedig ez nagyon komoly probléma, mert a Házban sok olyan képviselő ül mindkét oldalon, akiknek fontos lett volna a véleményük a kistérségi társulásokkal, azok önkéntességével kapcsolatban. A mostani megoldás, hogy a törvényjavaslat egy mellékleteként vannak beosztva a kistérségek, abszolút önkényes. Éppen ezért nemcsak az eljárás alkotmányellenes, hanem ez a beosztás, ez a javaslat súlyosan diszkriminatív is.

Engedje meg, hogy teljesen érthetetlennek és magyarázat nélkülinek lássam azt, hogy az országban egyetlenegy település van a fővároson kívül, amelyik nem tartozik semmilyen kistérséghez, és ez Debrecen városa. Ezt nem lehet azzal magyarázni, hogy Debrecen városának a mutatói a hozzá csatlakozó kistérségi társulásban a fejletlenebb települések mutatóit lerontanák, ezért esélytelenebbek lennének bármilyen pályázaton, hiszen gondoljunk Sopronra, Győrre, ahol ugyanez a helyzet, és mit tesz a véletlen, önöknek mégis sikerült Sopron, Győr, Pécs és minden magyarországi nagyváros mellé számtalan kistérségi partnert felsorakoztatni - persze kötelező érvénnyel -, csak Debrecen mellett nem találtak semmi ilyet.

Ezt annak idején is kifogásoltam, mert ezt a diszkriminációt nem tudtam elfogadni. Volt alkalmam még boldogult Medgyessy Péter miniszterelnök úrnál járni abban az ügyben (Zaj a kormánypárti oldalon. - Kovács Kálmán: Miért boldogult?) - miniszterelnökként boldogult -, hogy vajon megegyezik-e ez a kormány szándékával. A fogadóóráján személyesen arról biztosított, hogy ezen természetesen változtatni kell. Először ugyan azzal jött, hogy a Debrecen környéki kistelepülések nem akarnak Debrecen városához tartozni. Ez egyébként nem igaz. Én magam több polgármesterrel is beszéltem, akik szívesen vették volna, ha térségi feladatokat közösen látunk el, például azon egyszerű oknál fogva, mert Debrecenben a víziközműdíjak csak fele összeget tesznek ki, mint a tőlünk hat kilométerre és egyébként összeköthető településeken. Ott tehát a víziközműdíjak a miénknek a kétszerese. Ha meg tudták oldani ezt a problémát Győrben, Pécsett vagy Sopronban, akkor érthetetlen, hogy Debrecenben ezt miért nem tudták megoldani. Medgyessy Péter személyesen tett ígéretet arra, hogy ezt az ügyet korrigálni fogja. Akkor még nem tudtuk, hogy következnek az augusztusi sajnálatos események (Derültség az ellenzéki oldalon.), amelyek kapcsán Medgyessy Péter ígéretével most már tényleg nem tudunk mit kezdeni.

Arra viszont tényleg nincs magyarázat, hogy ez a törvény most olyan megoldást javasol, amiben minden debreceni állampolgárt kizárnak abból a lehetőségből, hogy kistérségként megalakulva pályázatokon vehessünk részt. Pedig nekünk is vannak feladataink, amiket szeretnénk ellátni. Ez a törvény nem rendelkezik arról, hogy mi van abban az esetben, ha egy kistérségben csupán egyetlenegy település van és nem több. A törvényben ez a hiátus most is benne van.

Még egy ilyen település van, a főváros. Ez a törvény a fővárost teljes egészében kívül helyezi a közös feladatellátáson, ami megint nehezen elfogadható, mert bizonyára még a minisztérium is el tudja képzelni, hogy a főváros számos olyan feladatot lát el a főváros környéki agglomerációból, amire mégiscsak kellene valamit mondani. Vegyük csak a tömegközlekedést! Tudjuk, hogy a tömegközlekedés annyira neuralgikus a fővárosban - de más regionális központokban is -, hogy még az adóemelés ódiumát is vállalta volna az adócsökkentések lánglelkű bajnokaként mutatkozó SZDSZ, csak hogy a tömegközlekedéssel kapcsolatban tudjon valamit csinálni. Márpedig a fővárosi tömegközlekedést a fővárosi emberek pénzéből finanszírozza az önkormányzat, de tudjuk, hogy a fővárosi tömegközlekedést igénybe vevők nagyon nagy számban pont az agglomerációból jönnek. Az a helyzet, hogy ennek a törvénynek a következményeképpen az ország állampolgárainak egyötöde teljesen kiesik ebből a rendszerből.

Innen látszik, hogy nem más ez a törvényjavaslat, mint egy szépségplecsni - amennyire persze szépségplecsninek lehet ezt a tákolmányt mondani - abban a programpontban, hogy valami kényszer van, mert valamit tenni kell a közigazgatási reformban. Ezt bevállalták, és mindenképpen át akarták erőltetni; pipáljuk ezt ki, mindegy, hogy álságos, amit csinálunk, mindegy, hogy tudjuk, hogy az önkormányzati térségi feladatokra 7 milliárd forint csepp a tengerben, és mindegy, hogy ez értelmes vagy sem, kizárjuk vele az ország lakosságának az egyötödét, csak valamit tudjunk csinálni. Tudjuk, hogy ketyeg a december végi ultimátum, addig kell valamit produkálni. Azt hiszem, hogy ez testamentumnak nagyon gyenge, kedves miniszter asszony. (Derültség az ellenzéki oldalon.)

Ráadásul azt a bravúrt követik el ezzel, hogy megint sikerül egy alkotmányellenes szituációba beleszaladni. Nemcsak azért - még egyszer hangsúlyozom -, mert az eljárás is rossz, hanem azért is, mert teljes egészében figyelmen kívül hagyják az ország lélekszámának az egyötödét, s úgy érzem, ez egy icipicit diszkriminatív, ha óvatosan akarok fogalmazni. S még egyszer mondom, az ügy érdemét pedig nem is kezeli. Azt gondolom, nem érdemes ilyen ügyeket felvállalni, a parlamentnek meg végképp nem. Egy ágazati miniszter - lelke rajta! Ennyit ér az ő szakmai becsülete, ezt lehet mondani. Tudomásul vesszük, mindenki úgy ítéli meg magát, ahogy gondolja. Ez senkinek nem válik a becsületére.

Miután Debrecen városát teljes egészében kizárták ebből az ügyből, én Debrecen városa nevében az Alkotmánybírósághoz fogok fordulni, mert nincs magyarázat arra, hogy ilyen diszkriminációt alkalmazzanak Debrecennel és az összes debreceni polgárral szemben.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu