DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Van egy szarkasztikus öreg barátom, aki azt szokta mondani, hogy a költségvetés benyújtásának az időpontja az az időpont, amikor a sánta kutya nagy sebességgel megelőzi a kormányt.

Egyetértve ezzel a szarkasztikus állítással meg Béki Gabriella ennél sokkal finomabb megfogalmazásával, miszerint a költségvetés az értékválasztás kérdése, és itt derül ki az, hogy mire jut ígéret és mire pénz valójában, így meglepetéssel tapasztaltam, hogy tegnap a miniszterelnök úr egy elég nagyívű bejelentést tett egy kórházlátogatás kapcsán. Gyurcsány miniszterelnök úr átvágta az egészségpolitikát jó ideje feszítő gordiuszi csomót, és nagyjából azt mondta, hogy ő olyan egészségügyet szeretne, ahol megelőzik a betegségeket, és nem a már elromlott, lestrapált testet gyógyítják. Körülbelül ez volt a lényege a mondatának. Mert egyébként mi, halandó egészségpolitikusok, állandóan azon próbálunk egyensúlyozni, hogy a nem túl sok pénzt, ami az egészségügyre van, a már éppen megbetegedett, életveszélyben lévők gyógyítására költsük-e el, vagy pedig a megelőzésükre, próbálkozunk, hogy minél kevesebb ilyen ember legyen.

Először megijedtem, mert attól tartottam, hogy a miniszter úr által egyébként szerintem két helyes prioritás, a sürgősségi ellátás és ezen belül a kardiológiai centrumok fejlesztése fog kárt szenvedni, de megörültem, hátha a népegészségügyi program esetleg valami izmosabb összeggel fog kiteljesedni. Fölütvén a költségvetést, azt kellett látnom, hogy a miniszterelnök úr gordiuszi csomóvágása idáig tartott, mert a népegészségügyi program az egyébként minden szakértő szerint körülbelül egy darab nullával a szükségesnél kevesebb, 1,1 milliárdos összegről is tovább csökken, immáron még 200 millió forinttal. Azt gondolom, hogy itt egy olyan esettel állunk szemben, amikor ígéret van, pénz nincsen.

Még egy területet szeretnék fölemlegetni, ahol, azt gondolom, szintén jelentős mulasztással sikerül szembetalálkoznunk a költségvetésben, ez a parlagfű kérdése. Azért ezt a témát vettem elő, merthogy az egészségügyben kevés olyan terület van, ahol az ember a siker reményével próbálkozhat valamivel. A parlagfű egy ilyen; ez egy olyan probléma, ami megoldható, méghozzá nemcsak elméletileg megoldható, hanem ha átsétál az ember Sopronnál vagy Hegyeshalomnál a határon, akkor rögtön láthatja, hogy nem kellett messzire menni, és megoldották a parlagfű-mentesítést. Ráadásul, ez egy olyan probléma, ami nem egy szűk kisebbséget, hanem több mint kétmillió embert érint, és ez a szám évről évre szaporodik. A megoldása nem horribilis pénzeket igényelne, nem arról szól, hogy valami soha nem látott, irdatlan mennyiségű pénzt kerítsünk elő, hanem belátható mennyiségű pénz kellene hozzá és kormányzati akarat.

Márpedig, azt gondolom, az az 1 milliárd forint, amit az adózók befizetnek, persze, az adózók részéről roppant nemes felajánlás, de éppúgy elégtelen lesz a kérdésre, mint a népegészségügyi program pénze. Márpedig, ha nem irtjuk a parlagfüvet kellő hatékonysággal, akkor 1 milliárd forintot ki fogunk dobni az ablakon. Mert az, hogy itt irtunk egy kis parlagfüvet, meg ott irtunk egy kis parlagfüvet, ez a pénz elpocsékolását jelenti.

Magyarán, azt gondolom, ha a kormány úgy gondolja a helyzetet, hogy a parlagfűre nem tud több pénzt adni, akkor ezt a pénzt a lehetőség szerint ne költse el erre. Találjon rá más értelmes célt, vagy pedig tegyen bele annyi pénzt, amiből a parlagfűirtás valóban belátható időn belül véghezvihető. Schvarcz úr bejelentéséhez csatlakozva, azt gondolom, ehhez kellene egy olyan ember, akinek a személyes felelőssége lenne ennek a koordinálása, mert nemcsak pénz, hanem jogszabály és több tárca munkájának a mulasztása miatt tartunk itt parlagfűügyben, ahol tartunk.

Még mindig, hogy Schvarcz képviselőtársam ne érezze úgy, hogy előbb a levegőbe beszélt, és kizárólag a költségvetési összegekről való pofozkodás köti le az ellenzék részét, azt tudom neki mondani, hogy a modellkísérlet ügyében tett módosító indítványát támogatni tudjuk. Sőt, azt gondolom, hogy az így megtakarított pénzt talán közösen valamilyen jobb célra el tudjuk költeni.

A kasszák összenyitása kapcsán azt tudom mondani, hogy elvben egyetértünk vele, a gyakorlatban kellő óvatosságot javaslunk a kivitelezése kapcsán. Ugyanezt tudom mondani a praxisalap kérdésében is, hátha elérjük azt, hogy az üres háziorvosi praxisok száma valamit csökkenni fog a jövőben. Ez összesen persze nem fog azon javítani, az egészségügy helyzete globálisan nem lesz jobb jövőre, ez látszik a számokból, azt kell mondanom, hogy talán rosszabb sem, ha mindez meglesz. Ezeket a javaslatokat támogatni tudjuk, függetlenül attól, hogy elég lesújtó véleményünk van az egészségügy költségvetéséről úgy egészében. Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu