DR. KÉKES FERENC (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Babák képviselő úr hozzászólása késztetett arra, hogy megnyomjam a kétperces gombot, és azon gondolkodtam, miközben hallgattam a hozzászólását és azt megelőzően Béki Gabrielláét és Kóródi képviselő asszonyét is, hogy több mint valószínű, vannak olyan kérdések, számosan ebben a szép hazában, amelyek kormányzati ciklusoktól függetlenül folyamatos együttműködést tételeznek a mindenkor kormányzók között; például ebben a lényeges kérdésben, hogy a magyar emberek életkörülményeinek felzárkóztatása az Európai Unió átlagához bérekben, nyugdíjakban és egyebekben.

Nyilvánvaló, ha tisztességesen viszonyulunk mai állapotainkhoz, az elmúlt időszakhoz és a jövő időszakaihoz, belátható, hogy máról holnapra egy varázsütésre nem lehetséges az, hogy a magyar társadalom ebben a tekintetben teljes mértékben és egyik napról a másikra fölzárkózzék az Európai Unió átlagához.

De kétségtelen tény, miként az elmúlt két esztendőben is, akként a 2005-ös költségvetésben is, hogy olyan intézkedések, megoldások fogalmazódtak meg, amelyek például azt az eredményt keletkeztethetik 2005-ben, hogy a 2001-es reálbérek a 2005-ös tervezett költségvetésben 29,5 százalékkal növekednek vagy növekedhetnek; hogy olyan intézkedések fogalmazódtak meg, amelyek a nyugdíjak reálértékénél 2001-hez képest 23,7 százalékos növekedést jelentenek. A családi ellátások körében, a családi pótlékok világában 45,1 a 2002-es állapothoz képest, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás tekintetében 21,1, és a gyermekvállaláshoz kapcsolódó támogatások tekintetében pedig 39,6 százalékos növekedést tételeznek. Ezek a lépések tehát egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy a kormányzat a költségvetésben a felzárkóztatás programját gyakorolja.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu