LÁZÁR MÓZES (Fidesz): Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Csak annyit Gusztos Péternek, hogy a következő ciklusban megmutathatja, hogy ellenzéki képviselőként hogyan kell viselkedni. (Taps a Fidesz soraiban. - Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Tisztelt Ház! Áttekintettük a költségvetést az energetika és az energiagazdaság fókuszba állításával is, elsősorban természetesen a magyar fogyasztók és felhasználók szempontjából. A költségvetésnek konkrétan két eleme érinti az energiaszektort. Az első, az energiafelhasználási hatékonyság javítása a GKM fejezetében szerepel. Mit tapasztalhatunk itt? Már a Medgyessy-kormány 2003-ról 2004-re 35 százalékkal csökkentette az erre szánt összeget, aztán jött a lendületes Gyurcsány-kormány, és az idei évhez képest a beterjesztett költségvetésben jövőre már 65 százalékkal kevesebb összeg szerepel. Az energiatakarékosságra szánt pénz így két év alatt a szocialista kormányok jóvoltából csaknem az ötödére esett vissza. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Ha egy vállalkozó, egy család, mondjuk, fűtés-korszerűsítést, hőszigetelést akar elvégezni, esetleg elektromos felújítást akar megvalósítani, sokkal kevesebb, szinte minimális az esélye arra, hogy állami támogatást kaphasson. Pedig ez kölcsönösen előnyös lenne az energiafelhasználónak és az államnak egyaránt.

A másik: az energiagazdálkodásra szánt tétel szintén a GKM fejezetében szerepel. Itt is csökkenés van. Az idei évinek jövőre csak a 80 százaléka van beállítva a költségvetésben. Egy kívülálló azt gondolhatná, ez azért van, mert már nagyon jól állunk a hatékony energiafelhasználás terén. Viszont nagyon jól tudjuk, hogy éppen az ellenkezője igaz Magyarországra. Nemzetközi összehasonlításban rossz a helyzetünk, mert az egységnyi GDP előállításához jóval több energiát használunk fel, mint kellene. Arról nem is beszélve, hogy egy család nyilván költségmegtakarítási szempontok miatt akar rendszerint korszerűsítést végezni. Ezzel igazán lehet egy család terhein csökkenteni.

Ami a költségvetésben zajlik az energiahatékonyság területén, azt a hadseregben úgy szokták mondani, hogy hátra arc. Ma a költségvetési megtakarítás a cél, egyáltalán ha ez az, akkor két fontos ellenérv van erre vonatkozóan. Itt nem szabad spórolni, mert középtávon megtérül az erre szánt összeg. A másik, hogy a költségvetés fő számaihoz képest nem annyira nagy összegekről van szó, tehát kis megtakarítással óriási károkat lehet okozni, megreked egy folyamat. Ráadásul az újként bevezetett energiaadóból és környezetterhelési díjból - ami többletbevételt jelent a kormány és a költségvetés számára - lehetett volna növelni ezeket az összegeket, nemhogy csökkenteni.

Nézzük az egyes energiahordozók szerinti helyzetet! Villamos energia: hónapokon keresztül téma volt a sajtón keresztül és szakmai körökben, itt a parlamentben is a Magyar Villamos Művek privatizációja. Két nappal ezelőtt indult útjára hír, hogy a Gyurcsány-kormány 2006-ig levette napirendről a kérdést. Ez nem olyan nagy dolog, tisztelt Ház. Az lett volna igazán nagy, ha véglegesen letesz erről a szándékáról. Megítélésem szerint nem szabad sosem eladni a Magyar Villamos Műveket. Miért mondom ezt? Rengeteg érvet fel lehetne sorolni, de inkább a gyakorlati tapasztalatot szeretném elmondani. Amikor a Horn-kormány nagy részben privatizálta a villamosenergia-szektort, akkor a következő ígéretek hangoztak el: nőni fog a szolgáltatás színvonala, és magasabb technikai szinten valósul meg, miközben a növekedő verseny kedvező hatással lesz a fogyasztókra. Ehhez képes mi lett magasabb, és mi nőtt? (Babák Mihály: A villanyszámla.) A villamos energia ára.

Csehország más utat választott, tisztelt képviselőtársaim. Célszerű az összehasonlítás, hiszen sok hasonlóság van a két ország között. Egyáltalán nem privatizálták a villamos szektort, állami kézben van, és a 2003. évi árszinten a csehországi villamosenergia-árak - lakossági árakról beszélek - 80 százaléka a magyarországiaknak, és akkor erre, tisztelt képviselőtársaim, még a Medgyessy-kormány javaslatára 13 százalékos áfanövekedés is volt 2004. január 1-jétől, tehát nőtt a különbség. Említhetném Lengyelország példáját is, ahol szintén alacsonyabbak a villamosenergia-árak. E két ország tekintetében viszont az átlagjövedelmek magasabbak, mint Magyarországon.

2003. szeptember 22-én az önök frakcióvezetője, Lendvai Ildikó arról beszélt, hogy a gázáraknál bevezetett kompenzációs rendszerhez hasonló kerül bevezetésre a villamos energiánál is, mert a szegényeket támogassuk, és fizessenek a gazdagok. Azóta nem történt semmi, nem szól erről a kormányzat, sem az általa elkövetett költségvetés. Ebben az esetben már nincsenek szegények és gazdagok, nincsen társadalmi igazságosság, ahogy ezt Keller úr fogalmazta meg néhány perccel ezelőtt.

Egyébként a gázáraknál bevezetett kompenzációs rendszer sem váltotta be a hozzá fűzött ígéreteket, mert csak keveseknek jelent tényleges segítséget, mert előtte több lépésben 44 százalékkal emelte a szocialista kormány a gázárakat. Rendre hivatkoznak a világpiaci olajárakra mint végső menedékre. Ehhez képest Gaál Gyula államtitkár úr - aki jelen is van a teremben, hála istennek - idén júniusban azt mondta, hogy a MOL-nál képződött extra nyereség nyújt majd fedezetet arra, hogy ha világpiaci olajárak növekednek, kompenzálni lehessen a gázárak egyidejű növekedését. Most akkor a világpiaci árakra egyszer hivatkozunk, máskor meg éppen ellenkezőleg.

A távhőszolgáltatást is említhetném, hozzátéve, hogy az elsősorban helyhatósági kompetencia, de a drasztikus villamos- és gázenergia-áremelések miatt kényszerűen 36-37 százalékkal növekedett két év alatt a távhőszolgáltatás ára az országban, és ez a kétesztendei inflációnak több mint kétszerese. Gondolkodott-e bárki a jelentős tehernövekedések kompenzálásán e tekintetben? Senki, tisztelt hölgyeim és uraim.

Összességében tehát nem segítjük hozzá a fogyasztókat egy sokkal hatékonyabb energiafelhasználáshoz, jelentősen csökkentjük az erre szánt összegeket, ezáltal a pénztárcakímélésben nem segítünk nekik. A kormány elviselhetetlen terheket ró a fogyasztókra, és következetesen emeli az energiaárakat. Lehet beszélni ezek után 1 százalékos nyugdíjemelésről, szerényebb mértékű bérfejlesztésről bármelyik ágazatban, ha közben mind a tízmillió magyar állampolgár nyakába óriási energiaszámlákat rakunk.

Tudják, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy hívják ezt a költségvetést a hétköznapokban? Ez a Lúdas Matyi költségvetése: hogyan lehet háromszor három hónap alatt annak a pénznek a háromszorosát kivenni az emberek zsebéből, amit még meg sem kaptak. (Derültség és taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu