BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én elsősorban és részletesen a családtámogatásokat érintő módosító javaslatokról szeretnék beszélni. Magam is adtam be ilyeneket, ezek mellett szeretnék érvelni.

De mielőtt ebbe belekezdenék, engedjenek meg egy általános megjegyzést, egy rövid gondolatmenetet a módosító indítványok összességéről. A Fidesz vezérszónoka kiemelte, hogy lényegesen kevesebb a módosító indítvány idén, mint mondjuk, amennyi volt tavaly. Ez igaz, de így is nagyon sok, 2729 ajánlási pontba lehetett ezeket az indítványokat rendezni.

Ami a tartalmukat illeti: sajnos a tavalyihoz képest olyan nagyon jelentős javulás nem érzékelhető. Amikor ezt mondom, arra utalok én is vissza, amit megtettek előttem néhányan, többek között Kuncze Gábor is, hogy egy-egy, viszonylag kis összeget tartalmazó sorról sokszor annyi összeget tudtak elvenni ellenzéki képviselőtársaim. Természetesen ilyenkor a legnépszerűbb fejezetek az Országgyűlés vagy a Miniszterelnöki Hivatal fejezetben található sorok, ott keresgélnek a képviselőtársak, és találnak forrásokat. Például megtalálják a nemzeti és kiemelt ünnepek, egyéb rendezvények és események sort, amin összesen 1 milliárd 250 millió forint szerepel, és ebből tudnak elvenni százmilliárd nagyságrendű tételt. Vagy megtalálják a lakossági tájékoztatáshoz kapcsolódó kiadásokat. Ehhez a sorhoz, ami egyébként 1 milliárd 500 millió forintot tartalmaz, tehát másfél milliárdot, 79 darab módosító indítvány érkezett be, és összesen 55,5 milliárdot vettek el erről az egyetlen sorról. Vagy a már emlegetett országgyűlési fejezetben található Magyar Televízió Közalapítvány támogatásához, ami 3,5 milliárdos tétel, érkezett 66 darab módosító indítvány.

De amiről beszélni akarok, az az, hogy hogyan is áll elő ez a helyzet. Mert megértené az ember, ha 66 különböző képviselő éppen ezt találja meg, és elvesz onnan annyit, amennyi ott van.

(12.40)

De a helyzet sokkal csúnyább, sokkal súlyosabb, és ezért nem lehet ezeket a módosító indítványokat komolyan venni. Ugyanis én kigyűjtöttem, hogy egy-egy képviselő nevéhez kapcsolódóan hány milliárd forintot vettek el egy-egy ilyen sorról képviselőtársaim. Így például az említett Magyar Televízió Közalapítványnál ebből a 3,5 milliárd forintból Halász Jánosnak és képviselőtársainak - zömmel Kósa Lajossal, Rácz Róberttel és Pósán Lászlóval adta be az indítványokat - sikerült 19 milliárdot elvenni. Vagy Wintermantel Zsolt, aki viszonylag fiatal, új képviselő, egy egész komoly munkacsapattal együtt, 10-14 képviselőtársával együtt - akik között viszont nemcsak kezdők vannak, hanem olyanok, mint Juhos Katalin, Kosztolányi Dénes, Pokorni Zoltán, Rogán Antal, Révész Máriusz, Simicskó István, s a többi - sikerült 3,5 milliárdból 31,8 milliárd forintot elvenni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) De még Áder Jánosnak is olyan indítványai kerültek benyújtásra, ő egyedül nyújtotta be őket, hogy 3,5 milliárdból csinált 5 milliárdot.

Na ez az, ami miatt nem lehet komolyan venni az ellenzéki képviselői módosító javaslatokat, még akkor sem, ha esetleg olyan célra próbálják meg fordítani, ahol a növeléssel természetesen az ember értelemszerűen egyetértene.

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés tárgyalásának ebben a szakaszában a költségvetés már rettenetesen kifeszített. Nekem a rétestészta jut eszembe: annyira ki van már feszítve, hogy ha tovább feszíti és húzza az ember, akkor óhatatlanul kilyukad valahol a tészta. Következésképp, amikor én megfogalmaztam a módosító indítványaimat a családtámogatásokkal kapcsolatban, én magam is megpróbáltam nagyon mértéktartó lenni, de reálisan, a minimumszintre szorítkozva megfogalmazni azokat a minimális lépéseket, amelyeket viszont mindenképpen meg kellene tennünk.

Az újságok hírt adtak róla, hogy a koalíciós pártok között nem jött létre megállapodás a családtámogatási rendszer újraszabását illetően, és azt gondolom, hogy azért erről a Ház falai között is szükséges érdemben beszélni. A tisztánlátás végett én úgy fogalmaznék, hogy többféle tervezet, többféle javaslat is előttünk volt. A Szabad Demokraták Szövetsége képviselt egy radikálisabb megoldást, egy olyan javaslatot, egy olyan változatot, amivel tényleg nagyságrendben sikerült volna hozzányúlni a régebben kialakított családtámogatási rendszerhez, ahhoz a Fidesz által kialakított családtámogatási rendszerhez, amit négy éven keresztül ostoroztunk, szidtunk, hogy igazságtalan, viszont aminek a lényege az ma is ugyanúgy működik, mint ahogy a Fidesz annak idején kialakította. Tehát a családi pótlék, a gyermekek után járó adókedvezmény és az általuk kiegészítő családi pótléknak nevezett, valójában rendszeres gyermekvédelmi támogatás arányairól van szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én pontosan érzékelem, hogy a családi adókedvezményhez hozzányúlni politikai bátorság kell. Azért mondom ezt és azért tudom ezt, mert a családi adókedvezményt nagyon sokan, sok százezren megkapják olyan családokban, ahol erre a támogatásra nagyon nagy szükség van, hiszen a jövedelem valahol az átlag körül, vagy akár az átlag fölött alakul, de bizony az átlag annyira alacsony, hogy ezeken a helyeken nagyon jól jön minden forint és minden támogatás. De ebben a rendszerben - a múltkor az általános vitában is elhangzott - borítékolva van az a típusú igazságtalanság, hogy aki ehhez a családtámogatási formához nem tud hozzájutni, az lényegesen rosszabb helyzetben kénytelen a gyerekeit nevelni, mint aki ezt is kapja.

Én példálódzni a három gyermeket nevelők családjával szoktam, ahol ha adókedvezményt igénybe tudnak venni, akkor évente 360 ezer forintot, tehát gyermekenként havi 10 ezer forintot tudnak realizálni, ha pedig nincs ilyen lehetőségük, csak a rendszeres gyermekvédelmi támogatás van, ami egy ilyen segélyszerű ellátás, akkor ennek az összegnek alig a felét. És én ezt tartom rettentően igazságtalannak, ezért szerettem volna, ha az új kormány összeszedi a bátorságát, és érdemben hozzányúl ehhez a rendszerhez.

A másik markáns álláspont az volt, hogy simítsunk ki ezen a rendszeren csak annyit, hogy akik nem tudják teljes mértékben igénybe venni az adókedvezményt, azok is megtehessék ezt. Ez az úgynevezett negatív adó gondolata, hogy ott kerüljön pótlásra a támogatási összeg. Csakhogy ez a megoldás, amit a szocialisták javasoltak, ugyancsak figyelmen kívül hagyja azt a több mint kétszázezer családot, akik az adórendszeren kívül vannak, mert nem adózók, nincsen adózó jövedelmük, nem jelennek meg az adórendszerben.

Ilyen körülmények között jóllehet körvonalazódott egy kompromisszumos megoldás, amit ráadásul éppen a Pénzügyminisztérium kínált nekünk, ez úgy nézett volna ki, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt ezer forintonként transzformáljuk át családi pótlékká, amivel tehát mindenki jól járt volna, mert mondjuk, akik eddig adókedvezményt kaptak, azok nem veszítenek, viszont a családi pótlékot megkapják azok is, akik ezt a támogatást korábban nem tudták igénybe venni. Nem jött létre a megállapodás, és ilyen körülmények között én nem tudtam mást tenni, mint abból a célból, hogy a saját igazságérzetemnek megfelelően legalább valami keveset javítsunk, benyújtottam olyan módosító indítványokat, amelyek kifejezetten a rendszeres gyermekvédelmi támogatásnak a megemelésére irányulnak.

Erről a támogatási formáról azt kell tudni, hogy az öregségi nyugdíjminimum az a mértékegység, az a mérőszám, amihez kötve van nemcsak a jogosultsági szint, hanem az ellátás mértéke is, az az öregségi nyugdíjminimum, ami most 23 200 forint. Ahogy a nyugdíjak emelkednek, ez egy picit valorizálásra kerül évről évre, tehát azokban a családokban, ahol jogosultság keletkezik a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra, mert az egy főre jutó jövedelem alatta van ennek a szintnek, ezekben a családokban eddig a rendszeres gyermekvédelmi támogatás mértéke ennek az összegnek a 22 százaléka volt; idén ez 5100 forint.

Az egyik javaslat, amit benyújtottam, hogy próbáljuk meg egy picit javítani ezt az arányt, és azt mondani, hogy mondjuk, legyen a 25 százaléka. Én magam is tudom, hogy ez is kevés, de mégis éreztetni lehetne vele azt az üzenetet, hogy ez a kormány a legszegényebbekre kicsit jobban odafigyel. Hiszen említésre került az előbb is, hogy a családi pótlék összege, a családi támogatás összege némiképpen megemelésre került összességében, de ez valószínűleg csak arra elég, hogy éppen a várható infláció mértékében emelkedjenek az ellátások, ami nagyon-nagyon szerény emelést, olyan 300 forint körüli emelést jelent.

Nos, az én álláspontom, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatásnál ennél valamivel magasabb emelést, nem irreálisan magasat, de a szűk keretek adta lehetőségeken belül valamivel magasabb emelést alkalmazzunk.

(12.50)

A másik javaslatom pedig arra irányul, hogy differenciáljuk is egyúttal a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, hiszen ez egy összegben jár gyermekenként, és ehhez képest meglehetősen különbözik az az élethelyzet, ahol teljes a család, vagy ahol egyedül neveli a gyermeket valaki.

Ez egyébként egy olyan javaslat, amit a most benyújtásra kerülő szociális törvénycsomag és gyermekvédelmi törvénymódosítás is előkészít, tartalmaz, azzal a különbséggel, hogy a tárca kényszerhelyzetben ennek a bevezetését csak 2006-ra tervezte a javaslatban. Én pedig úgy gondolom, hogy ha egyszer éves szinten nem több mint 2,5 milliárd forint, hogy differenciáljunk az egyedül gyermeket nevelők javára, egészen pontosan abban a szolid mértékben, hogy az ő támogatásuk akkor 22 százalék helyett 30 százalékos legyen, akkor ezt lépjük meg már jövőre. Azt gondolom, hogy talán a feszített keretek között is ki lehetne gazdálkodni azt a 2,5 milliárdot, ami ehhez szükséges.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szívesen beszélnék még más módosító indítványokról, olyanokról is, amelyeket nem én nyújtottam be, de közvetlenül itt az enyém mellett szerepel például Lezsák képviselő úrnak az a javaslata, hogy meg kellene emelni a gyed plafonját, azt az összeghatárt, ami a felső határa a gyed folyósíthatóságának, ami jelenleg 83 ezer forint. Ha képviselőtársaim megnézik azokat a statisztikákat, hogy a gyedet igénylők szórása, szóródása milyen, akkor azt látják, hogy a plafont csak néhány száz anya éri el abból a közel 80 ezer kismamából, akik gyedre jogosultak, miközben nagyságrenddel több kismama csak gyest tud igénybe venni, aminek a mértéke viszont 23 200 forint ez idő tájt.

A két koalíciós partner a ciklus indulásakor egyetértett abban, hogy azt a távolságot, ami a gyed és a gyes között van, éppen hogy szűkíteni kellene. Többek között ezért egyáltalán nem értenék egyet azzal, hogy a plafon tovább emelkedjen.

Még egy megjegyzést, egy általános megjegyzést szeretnék szóba hozni a végén, talán egy konkrét módosító indítványra való utalással. Többen foglalkoztak azzal, hogy helytelenítették, hogy a költségvetési törvény keretein belül mindig a költségvetéshez szorosan nem kapcsolódó, tehát nem annyira pénzügyi természetű módosító indítványok is el vannak dugva. Én magam is nagyon helytelenítem ezt a gyakorlatot, ami egyébként végigkíséri a közel másfél évtizedes történetünket. Mindegyik kormány élt ezzel az eszközzel, helytelen, hogy mi is ezt tesszük.

Itt hivatkozás történt a közoktatási törvény módosítására, ami tényleg messze más témákat érint, a sporttevékenység osztályozásával kapcsolatban, amivel egyébként tartalmilag egyetértek, de azt gondolom én magam is, hogy egy közoktatási törvénymódosításban kellett volna megvitatni.

Magam is találtam olyat, amit némiképp az asztalomra tartozó területnek érzek, és ez az NCA, a nemzeti civil alap szabályozásának a módosítása. Ezt a törvényt még csak egy éve szültük itt közösen, és azt gondolom, az lenne a normális hozzáállás, hogy ha nem muszáj, akkor ne módosítsunk törvényeket. Ha nincsen valami olyan kényszerítő ok, valami olyan változás, ami ezt indokolttá tenné, akkor ne nyúljunk hozzá a törvényhez.

Ennek az alapnak a forrása egy évvel ezelőtt úgy lett szabályozva, hogy ahhoz a pénzhez, amit az adózó polgárok 1 százalék formájában a civileknek eljuttatnak, 1 forintot mellétesz a kormány is, tehát egy megegyező nagyságrend. Akkor is tudtuk, és vitatkoztunk róla, hogy ha ez az összeg egy picivel is az 1 százalékos keret fölött van, akkor ezzel a civil alap, illetve a civil társadalom jól jár. Betettünk egy olyan módosító indítványt, egészen pontosan Pettkó Andrásét, hogy de legalábbis ennek a keretnek az 50 százalékát érje el a támogatás.

Ismereteim szerint valamivel az 50 százalék felett van most is ez a nagyságrend, ami az idei gyakorlat, mégis, nem tudom, milyen megfontolásból, ezt az 50 százalékra történő utalást elhagyni javasolja a törvényből az előterjesztő, amivel messzemenően nem értek egyet. Azt gondolom, hogy mindenkinek az az érdeke, hogy ha kialakítottunk játékszabályokat, akkor ahhoz tartsuk magunkat, és tartósan tartsuk magunkat hozzá, hogy tudjunk tervezni. Következésképpen azt remélem, hogy van lehetőség arra, hogy visszaállítsuk a tavaly konszenzussal megszületett szabályozást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu