DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Ha megengedik, én is arról a - tegnap a négypártin kiosztott - javaslatról szeretnék beszélni, ami a Fidesz részéről került szétosztásra nyilvánosan, ami a nemzeti összetartozás törvényének megalkotásáról szól.

Bevallom önöknek őszintén, nem nagyon értem ezt a tegnapi javaslatot. Egyrészt a címében szerepel az, hogy a nemzeti összetartozás törvénye. Erről rögtön egy idézet jut eszembe, ami így szól: “Ez a törvény nem más, mint a nemzeti összetartozás törvénye.ö E szavakat Martonyi János külügyminiszter úr mondta 2001. április 19-én a státustörvény expozéjának elmondása kapcsán.

Akkor a Fidesz képviselői ezzel egyetértettek, mostanra azonban úgy látszik, felülvizsgálták álláspontjukat, hiszen ismét a nemzeti összetartozás törvényét kívánják megalkotni. Annál is inkább valószínű, hogy elhibázott lépésnek tartják a státustörvényt, hiszen az abban foglalt kedvezmények nem vonatkoznak a magyar állampolgárokra, vagyis a Fidesz mostani javaslata - ha jól értem - meg kívánja vonni a státustörvény alapján járó kedvezményeket a határon túli magyaroktól.

A javaslat a kettős állampolgárság biztosításáról szól. Ezzel kapcsolatban először is szeretném jelezni, hogy a Magyar Köztársaság sajnos nem tud kettős állampolgárságot biztosítani, csak magyar állampolgárságot. Persze, önök rögtön mondhatják azt, hogy ez a szavakon való lovaglás, csak sajnos az a baj, hogy egy törvényjavaslat vagy a törvényhozás annál sokkal komolyabb dolog, mint hogy a pontos fogalmazásnak ne lenne jelentősége. Ugyanez a helyzet a “biztosításö kifejezéssel is. A december 5-ei népszavazáson arról döntenek a választók, hogy kedvezményes honosítással, egyéni kérelemre magyar állampolgárságot kaphassanak a határon túli magyarok.

Ezzel szemben az önök javaslata szerint biztosítani kell az állampolgárságot. Azt gondolom, hogy nyugodtan meghagyhatjuk a döntést az érintetteknek. Lehet, hogy van olyan határon túli magyar, aki nem kíván magyar állampolgár lenni, de lehet, hogy olyan is akad, aki kettős állampolgárságot nem szeretne, csak magyart. Nem hiszem, hogy ezt nekünk kellene eldönteni egy törvénnyel, és kötelező erővel megállapítani.

A javaslat második pontja szerint a jelenlegi magyar útlevéllel azonos európai útlevelet kell biztosítani a külhoni magyarok számára. Ha egy határon túli magyar magyar állampolgár lesz, akkor jár neki a rendes magyar útlevél. Arról most nem is beszélnék, hogy ha nem magyar állampolgároknak az Európai Unióba való szabad beutazásra jogosító okmányokat adunk, ahhoz nyilvánvalóan lenne egy-két szava az Uniónak is - és persze az érintett harmadik államnak is.

A harmadik pont szerint az állampolgárság és a magyar útlevél csak a Magyarországon történő adó- és járulékfizetés esetén biztosít automatikus egészségügyi ellátást és nyugdíjfolyósítást. Ezzel kapcsolatban az alkotmány 70/A. §-át idézem: “A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.ö Ebben a szövegben egyáltalán nincsen szó sem adóról, sem járulékról, sem útlevélről mint az ellátás feltételeiről, vagyis a javaslat ellentmond az alkotmánynak.

Ami a javaslat konkrét szövegét illeti, az útlevél megemlítése nyilván csak véletlen, hiszen annak nincs közvetlen köze sem az adó- és járulékfizetéshez, sem pedig a társadalombiztosítási ellátáshoz. Ezeknek egyébként az adófizetés sem feltétele. Már egy kicsivel több köze van a dologhoz a járulékfizetésnek, hiszen az ellátásokra jogosultak jó része valóban fizet járulékot, illetve fizetnek utána.

Engedjék meg, hogy felsoroljak pár olyan kategóriát, akik viszont nem fizetnek járulékot, mégis jogosultak az ellátásra: tanulók, munkanélküliek, nyugdíjasok; vannak egypáran. Ha ők határon túlról érkezett állampolgárok volnának, akkor mégis kéne járulékot fizetniük? Nyilván nem, hiszen például a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között a szociálpolitika terén történő együttműködésről szóló 1962-es egyezmény 4. cikkelye kimondja, hogy a nyugellátások és egyéb szolgáltatások nyújtásánál teljes egészében figyelembe kell venni a mindkét szerződő fél területén megszerzett és annak a szerződő félnek illetékes szervei által elismert szolgálati és ezzel egy tekintet alá eső időt, ahol azt megszerezte. Feltételezem, hogy a Fidesz szerint fel kellene mondanunk ezt a szerződést meg az összes ehhez hasonlót, csak ez valamiért kimaradt a javaslatból. (Németh Zsolt: Így van, fel kell mondani.)

Mindez elvezet bennünket a javaslat alapvető koncepcionális hibájához. Nincs, és nem is lehet kétféle állampolgárság, ugyanis az egységes. Nem lehet különbséget tenni a magyar állampolgárok között azon az alapon, hogy miként szerezték meg az állampolgárságukat, vagy hogy honnan származnak. Ha egy határon túli magyar állampolgárságot szerez, pontosan ugyanolyan jogok és kötelezettségek fogják terhelni, mint önöket vagy engem, tisztelt képviselőtársaim.

(16.20)

Egyébként az állampolgárság kategóriáját már korábban, még 1953-ban a nemzetközi bíróság egy üggyel kapcsolatban világosan körvonalazta, amely szerint egy olyan jogi kapcsolat az állampolgárság, amelynek alapja a tényleges társadalmi kötődés, valódi, az életmódhoz, az érdekekhez és az érzelmekhez kötődő kapcsolat, amelyhez kölcsönös jogok és kötelezettségek járulnak. Máig ez az állampolgársági egyezmények alapja.

Ami a negyedik pontot illeti, vagyis a politikai pártoknak a javaslat támogatására való kötelezettségvállalását, azt értem. Az eddig kifejtettek alapján viszont egyáltalán nem értek egyet vele. Semmiképpen sem javasolom a tisztelt Háznak, hogy elfogadja ezt a javaslatot, mert alkotmányellenes a tartalma, és a diszkriminatív, pontatlan rendelkezései miatt nem alkalmas arra, hogy törvény szülessen belőle.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu