HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Amit Gál képviselő úr idézett, az egyébként megtalálható a mi törvénymódosító javaslatunk elég részletes indokoló részében is, hiszen mi is hivatkoztunk erre, egy kicsit másképp értelmezve, mint ahogy ezt a képviselő úr tette. A kettős állampolgárság megadásának a lehetőségét ugyanis ez a konvenció nemzeti hatáskörbe utalja, és a mi értelmezésünk szerint nem szól bele. De én most nem is erre szerettem volna reagálni.

Több képviselő hivatkozott arra, hogy Románia három esztendő múlva előreláthatólag az Európai Unió tagja lesz, Szlovákia már az, tehát teljesen fölösleges ezzel a kérdéssel foglalkoznunk. Ne tessenek összekeverni az európai uniós polgárságot - mert az nem állam, tehát ott csak polgárok vannak - a magyar állampolgársággal, mert a kettőnek az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz.

Igaz, hogy Vitányi képviselő úr hosszan ecsetelte a probléma megközelítésének racionális, emocionális elemeit, de azért vegyük tudomásul, hogy a határokon túli magyarok nem azért igénylik a magyar állampolgárságot, mert annak anyagi előnyeivel szeretnének élni, hanem azért, mert egy 84 esztendős problémára keresnek egy végső megoldást, amihez nekünk, határon belül élő magyaroknak kötelességünk, hogy hozzásegítsük őket. Ha ez nem így lenne, ha a kettős állampolgárság jogintézménye nem a lelki összetartozás jogba történő foglalása lenne, akkor ezt nem gyakorolnák az európai uniós országok, akik már régóta tagjai ennek a közösségnek, és ezt a jogintézményt mégis fenntartották és gyakorolják is.

Tehát beszéljünk a lényegről, beszéljünk arról, hogy ennek a határokon túli magyar igénynek a kielégítése valószínűleg pénzünkbe kerül. De összemérhető-e a kettő? Forintosítható-e minden kérdés? És ha igen, akkor szabad-e ebben a kérdésben forintok alapján dönteni? Én azt mondom, hogy az igaz nemzeti érzésű igaz magyar ezt a kérdést másképp ítéli meg, nem anyagiak alapján. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu