NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Ház! Nagyon sokféle hozzászólás hangzott el a délután során, és azt hiszem, ma délután sem jutottunk sokkal közelebb a megoldáshoz, mint ahogyan a tegnapi négypárti egyeztetésen sem.

Ugyanakkor elkezdődött a parlament színterén egy olyan beszélgetés, egy olyan párbeszéd, amely talán a jövőben mégiscsak előrébb visz bennünket. Sajnálatosnak tartom ugyanakkor, hogy azt egyelőre nem jelenthetjük ki, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatban a magyar parlamenti pártok egymás álláspontját alapvetően vagy akár csekély mértékben is a magukévá tudták volna tenni.

Néhány megjegyzés az elhangzott véleményekről. Több képviselőtársam kikérte magának, hogy őt nemzeti önérzetében megsértsék. Őszintén meg kell vallanom, nem nagyon értem, hogy ezek a sértettségből fakadó megnyilvánulások mire vezethetőek vissza. Nem nagyon világos számunkra, hogy miről beszélnek ezek a képviselőtársak. Ahogy Kövér László fogalmazott, mi a magunk részéről igyekszünk nem eljátszani az ítélőszéken ülők szerepét. Ugyanakkor azért emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy csak az elmúlt napokban hogyan nevezte Juhász Ferenc mindazokat, akik az iraki mandátum meghosszabbítását nem támogatták: hazafiatlannak; vagy hogyan engedte meg a hazafiatlanság vádját magának szintén az elmúlt napokban több alkalommal is maga a miniszterelnök. Nem akarom ezt hasonló módon fölvetni és fölhánytorgatni, mint ahogyan több szocialista képviselő részéről ez hallható volt, nem azért mondom. Ugyanakkor egyáltalán nem tartom véletlennek, hogy ezek az önérzetet érintő megközelítések ilyen mértékben jelentek meg az önök részéről. Meggyőződésem szerint érzékelik azt, hogy ma önök, nagyon kevesen, a határon túli magyarok egységfrontjával állnak szemben.

Tizenhat résztvevője volt a Magyar Állandó Értekezletnek, és tizennégy egyöntetűen a kétigenes népszavazáson az igen mellett kampányolt. Biztos vagyok benne, alapvetően a lelkiismeret-furdalás hangjait lehet hallani részben a sajtóból, részben talán néhol az önök megfogalmazásaiból is, és azt hiszem, ez sokkal pozitívabb, mintsem hogy ezzel kapcsolatban bármiféle szemrehányást kellene tennünk, mert indokolt. Az a fajta kampány, amelynek a Szocialista Párt és a kormányzat az élére állt, nem vállalható, erkölcsileg nem vállalható, a határon túli magyarok előtt nem vállalható. 800 ezer magyarnak a Magyarországra áramlásával való fenyegetőzés nem hiszem, hogy az önök, akik itt ülnek, erkölcsi érzékével összhangba hozható, márpedig az önök kormánya, az önök propagandagépezete sajnálatos módon erre az útra tévedt rá. Én azt hiszem, hogy rátévedt, és nagyon fontosnak tartanám, hogy sikerüljön erről a pályáról leszállni, mert való igaz, hogy ennek a végeredménye nem lesz más, mint hogy végletesen szembeállítjuk a magyarországit a határon túli magyarral.

Ha van valamilyen megosztottság ma Magyarországon, akkor az nem az, amit itt a miniszterelnök előadott, hogy a járulékfizetőket és a járulékot nem fizetőket állítja szembe a Fidesz javaslata. Ez mind-mind a propagandakampány része. Az alapvető megosztottság, az alapvető meghasonlottság sajnos az anyaországi és a határon túli magyarok szembeállításából fakad.

Mi ezeknek a következménye? Először is kockáztatjuk az elmúlt másfél évtized során felhalmozott nemzeti összetartozást, azt a szolidaritást, amelyet sikerült a határon túli magyarok iránt negyven év teljesen zavaros ideológiai időszaka után együttesen kialakítani, mert azt hiszem, ezt együttesen alakítottuk ki. Kockáztatjuk ezt, és újra olyan állapotokat idézünk elő, amikor nagyon könnyen lehetett a legegyszerűbb szociális demagógiát a határon túli magyarok ellen - mint ahogyan a lengyelek ellen a 80-as években - bevetni. Kockáztatjuk azt, hogy a határon túli magyarok úgy tudjanak az anyaországra nézni, mint támaszra. Nagyon fontos a 2,5 millió Kárpát-medencei kisebbségi magyar számára, hogy ott van mögöttük az anyaország támogatása.

Egy csíkszeredai barátom a minap telefonon azt mondta nekem, most már attól tart, hogy a csíkszeredai kocsmákra hamarosan ki fogják írni, hogy magyar állampolgárokat nem szolgálunk ki. Tehát nemcsak a mi oldalunkról játszunk a tűzzel, hanem a határon túli magyarok oldaláról is a tűzzel játszik az, aki ezt a propagandát folytatni kívánja.

A határon túli magyarok számára ugyanakkor az is egy előttünk álló és leselkedő veszély, hogy a szomszédos országok nacionalista csoportjai úgy tudnak őrájuk tekinteni, hogy nem áll mögöttük az anyaország, nem biztosítja a megfelelő védelmet a kisebbségi magyarság számára.

Milyen feszültségkeltő hatása lehet ennek, tisztelt hölgyeim és uraim? Említettem azt, hogy a szomszédos országokban általánosan kialakult a kettős állampolgárság, a bevándorlás nélküli állampolgárság gyakorlata. Kialakult a románoknál, a horvátoknál, a szerbeknél, a szlovénoknál, és ezt Ukrajnában is az egyik elnökjelölt meglebegtette.

S itt Gál Zoltánnak is szeretnék reagálni: mi lesz, ha retorziók érik a szomszédos országokban a kettős állampolgárainkat? Kérem szépen, az ő jogrendszerük, az ő gyakorlatuk ismeri a külhoni állampolgárság intézményét. Akkor majd fel kell hívni a szomszédaink figyelmét arra a velencei bizottság által elfogadott jogelvre, hogy amennyiben az ő joggyakorlatuknak a részét képezi, olyan mértékben nekünk egyoldalúan is módunk van az adott jogintézményt bevezetni, mint ahogyan ezt a velencei bizottság világosan kimondta. Arról nem is beszélve, hogy felnőtt emberekről beszélünk, akik a saját döntésüket felelősen hozzák meg.

(17.50)

Ettől még persze a kétoldalú, illetőleg a nemzetközi diplomáciai vonatkozásai rendkívül fontosak ennek a kérdésnek. Tehát, ha Magyarország elindul azon az úton, hogy megadja bevándorlás nélkül a külhoni állampolgárságot, akkor ezzel kapcsolatban természetesen le kell folytatni majd a megfelelő egyeztetéseket.

Ami mindenféleképpen a konkrétság irányába tett lépésnek tekinthető, hogy a kormányzat beszélt szülőföldcsomagról. Ennek a szülőföldcsomagnak az 1 milliárdja, a 20 milliárdja, a nemzetpolgársága érdeklődést vált ki belőlünk még akkor is, ha egy kényszer szülte javaslatokról van szó. Érdeklődést vált ki belőlünk, szeretnénk konkrétumokat látni: mikor, milyen tartalommal, ki fog dönteni? Mindezeket a kérdéseket szeretnénk látni, örülnénk, ha a kormányzat megfogalmazná az ezzel kapcsolatos elgondolásait. Mint ahogy örülnénk annak is, ha az útlevéllel kapcsolatban a kormányzat szintén megfogalmazná, hogyan gondolja el, hogy magyar útlevelet fognak kapni a határon túli magyarok.

Az én megítélésem szerint Hankó Faragó Miklós téved, amikor arra a következtetésre jut, hogy mi a státustörvényt szeretnénk hatálytalanítani. Nem erről van szó, a státustörvény is adott esetben módosításra szorulhat. A szülőföldön maradni kívánó magyar állampolgárok értelemszerűen a státustörvény áldásaiból részesülhetnek, részesülniük kell. Tehát ennek megfelelően a státustörvény módosítására is, amennyiben a külhoni állampolgárság jogintézményének a megteremtésére sor kerül, sort kell majd kerítenünk. Ebbe a folyamatba megítélésem szerint beilleszthető a magyar útlevél megadása.

Amit nem látok, hogy hogyan lehet állampolgárság nélkül magyar útlevelet adni. Azt hiszem, hogy ez nagyon komoly nemzetközi jogi akadályokba ütközik, és ezért mondom azt, hogy ha a kormányzat a-t mondott a magyar útlevéllel, akkor b-t is kell mondania a magyar állampolgárságra. Mindebből pedig az következik, hogy december 5-én most már nem igazán arról fogunk dönteni, ha ezek az egyeztetések eredményre vezetnek, hogy igen vagy nem, hanem egyre inkább úgy néz ki, hogy arról fogunk december 5-én dönteni, hogy mi az igennek a tartalma, hogy milyen módon akarunk a határon túli magyaroknak állampolgárságot adni. Meggyőződésem szerint ebbe az irányba indultunk el az elmúlt napokban, és talán ebbe az irányba haladtunk a mai délután folyamán is, annak ellenére… (Közbeszólások az MSZP soraiból: Idő! - Kovács Tibor: Elnök úr, idő!)

Forrás: parlament.hu