DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, a költségvetési bizottság alaposan megtárgyalta, meghányta-vetette, elemeztük a témát. Néhány formális szempont is fölvetődött, egyebek között az egésznek a neve. Prémiuméveknek nevezi a kormány, nekem ez inkább úgy hangzik, mint alkonyatévek vagy napnyugtaévek; különösen azóta, amióta itt elhangzott az Országgyűlés plénumán, hogy hogyan lehet elegánsan vagy fájdalom nélkül a kimenetelüket, a kivonulás szó ismételten...

Hölgyeim és Uraim! Ez nem prémiumnak hangzik nekem, hanem napnyugtának és alkonyatnak. No, nem baj, hiszen azért vagyunk itt, hogy pontosan fogalmazzunk, és segítsünk egymásnak olyan címet adni a csomagnak, ami jobban leírja, mert ebből kifolyólag eljutunk oda, hogy az ország népe vagy az ország népének az a hányada, amelyre ez vonatkozik, jobban elfogadja, és nem tartja, hogy is mondjam, egy kicsit ködösnek vagy éppen zsákbamacskának.

Mert valóban nincs szükség zsákbamacskát árulni. Itt egy olyan gondolatról van szó, aminek elérkezett az ideje, sőt elérkezett évszázadokon át mindig: a változó gazdasági struktúrák új technológiát, új tudást hoznak, és annak kapcsán új kombinációja keletkezik a termelési eszközöknek. Itt természetesen a fő termelési eszköz, amivel foglalkozunk, a munka, az ember. A bizottsági vitában a Fidesz részéről, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség közgazdászai és általában a résztvevők többször, többen előhoztuk azt, hogy itt a képzett munkaerővel való gondos gazdálkodásról van szó.

Hölgyeim és uraim, az az ember, aki már 15-25 évig ott volt azon a munkahelyen vagy hasonló munkahelyen, többnyire nem avult el, hanem valószínű, hogy éppen potenciáljának csúcsán van. Gondoljuk el! Aki 25 éves korában elment az egyetemről, 20 évig dolgozott, most 45 vagy 48 éves, annak az embernek nem kell görnyedten, két bottal botorkálnia. Amit hozott az iskolából, és, hölgyeim és uraim, nagyon fontos, ami tudást megszerzett a munkahelyen... - én vagyok az, aki írásaimban évtizedeken át mindig hangsúlyoztam azt, hogy a munkahely kitűnő oktatási alkalom, az emberek sokat tanulnak a munkahelyen, olyasmit, amit csak ott lehet megtanulni. Ezt nem lehet általánosítani, de ez érték. Ezt az értéket könnyen elengedni a fülünk mellett nem jó, nem gazdaságos.

Ezek voltak a szempontok. A továbbiakban pedig az, hogy mennyi legyen az a tisztességes nyugdíj vagy kompenzáció, és hogyan is történjen ez. Erről a témáról, bizonyos vagyok benne, hogy szó lesz a plenáris ülésen. Magam is akkor, nem a bizottság nevében, hanem a saját nevemben kívánok hozzászólni, mert valóban a takarékosság és hatékonyság érdekében ez megéri azt, hogy ne tekintsük azokat az embereket - akiket itt megcélzunk, 20 ezer vagy 60 ezer, különböző számok forognak - olyannak, akiktől próbálunk úgy megszabadulni, hogy ne legyen fájdalmas se nekik, se nekünk, és ne okozzon a sajtóban meg a közvéleményben botrányt. Nem erről van szó, legalábbis szeretném, ha rájönnénk a vitáink során, hogy itt a hatékonyság és a takarékosság azok a szempontok, amelyeket szem előtt tartva tudjuk módosítani, javítani az előttünk lévő törvényt.

A bizottság kisebbségi véleményt fogalmazott meg, és arról számolok most be.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu