DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarországon ma az egyik legsúlyosabb probléma a szegénység. Sok mindent próbáltak tenni a kormányok a rendszerváltás óta a szegénység csökkentésére. Fontos lépés volt a '93-as szociális törvény bevezetése, megszavazása, a gyerekvédelmi törvény belépése, a fogyatékosok esélyegyenlőségéről szóló törvény belépése. Mindegyik meghatározott szolgáltatási formákat, pénzbeni ellátásokat is. Tudjuk, hogy mindezek eredményeképpen a szegénység terjedése talán megállt, de a mélyülése nem, és azt is tudjuk, hogy azok a családok, emberek, akik ma szegények Magyarországon, már hosszú ideje szegények, és nagyon nehezen találnak kivezető utakat.

Sok minden történt az utóbbi két évben is a szegénység csökkentésére. Tudjuk, hogy a gyerekszegénység az egyik legsúlyosabb probléma, a családi pótlék megemelése, a 13. havi családi pótlék ezt próbálta enyhíteni; az idősek szegénységének, jövedelmi problémáik kezelésére a 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetése; megint a gyerekek esetében az ingyenes étkeztetés bevezetése, az ingyenes tankönyv bevezetése mind ezeket célozta. A következő évben hatályba lép több olyan intézkedés, amely a lakhatási problémákat, a legrosszabb helyzetűek lakáshelyzetének megoldását segíti a félszocpollal, az alacsonyabb saját erővel való hozzáféréssel a szociálpolitikai támogatásokhoz.

Azért is kezdtem itt, mert ez a törvénycsomag vagy törvénymódosítás-csomag, ami most itt van a Ház előtt, egy lépés ebben a folyamatban - voltak korábbi lépések, lesznek további lépések -, azonban szorosan illeszkedik ehhez az egész folyamathoz, és megfelel annak az európai uniós elvárásnak is, amelyet megfogalmazott az Európai Unió egésze, hogy a társadalmi kirekesztés ellenében és a szegénység csökkentésére mindegyik országnak terveket kell kidolgoznia. Magyarország is kidolgozta a társadalmi kirekesztés elleni nemzeti cselekvési tervet, aminek van néhány nagyon fontos alapelve, ezeket is szeretnénk figyelembe venni ezeknél a törvénymódosításoknál. Ilyen az egyenlő hozzáférés alapelve, az tehát, hogy mindenki a jogokhoz és a szolgáltatásokhoz is férjen hozzá, függetlenül attól, hogy milyen nagyságú településen él. Tudjuk, hogy Magyarországon ma a települések körülbelül 40 százalékában, főleg a kistelepüléseken nem hozzáférhetőek a szolgáltatások.

Nagyon fontos elvárás és követelmény minden európai uniós országban a jogbiztonság, tehát akiknek segítségre van szükségük, ők ezt biztonsággal megkaphassák, legyen egyfajta jogbiztonság; az emberi méltóság, az tehát, hogy legyen egyfajta olyan lehetősége mindenkinek, hogy méltóságban élhesse az életét, legyen olyanfajta jövedelme, ami erre lehetőséget ad. Ez a törvénycsomag ezen az úton szeretne további lépéseket tenni.

A módosítás keretében a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény, a gyerekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény, a családok támogatásáról szóló törvény módosítását kezdeményezzük, és elsődlegesen a szegénység rövid távú kezelését szeretnénk látni mindezek eredményeképpen. Az egyik fontos terület itt a szociális segélyezés újraszabályozása. Tudjuk, hogy ma Magyarország, ha valakinek nincsen munkaelőzménye, egy évig maradhat mindenfajta jövedelem nélkül. Különösen nehezen érinti ez azokat, akik családi kötelezettségeiknek tesznek eleget, beteg hozzátartozót ápolnak, fogyatékos hozzátartozót ápolnak, gyesen, gyeden vannak, és gyereket gondoznak. Ha ők visszatérnének a munkaerőpiacra, de megszűnt a munkahelyük, vagy valamilyen egyéb okból nem tudják folytatni a korábbi munkájukat, akkor egy évig maradnak jövedelem nélkül. Ez a törvénymódosítás most szeretné a szociális biztonságot erősíteni az ő számukra: lerövidítenénk ezt a várakozási időt három hónapra, és egy együttműködési kötelezettség mellett hamarabb juthatnának hozzá segélyhez, és egyben olyan szolgáltatáshoz is, ami segíti őket a visszatérésben. Az együttműködési kötelezettség egyrészről kötelezettség, másrészt segítséget is jelent mindazok számára, akik szeretnének visszatérni a munkaerőpiacra.

A másik nagyon fontos terület, amiről szintén nagyon sokat beszéltünk, a fogyatékos családtagokat ápolók ápolási díja. Ezek az emberek hosszú ideig vannak otthon, és az ápolási díj adja a fő bevételi forrásukat. Sokszor szó került arról, hogy milyen formában kellene segítséget nyújtani számukra. Itt most lehetőség kínálkozik arra, hogy a legsúlyosabb állapotúakat ápolók esetében előrébb lépjünk, és az ápolási díjat megemeljük 30 százalékkal. Tervbe van véve a rendszer átalakítása, kiterjesztése. Sokfajta vita van arról, hogy hogyan tovább, itt most mindenképpen az első lépést szeretnénk megtenni, és aztán folytatnánk ezeket a vitákat, tervezéseket a továbblépésre.

A másik pénzbeni ellátás, ami esetében szeretnénk egy előrelépést: szintén régóta mondjuk, hogy a nyugdíjasok közül azok vannak a legnehezebb helyzetben, akik 75 év felettiek, a legidősebbek. Ők már biztosan nem tudnak semmifajta munkajövedelemre szert tenni a nyugdíjuk mellett. Közülük is azoknak a helyzete a legnehezebb, akik egyedülállók. Általában azt látjuk, hogy kistelepülésen élnek ezek az egyedülállók, főként nők. Itt a legritkább a szolgáltatás is, és legnehezebb az anyagi helyzetük is ezeknek az idős embereknek. Az idősek járadéka kiegészíti az alacsony nyugdíjakat, vagy pedig pótolja a jövedelemhiányt. Az idősek járadékát szeretnénk felemelni, és erről szól ez a tervezet, a törvénymódosítás. Szeretnénk felemelni a minimálnyugdíj 130 százalékára, tehát hogy jelentsen egy olyanfajta jövedelmi garanciát a 75 év feletti idősek számára, amely ezt a bizonyos méltóságteli időskort lehetővé teszi az ő számukra. A fent említett jövedelempótló ellátások körülbelül 40-45 ezer embert fognak érinteni, és azt reméljük, hogy az ő szociális biztonságuk javulni fog 2005-2006-ban mindezen intézkedések következtében.

A másik nagy csomag, amire a változások vonatkoznak, azok a garanciális elemek, amelyek a szolgáltatásokhoz, pénzbeni ellátásokhoz való hozzájutásra vonatkoznak. Megint európai uniós elvárás, követelmény is, hogy a normativitás irányába lépjünk tovább, és legyenek jogorvoslati lehetőségek. Tudjuk, hogy ezek a társadalmi csoportok, amelyeknek a helyzetén javítani szeretnénk, általában nagyon gyengén tudják az érdekeiket érvényesíteni. Nem könnyű számukra bírósághoz fordulni akkor, ha úgy érzik, hogy méltánytalan bánásmódban részesültek, nem jutottak hozzá valami olyan ellátáshoz, amihez joguk lett volna hozzájutni. Ezek a garanciális elemek tehát nagyon fontosak ebből a szempontból.

A szociális igazgatás rendszerében ma két olyan hatásköri probléma van, amelynek a területén szeretnénk változásokat elérni, és szeretnénk továbblépni. Az egyik az, hogy nincs kellő garancia a diszkriminatív eljárások ellen, illetve a jogorvoslati rendszer továbbfejlesztésére van szükség. Ahogy említettem, a normativitás az, amerre az egész Európai Unió halad az ellátásoknál. A települési önkormányzatok helyi szabályozási lehetősége ezen támogatási formák esetében megszűnik, illetve beszűkül, és szeretnénk az önkormányzati hatáskörből államigazgatási hatáskörbe áttenni néhány ellátást.

A jogorvoslati fórumrendszer kibővül a közigazgatási hivatalok közreműködésével. A rendszeres szociális segély, időskorúak járadéka, az alanyi jogú ápolási díj és a gyerekvédelmi törvény által szabályozott, rendszeres gyerekvédelmi támogatás ettől kezdve az önkormányzattól a jegyzőhöz kerül. Itt is a normativitás az, ami a vezető szempont volt.

(9.50)

A másik fontos mozzanat a megyei szociális és gyámügyi hivatalok létrehozása. Régóta beszéltünk arról, régóta mondtuk, hogy a szociális területen hiányzik egy olyan dekó, ami biztosítja a szakmaiságot, a közigazgatási hivatalok voltak csak azok, amelyek az engedélyezést, ellenőrzést biztosítani tudták eddig. A gyámügyi igazgatás rendszere kiépült, és a szociális igazgatásnak ez a dekója hiányzott. Most a közigazgatási hivatalokhoz csatoltan, a gyámügyi igazgatás rendszerét kiegészítve szeretnénk a gyámügyi és szociális hivatalokat létrehozni, tehát egységes szociális és gyámhivatalokat.

Még egy fontos terület, amire ezek a törvénymódosítások vonatkoznak, ezek a különböző tartozások, adósságok kezelésének, kiegyenlítésének a területe. Az adósságkezelési szolgáltatások 2003-tól elindultak az országban, körülbelül száz helyen ki is épültek, és úgy látjuk, hogy már most is elkezdték a lakhatás biztonságát szolgálni azzal, hogy nem kerül sor kilakoltatásokra, nem kerül sor árverezésre akkor, hogyha egy elmaradt fizetést rendezni tud a család. Eddig ennek a felső határa 200 ezer forint volt, a törlesztési idő 24 hónap, ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag a közüzemi tartozásokat tudta rendezni az adósságkezelési szolgáltatás. De azt látjuk, hogy a régi típusú OTP-tartozások azok, amelyek szintén nagyon nagy mértékben veszélyeztetik a lakhatást Magyarországon. Azok közül, akik '89 előtt vették fel ezeket a lakáshiteleket, nagyon sokan azóta betegek lettek, elvesztették a munkájukat, a családban olyan változások következtek be, hogy nem tudnak eleget tenni a fizetési kötelezettségüknek.

A törvényváltoztatási javaslatokban szerepelnek olyan változások is, amelyek arra vonatkoznak, hogy az adósságkezelési körbe be tudjuk vonni ezeket a régi OTP-tartozásokat is akkor, hogyha ennek megvan a szociális indoka, és valóban rászorul a család, szükség van erre. Felemelnénk tehát 400 ezer forintig ezt a bizonyos felső határt, és elnyújtanánk 60 hónapra a törlesztési időt, hogy ne terhelje meg nagyon nagy mértékben a családokat a törlesztés. Azt tudjuk, hogy az adósságkezelési tanácsadás részben egy pénzbeli támogatási, részben egy tanácsadási szolgáltatási forma, tehát megfelel a modern szociálpolitikai aktív eszközök elvárásrendszerének.

Ezen a területen még egy fontos változtatást tervezünk, hogy minél kevésbé kerüljön sor az adósságok felgyülemlésére, szeretnénk preventív, megelőző intézkedéseket bevezetni. Egyrészt azt, hogy épüljön ki egy jelzőrendszer, hogy ha több hónapos elmaradás van, akkor az áramszolgáltató, a gázszolgáltató értesíthesse a település jegyzőjét, hogy időben tudjanak intézkedni, hogy ne kelljen kikapcsolni, és aztán utána nagyon nagy költséggel visszakapcsoltatni a szolgáltatásokat. Nagyon sok helyen azt látja az ember az országban, hogy egy viszonylag kicsi, tizenegynéhányezer forintos tartozás miatt már 40-50-60 ezerre rúg az a pénz, amit be kellene fizetni a visszakapcsolásig a kamatokkal együtt.

Még néhány terület, amire szintén vonatkoznak a módosítások. Egyrészt a szociális szolgáltatások területén szeretnénk elindulni egy strukturális és finanszírozási reformátalakítás irányába, és egyrészt a nappali ellátásokat szeretnénk fejleszteni. Azt tudjuk, hogy ahhoz, hogy elsődlegesen a nők munkavállalása területén előre tudjunk lépni, szükség van arra, hogy család és munkahely összeegyeztethetőbb legyen, hogy a nappali ellátások biztosítsák az ellátásra szoruló családtagok számára azt a biztonságos ellátást, ami lehetővé teszi a nők számára a munkavállalást. Tudjuk, hogy Magyarországon 50 százalék körüli az aktív korú nőknek a tényleges foglalkoztatottsága, az egyik legnagyobb akadály ez, hogy nincsen egy olyan nappali ellátási rendszer, ami ebben segítséget nyújtana. Itt egyrészt európai uniós forrásaink vannak, amelyekből a nappali ellátásokat fejleszteni lehet, részben fogyatékos emberek nappali ellátásait, bölcsődék, családi napközik létrehozását, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek nappali ellátását. Ehhez a költségvetési törvényben hozzárendelődik most egy olyan normatívaemelés, ami nemcsak a létrehozást teszi lehetővé, hanem a fenntartását is az önkormányzatok számára. Azt várjuk, hogy ettől lesz egy foglalkoztatásemelkedés a nők körében. De szeretnénk azt is, hogy a nappali ellátások erősödésével a szociális szolgáltatások a nappali ellátások köré szerveződjenek, és erősíteni tudjuk az alapellátásokat. Tudjuk, hogy ma a finanszírozási struktúra a bentlakó ellátások irányába tereli az ellátást, ami drágább is, és személyesen sokkal kevésbé megfelelő és kielégítő azoknak, akik szeretnének a saját családjukban, saját közösségükben maradni.

A kormány eleget tesz az Alkotmánybíróság határozatának is, amely kimondja, hogy az egyházi és civil fenntartású, alapellátást végző szervezetek alanyi jogon kapják meg a finanszírozást a költségvetésből. 2005-ben az alapellátás finanszírozására így 35 milliárd forint fordítódik, és azt reméljük ettől, hogy a civil szervezetek, egyházi szervezetek nagyobb arányban tudnak megjelenni az alapellátást nyújtó szervezetek között. Ez ma nagyon alacsony, 2-3 százalékos arány, és az európai gyakorlatot ismerve egyértelműen azt gondoljuk, hogy ez az egyik fontos útja a továbblépésnek, annak, hogy valóban a szubszidiaritás irányába tudjunk lépni.

A finanszírozás átalakításáról beszéltem valamennyit. Szeretnénk elérni azt, hogy a településeknek azon 40 százalékában, ahol ma nincsen alapellátás, ott is történjen előrelépés. Ehhez arra van szükség, hogy az alapellátás szolgáltatásainak egy része feladatarányosan finanszírozódjon, legyen tehát egy olyan közvetlen ösztönzője is az önkormányzatnak, ami segíti abban, hogy elindítson egy olyan szolgáltatást, ami ez esetben kifejezetten a leghátrányosabb településekre, a kistelepülésekre juttatná el a szolgáltatásokat.

A változtatások között van a gyermekvédelmi törvényt érintő több módosítás is, ami részben a pénzbeni ellátások célzottabbá tételét szeretné elérni, illetve a hátrányosabb élethelyzetben lévők fokozottabb támogatását és a gyermeki jogok érvényesülését. Egyrészt sokszor beszéltünk arról, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás támogatási küszöbe nehézzé teszi azt, hogy akik afölött vannak, tehát egy picit nagyobb a család jövedelme, ők nagyon gyorsan elesnek ettől a támogatástól. Az egyedülálló szülők különösen nehéz helyzetére való tekintettel most ebben a javaslatcsomagban az ő számukra ezt a támogatási küszöböt felemelnénk 110 százalékra. Tehát akkor is, ha az egy főre jutó jövedelem a családban meghaladja, 10 százalékon belül haladja meg a nyugdíjminimumot, akkor is hozzájussanak a rendszeres gyermekvédelmi támogatáshoz, és hozzájussanak mindazokhoz, amik ezzel járnak, tehát az ingyenes étkeztetéshez óvodában, bölcsődében adott esetben, illetve a tankönyvtámogatáshoz, és felemelnénk az ő esetükben a támogatás összegét is.

Szeretnénk továbblépni a szolgáltatások területén a többcélú kistérségi társulások bevezetésével, ösztönzésével párhuzamosan abba az irányba, hogy a gyerekek ellátása esetében a többcélú kistérségi társulás útján biztosítsák az önkormányzatok a szolgáltatást akkor, hogyha saját maguk nem tudják fenntartani ezeket az ellátásokat. Azt gondoljuk, ez garancia lesz arra is, hogy szakmailag erősebb szolgáltatások fognak létrejönni, és ezeknek a szolgáltatásoknak a hatása a kistelepülésekre is el fog érni, oda tehát, ahol egyébként szakembert nagyon nehéz találni vagy nagyon nehéz megfizetni.

A gyermekvédelmi törvény módosításai között szerepel a testi fenyítés elleni jogalkotás, illetve ennek a benne foglalása a gyermekvédelmi törvényben. Ez is olyan, amiről többször beszéltünk itt, az Országgyűlés előtt is: a New York-i egyezmény egyértelműen megfogalmazza a gyerekek jogát arra, hogy bántalmazástól mentesen, megfelelő körülmények között nőhessenek, nevelkedhessenek. Az Európai Unió nagyon sok országában bevezették már ezt a módosítást. Ez elsődlegesen nem azt a célt szolgálja, hogy újabb büntetést indítsunk el a szülők ellen, hogyha bántalmazzák a gyereküket; szeretnénk, hogyha ennek lenne egy üzenete a társadalom számára.

Tudjuk, hogy ez a társadalom még mindig nem elegendően foglal állást a bántalmazásokkal szemben, részben a családon belüli erőszak kapcsán beszéltünk erről, és tervezünk módosításokat, de azt gondolom, hogy a gyermekvédelmi törvénynek is tükröznie kell ezeket a változtatásokat, hogy egyértelmű legyen az állásfoglalásunk, mindannyiunk állásfoglalása a testi fenyítés ellen. Szeretnénk olyan oktatási és segítő programokat elindítani, ami megtámogatja a szülőket abban, hogy másfajta nevelési módszereket találjanak, és ne a testi fenyítéssel próbálják elérni a nevelési céljaikat.

(10.00)

Szeretném kérni, hogy mindebben támogasson engem az Országgyűlés. Az európai uniós alapelvek is kimondják, hogy ezek a kérdések nem megoldhatóak kizárólag kormányzati szinten. Csak akkor tudunk előrelépni ezen a területen, ha partnerség lesz a szereplők között.

A partnerség azt jelenti, hogy mindenkinek a saját területén, a saját hatáskörében kell megtenni azt a lépést, ami a társadalmi befogadás, az összetartó társadalom irányában hat. Nagyon sok minden történik, és elsődlegesen a helyi közösségek szintjén kell hogy megtörténjenek ezek a változások. Azt szeretném kérni, hogy ebben önkormányzatok, civil szervezetek és mindenki, aki valamit tenni tud ezen a területen, segítsen nekünk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu