HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kultúra támogatásáról szeretnék beszélni, merthogy nem hagyhatjuk szó nélkül, ami történik. Immár második éve fordul elő az, hogy a kultúrára szánt állami támogatás csökken. Hiába tettünk módosító indítványokat a költségvetés előző tárgyalási szakaszában, a kormánypárti többség nem támogatta azon indítványainkat, amely a színházi, művészeti tevékenység kiadásait emelte volna, ami a kulturális tevékenységek beruházásait emelte volna.

Nem támogatták a közgyűjtemények állami támogatásának növelését célzó javaslatunkat, vagy a közgyűjtemények vagy a művészeti intézmények támogatásának emelését nem támogatták a kormánypártiak. De a múzeumi rekonstrukció vagy a nemzeti örökség programra tett módosító indítványunk, amely emelte volna a támogatást, sem járt jobban. Ezért mondjuk azt, hogy sajnos nem változott a költségvetési pozíciója a kultúrának, az évről évre romlik.

Amellett, hogy csökken a kultúrára fordított állami támogatás az idén és jövőre, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fejezetén belül, a tárca különböző támogatási rovatain belül nagyon nagy az aránytalanság. Engedjék meg, hogy két olyan területet említsek, ahol történt emelkedés. Persze, van legalább negyvenöt olyan sor a tárcánál, ahol a kultúra különböző területére támogatást adnak. Ezek döntő többsége csökken, mert a művészeti alkotó tevékenység támogatása vagy a kulturális intézmények, szövetségek támogatása vagy például a rekonstrukciós műemlékvédelmi támogatások sem érik el azt a szintet, amit kellene.

De emellett mit látunk a tárcánál? A minisztérium igazgatására szánt összeg 600 millió forinttal, több mint 15 százalékkal most, egyik évről a másikra emelkedne. Ez az a minisztériumi igazgatási fejezet, amelyből persze van, aki jól jár, a miniszter úr bizonyára jól jár ezzel, míg a kultúra különböző területén dolgozók nem járnak jól, ahogy mondtam, mert a minisztériumi igazgatásnál 15 százalékos emelkedés van. Ez az a keretösszeg, amelyből a különböző külföldi utakat is biztosítják, bizonyára ebből szokott a miniszter úr Jemenbe meg Katarba utazni, ahogy azt az idén is tette, meg éppen most jött haza Indiából. Szóval, ott emelkednek az összegek.

Úgy látom, van, aki jól jár, és ez szomorú, de ez egy jó lehetőség a módosító indítványokhoz. Mi olyan módosító indítványokat fogalmaztunk meg, amelyek a minisztériumi igazgatás terhére emelik a kulturális tevékenységek támogatását.

Van még egy másik aránytalan rész a kulturális fejezeten belül, ez pedig az úgynevezett audiovizuális archívum kialakítása című sor, amelyre 5,6 milliárd forintot, 5600 millió forintot szánnának jövőre. Ez egy teljesen új fejezet, egy fontos dolog az audiovizuális archívum megalkotása; csakhogy a költségvetés szöveges részében mit láthatunk? Azt látjuk, hogy azt írták, ebből az összegből, ennek a döntő részéből kívánják megvásárolni a Magyar Televízió filmarchívumát, azt a filmarchívumot, amit egyébként a magyar filmesek készítettek, azt a filmarchívumot, amely most is állami tulajdonban van, hiszen tulajdonképpen az Országgyűlés által létrehozott közalapítvány tulajdonolja a Magyar Televízió Részvénytársaságot, amelynek ez a birtokában van.

Kérdezem én, miért kell sok milliárd forintot a kulturális tárca költségvetéséből átadni egy egyébként már ily módon állami tulajdonban lévő dologért, miközben mi történik? Az történik, hogy a magyar filmművészet jövő évi támogatása pedig nem éri el azt a szintet, amit el kellene érni, amit önök megígértek, amit a filmtörvény megszavazásakor itt közösen elhatároztunk, amiről a filmtörvény vitájában hónapról hónapra beszéltünk. Mit ígértek, mit ígért az önök miniszterelnöke egyébként nyilvánosan is? Azt ígérte, hogy évről évre emelkednek a filmszakmai támogatások, és azt mondta, hogy 2005-re az már 8 milliárd forint lesz. Mit látunk most a költségvetésben? Csak 3,8 milliárd forint szerepel.

Mi azt fogjuk indítványozni, hogy az audiovizuális archívumnál feleslegesen - egyébként szerintem a Magyar Televízió bújtatott támogatására - ott lévő összeget csoportosítsuk át, adjunk ebből legalább 2,5 milliárd forintot a filmeseknek, hiszen azt a filmvagyont, amit meg akarnak venni a Magyar Televíziótól, a filmarchívumot úgyis filmesek állították elő. Szánjuk valódi kulturális támogatásra, kulturális értékek teremtésére ezt az összeget. És ez az összeg, ami a nemzeti audiovizuális archívumnál szerepel, még sok más módosításra lehetőséget ad.

(10.40)

Nem javaslunk olyan módosítást, hogy meglévő összeget többször osszunk el. Nem! De a kulturális tárcán belül ez a két aránytalan terület véleményem szerint - tehát a miniszteri igazgatás és az audiovizuális archívum része - olyan, amelyből lehet támogatni fontos területeket. Például ilyen fontos terület a külföldi kulturális intézetek bővítése. Itt a parlamentben is hallottunk arról, hogy önök bővíteni akarják, új intézetet is akarnak létrehozni, de közben az idén mennyi pénz állt erre rendelkezésre? 115 millió. Mit terveznek a költségvetésben 2005-re? 100 milliót, 15 millióval kevesebbet. Az elindult rekonstrukciós munkákra sem elég ez a pénz, kevesebb a pénz. Mi azt mondjuk, hogy igenis emeljük ezt a támogatási összeget legalább 300 millió forinttal, hogy valóban lehessen új intézetet létrehozni és a meglévő intézeteket pedig felújítani.

De beszélnünk kell a magyar kulturális élet talán legkiemelkedőbb, legfontosabb intézményeiről is. Sok ilyen van, több ilyen van, én kettőt említek most. Az egyik a Nemzeti Színház, a másik az Opera. A Nemzeti Színház előadásokat kellett hogy elhagyjon. A Nemzeti Színházat is elérte az az adórendszer és az a költségvetési megszigorítás, ami az előző években bekövetkezett, és több száz millió forinttal alacsonyabb a költségvetésük, mint annak idején volt, mint akár 2002-ben volt. Mi szeretnénk, ha nem maradnának el színházi művészeti teljesítmények, ezért lesznek olyan módosító indítványaink, amelyek a Nemzeti Színház támogatását emelnék.

Az Operával hasonló a helyzet. Ugye, emlékeznek még, 2002 nyarán, a kormányváltás után a szocialista kultúrpolitika elzavarta az Operaház vezetőit, és új operaházi vezetést neveztek ki. Ekkor mit mondtak? Ígéretet tettek arra, hogy az anyagi kondíciókat változatlanul hagyják. Megjegyzem, az intendáns főigazgató, akit önök kineveztek, Szinetár Miklós is feltételként szabta ezt. Mi történt azóta az Operában? Az történt, hogy évről évre elvontak tőle, és több mint 500 millió forinttal csökkentették csak a költségvetését. Emellett az általános forgalmi adó visszaigénylésének kulturális megtiltása, ennek elvonása a kulturális intézmények esetén körülbelül 3 milliárd forint kárt okozott. Ennyi pénztől estek el a kulturális intézmények; az Operánál is legalább 300 millió forintos kiesést jelentett. A gázáremelést, az inflációt egyáltalán nem ellentételezték.

Azt azért persze szeretném elmondani, hogy a jelenlegi kulturális miniszter azt ígérte az általános forgalmi adó ellentételezésére az Opera esetében is, hogy legalább 80 százalékban ellentételezik azt a 300 millió forint kiesett összeget. Mennyit adtak ellentételezésnek? 80 millió forintot a 240 helyett. Csak az egyharmadát tartotta be annak az ígéretének is, amire állítólag a becsületszavát is adta. Ma az Operából így körülbelül 1 milliárd forint hiányzik. Az intézmény nem tud működni, ha ez a módosító indítvány nem kap támogatást. Megvan a forrása, az audiovizuális archívum. Fontos ügyről van szó, kérem, hogy támogassák. Be fogunk nyújtani olyan indítványt, amely az Operát az imént elmondott súlyos sérelmek miatt támogatná. Orvosolni kell ezt a problémát.

A minisztériumi támogatásokon kívül az önkormányzati, a belügyminisztériumi fejezetben is találhatóak olyan támogatások, amelyek a kultúrát segítik. Ilyen például a bábszínházak támogatása. Új színházak nyílnak, de ugyanannyi támogatást adnak önök jövőre, mint az idén adtak, pedig több intézmény lesz. Emelni kell ezt a támogatást, teszünk rá javaslatot. Az artmozi-hálózat 500 millió forinttal indult. Mi lett ebben az évben? Már csak 175 millió forintot adtak ennek az ágazatnak. Úgy gondoljuk, hogy ezt a területet, ezt az ágazatot is segítenünk kell.

Lesz sok-sok módosító indítványunk, és azok nemcsak ilyen fejlesztéseket, hanem egyedi fejlesztéseket is céloznak majd. Miért is? Azért, mert a címzett és a céltámogatások keretében például tavaly mit követtek el a kormánypártiak: egyetlenegy színháznak nem adtak támogatást. Semelyiknek, amely pályázott! Úgy gondolom, hogy a költségvetési vitában erre föl kell hívni a figyelmet, ezért van és lesz olyan módosító indítványunk, amely ilyen intézmények támogatását szolgálja; például a debreceni Csokonai Színházét, amelyet önök már kétszer is visszautasítottak, hogy támogassák, pedig egy olyan jelentős vidéki színházról van szó, amelynek felújítása már megkerülhetetlen. Ezt is fogja célozni módosító indítványunk.

Remélem, hogy mivel olyan forrásokról van szó, amelyekhez igazán hozzá lehet nyúlni, és át lehet csoportosítani, fogják támogatni javaslatainkat, még akkor is, ha most igen kevesen hallgatták. Mert ha körbenézek, 4 szocialista képviselőt látok a teremben, és nagy szomorúsággal tölt el, hogy ennyire érdektelenek a legfontosabb törvény vitája kapcsán. De remélem, hogy legalább önök négyen, akik itt árválkodnak, majd átadják a hírt a többieknek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu