DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A zárszóval szeretném folytatni: a gazdasági bizottságban egyhangúlag támogatták a résztvevők - ott voltak az ellenzékiek is - a törvény megalkotását.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Úgy gondolom, a rövid előkészítés mögött azért azt is észre kell vennünk, hogy ez a törvényi előterjesztés nem más, mint a 2003/87. európai irányelv végrehajtására vonatkozó hazai törvényalkotás. Ez egy közösségi kötelezettségvállalást jelent, amely a kiotói egyezmény alapján a kibocsátási kvótákat hivatott szabályozni.

Azt, hogy ki mennyit késett el ebben a vitában, bizottsági hozzászólóként nem kívánom ecsetelni, majd frakció-hozzászólóként fogom. Viszont az európai emissziókereskedelem ugyanúgy, mint ahogyan a hazai, természetesen erre a most meghatározott körre, a szén-dioxidra és azokra az ipari létesítményekre vonatkozik, amelyek 20 megawattnál nagyobb tüzelőberendezéssel rendelkeznek, ide értve a hőerőműveket, a villamosenergia-termelő berendezéseket, az olajfinomítókat, a kokszolókat, a vaskohászattal és acéltermeléssel foglalkozó létesítményeket, a cement-, az üvegipari műveket, az építőanyag-gyártást, illetve a papíripar jelentősebb energiát felhasználó üzemeit.

(13.10)

És az, hogy 2005-től hogyan fog megindulni a kereskedelem, azt hiszem, a mi esetünkben alapvetően tényleg költségvetési érdek, tekintve, hogy a bázisévekhez viszonyítva Magyarország tartalékkal rendelkezik. Tehát ha úgy tetszik, Magyarországon ezen a környezetvédelmi megközelítésű piacon jelenleg kínálati piac van, tehát van eladható kibocsátási kvóta, ami a nemzeti vagyonnak a része, és természetesen mind költségvetési, mind környezetvédelmi célból ezzel okosan kell gazdálkodni, sáfárkodni; már a törvényalkotás folyamatában is erre gondolni kell.

A bizottságban egyetértés mutatkozott, hogy a kérdésnek nemcsak a környezetvédelmi, de a gazdasági jelentősége is igen fontos, és ez alapján a különböző szervezetek véleményét is meghallgatta a bizottság. Így többek között a magyar bányászat jelen levő képviselője is véleményt formált, és ők gyakorlatilag más oldalról, az energetika fejlődésének az oldaláról közelítették meg a kérdést. Nem vitatták, hogy szükség van egy ilyen környezetvédelmi célú törvénykezésre, illetve az ezzel összefüggő kibocsátásikvóta-kereskedelemre, ugyanakkor kifejtették az irányú véleményüket is, hogy iparáguk versenyképességéhez elengedhetetlen, hogy bizonyos tartalék kvótával rendelkezzen ez a terület.

Felmerült a bizottság tagjai részéről a kvóták megállapításával és kiosztásával kapcsolatos hatáskör problémája is, miszerint a kiotói egyezmény természetesen a teljes üvegházhatású gázkibocsátásról szól, ugyanakkor ez a szabályozás a szén-dioxidra, a CO2-re, illetve a már előbb ismertetett létesítményi körre, nevesen az energetikára szűkíti le. Tehát általános értelemben kézenfekvő, hogy az Országos Környezet- és Vízügyi Főfelügyelőség látja el az elsőfokú hatóság szerepét, ugyanakkor a jelenleg érintett energetikai cégek miatt más országos hatáskörű hivatalok, például a Magyar Energia Hivatal szerepét is érdemes lenne tisztázni egy ilyen törvényalkotás, kerettörvény-alkotás keretében.

Megfogalmazódott még az a gondolat is, hogy ezzel a vagyoni értékű joggal úgy kell sáfárkodni, hogy egyszerre szolgálja a környezetvédelmi szempontokat, ugyanakkor ne jelentsen viselhetetlen korlátokat a versenyképesség teljesítése területén sem.

Mindezt összefoglalva, a bizottság egyhangúlag egyetértett az általános vitára való alkalmassággal.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu