DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Magam is úgy gondolom, hogy itt egy egyszerű emissziókereskedelmi törvényről van szó, de egy olyan élő és érzékeny szegmense az egész környezetgazdálkodásnak, ami azt hiszem, hogy az országunk és az Unió kapcsolatában egy olyan indikátor, ami mutathatja, hogy ez nélkülünk nem működik, és mi sem tudunk lépni nélkülük.

Én azt hiszem, hogy maga a kereskedelem lehet, hogy rossz szó, de valahol az emisszió korlátozását és szankcionálását jelenti; egy kísérlet arra, hogy piaci eszközökkel, tehát a piac működését felhasználva a korlátok betartására szorítsa az országokat, illetve az ebben részt vevőket.

(14.20)

Az, hogy ez a kereskedelmi tevékenység kufárkodás vagy sáfárkodás lesz - egyetértek Szalay képviselőtársammal -, az alapvetően azon múlik, hogy történik-e belőle visszaforgatás, és hogy abban a világversenyben, aminek szerencsére jelentősebb hányada csatlakozott a kiotói protokollhoz, de nagyon jelentős hányada nem, ez a többségi rész képes lesz-e olyan lépéseket megtenni, ami a versenyképessége érdekében valószínűleg szükséges lesz. Ugyanis ahol nem foglalkoznak az emissziókorlátozással, csak a makrologika szintjén is látszik, hogy egy olcsóbb energiát és ezáltal egy versenyelőnyt jelent, hogy ezt a versenykiegyenlítést valami zöld vám formájában esetleg megpróbálja az Unió kivédeni vagy kiegyensúlyozni. Azt hiszem, hogy ez az a pont, ahol ez a mi törvényalkotásunk előtt lévő kérdés rögtön európaivá és globálissá válik.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu