DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A magyar emberek sokáig büszkék voltak arra, hogy ha kinyitották a vízcsapot, akkor sok más országgal ellentétben onnan iható víz folyt, olyan, amelyről meg voltak győződve, hogy egészséges, tiszta víz. Azután az elmúlt esztendőben, úgy gondolom, a gondolkodás kapott egy erőteljes lökést, majd az Onix Kft. körül bekövetkezett szennyezés pedig egyértelművé tette, hogy Magyarországon a felelőtlenség szinte határtalan, minden megtörténhet.

Esztergom népe már akkor úgy határozott, hogy meg fogja oldani a saját problémáját, nem fog a kormányra várni. De ha lettek volna bizonyos fenntartásai, amikor meghallották a környezetvédelmi miniszter következő nyilatkozatát - szó szerint idézem -: “Esztergomban a vízminőség jelenleg is megfelel az előírásoknak. Katasztrófahelyzetről nem lehet beszélni, elhamarkodott intézkedésre nincs szükség.ö, az a régi-régi, 1914-es újságcikk jut az eszembe, amit Öskü kistelepülés újságja hozott le az első világháború kitörése előtt, és azt mondták, hogy óva intjük Angliát az elhamarkodott lépésektől.

Szóval, azt gondolom, tisztelt Ház, ha valamin el kellett gondolkodniuk az embereknek, ezen el kellett: a kormány nem kíván tenni az érdekükben semmit. De nem csak róluk van szó, mert ők elég erősek, meg fogják oldani a saját problémájukat, erről meg vagyok győződve, megvan a kellő összefogás. De mi lesz azokkal, akik az arzénes vizet isszák? Mi lesz azzal a mintegy 180 ezer emberrel, akiknek a gyermekei, az idősek ma is ki vannak téve a közvetlen veszélynek? Mi lesz velük? Hiszen a legjobb tudomásunk szerint a tárcánál mintegy 500 millió forint áll rendelkezésre, ez azonban még a tavalyi évi pályázatokra determinált összeg. A céltámogatásoknál is megjelent egy bizonyos összeg, de szintén determinált rész. Persze, vannak a strukturális és kohéziós alapban elérhető forintösszegek, csakhogy ezekre még nincs elnyert pályázatunk, ugyanakkor az Európai Unió felé vállalt kötelezettségünk szerint 2006 karácsonyára bizony ezeknek a döntő részét fel kell számolni, a maradék kisebb részt 2009 karácsonyáig.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, még csak nem is az arzénes vizet ivó emberekről van itt most elsőrendűen szó, hanem azokról, akik a legjobban kiszolgáltatottak: a tanyasi emberekről, a külterületen élő emberekről, akik isszák azt a fajta vizet, amelyben a nitrát és ezen kívül minden más föllelhető. Nem a tárcától tudjuk, hanem tanult és tudós kutatóemberektől, hogy Szeged alatt olyan víz található, amely vizet kocsimosásra sem lenne jó használni. Nos, ezt a vizet isszák tanyán több mint kétszázezren. Kérdezem: mit kíván tenni a kormány azért, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjön?

Tisztelt Ház! Azt gondolom, a székely ember most egy kicsit elgondolkodik, és azt mondja: igaz, hogy a mi nyújtott baráti jobbunkat lesöpörte a népi demokratikus köztársaság és a népi demokratikus koalíció; igaz, hogy lesöpörte, de legalább megmaradt a tiszta borvizünk, amelyet mi még úgy iszunk tisztán, ahogyan ez már az itteni magyar embereknek nem jut ki.

Igen, tisztelt Ház, azt gondolom, legalább a hazaiaknak a tiszta hideg vizet újra biztosítani kellene, ehhez azonban szándék, nemcsak jó szándék, hanem források is kellenének, és ezek ma teljes egészében hiányoznak. De meggyőződésem szerint hiányzik a valódi szándék is. Ki törődik ma a tanyasi kétszázezer emberrel? Nagyon kevesen, pedig ők a török idők óta jelentik a magyar mezőgazdaság számára azt a megtartó erőt, amelyet nem lehet nélkülözni. Ha ma az ember végigmegy az Alföld egyes tájékain, szomorúan látja azokat a lepusztult, szerencsétlen tanyákat, ahol családok élnek, nyomorognak, és ezekkel ma - még egyszer mondom - senki nem törődik.

Meg kell tehát kérdeznünk a kormánytól, kívánnak-e valamit ezért tenni? Kívánnak-e valamit tenni azért, hogy ezek az emberek is élhető módon tudják a jövőjüket elképzelni, hogy legyen remény arra, hogy tiszta víz legyen?

Ma persze, meg lehet inni a budapesti vizet, mert nem tudjuk, mennyi benne a nehézfém. Én megiszom, tisztelt Ház, megiszom azért, mert már elég idős vagyok ahhoz, hogy minden veszélyt vállalhassak, és amint az önök népi demokratikus kormánya tudja, csak a láncaimat veszíthetem. Ebből pedig az következik, tisztelt Ház, hogy vagy tesznek valamit az ivóvízért, vagy 2005-ben már mi leszünk pellengéren az Európai Uniónál, mert nem fogjuk teljesíteni már az első vállalt kötelezettségünket sem. 2006-ban majd oda kell állni a tanyasi emberek elé is, akik majd megkérdezik önöket, mit tettek értük, legalább mit próbáltak megtenni értük. Azt gondolom, hogy semmit.

Köszönöm, tisztelt Ház. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu