LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Őszintén szólva, nem gondoltam, hogy Áder János frakcióvezető kollégám azzal tölti a hétvégét, hogy kis, piros színes ceruzával szívecskéket rajzol nekem Valentin-napra (Derültség.), de azért arra sem számítottam, hogy beszéde ily mértékben kedves, tárgyilagos, hiteles és együttműködő lesz. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Mégsem vetemednék arra, amit nálam jóval nagyobb politikus, Churchill tett egyszer az angol parlamentben. Ő egy nagyon igazságtalannak érzett ellenzéki hozzászólás után azt találta mondani: “A parlamenti vita olyan lenne tisztelt képviselőtársam megszólalása nélkül, mint a Hamlet a harmadik sírásó nélkül.ö (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.) Nem volt igaza! Abszolúte nem volt igaza! Nem volt igaza, mert minden véleményre szükség van: a kicsit temetői hangulatot árasztóra is, a nemzet sírját vizionálóra is, akárhány sírásó szerepelt a Hamletben.

Legfeljebb annyit érdemes megjegyezni, hogy még a Hamletben sem a sírásóké a főszerep, sőt emlékem szerint elég hamar letűnnek a színről. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Természetesen fontosnak és hasznosnak tartom, hogy az évadnyitó miniszterelnöki beszédek módot adjanak az ellenzéknek is éles kormánykritikára, hiszen ezért kell őket a parlamentben tartani. Persze, mindnyájunk számára kellemesebb értékelés, ha valaki csak a saját hívei előtt beszél.

Emlékszem, egy évvel ezelőtt, a hasonló, értékelő miniszterelnöki beszéd után Áder János kollégám az Élet és Irodalomból idézett egy meglehetősen vaskos, nem nagyon udvarias mondatot. Innen gondolom, hogy ez a lap az ellenzék számára is komilfó, ezért talán nekem is szabad idézni belőle a jellemzést, amely éppen azt próbálja ecsetelni, milyen a lelkes nézők előtt sötét színekkel dolgozó beszédet tartani. Nos, ezt írja a lap vezércikke ezekről az eseményekről: “Az ország szegény - mondja a szónok; a közönség tapsol -, Nagyon szegény! - Üdvrivalgás. - Önök, barátaim, éhen fognak halni! - A taps viharos méreteket ölt, 'hogy volt, hogy volt!' kiáltásokkal.ö Így persze könnyebb. Itt, most közöttünk nyilván nehezebb mindnyájunknak.

De félreértés ne essék, abban sincs semmi vitám az ellenzékkel, hogy az ország elégedetlen azzal, amit 15 év alatt elértünk. Persze, hogy elégedetlen, én is az vagyok. Nem tudnak tíz olyan jogos igényt mondani, hogy én ne tegyek mellé még másik tízet.

Orbán Viktor úr számos helyen tartott párbeszédet, neki mondom: nemcsak a falun kell segíteni, még a városon is. Nemcsak az egészségügy van nehéz helyzetben, az élet sok más területe is. Sőt, nemcsak a nőknek kell több jogot adni, hanem - hogy törne le a nyelvem - a férfiaknak is! (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbekiáltás ugyanonnan: Bravó!) Mindenben igaza volt.

Csak egyet jegyezzünk meg! A haladni akaró országok mindig elégedetlenek. De van még egy fontos jellemzőjük, az, hogy tevékenyek is. Magyarország ilyen ország: elégedetlen és tevékeny; és maradjon is ilyen! Igen, tevékeny ország vagyunk, mert - az előítéletekkel szemben - rengetegen állnak sorba közmunkáért, közhasznú munkáért, mert a legszerencsétlenebbek is dolgozni akarnak a segély helyett.

Itt több tízezren tanultak meg pályázni, a sikeres pályázat érdekében összefogni. Itt megmozdult az ország a világ egy távoli táját sújtó katasztrófa hírére. Nem baj, sőt jó, ha a politika - különösképpen az ellenzék - hangot ad az elégedetlenségnek.

A baj az, ha a reménytelenséget, visszafordíthatatlan válságot sugallva a tevékenységről is lebeszéli az embereket, vagy lebeszéli a külföldieket a magyar befektetésről. Nem jó, ha egy politikus külföldön olyan magatartást tanúsít, mint egy elefánt, akinek hordozható porcelánboltja van, bárhova megy, mindig úgy nyilatkozik, hogy valahogyan belelépjen a magyar gazdasági érdekek igenis kényes és törékeny porcelánboltjába. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mi van az arabokkal?)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mai ülésünkkel újra megindult a politikai nagyüzem. Nem mindegy, hogy bóvlit vagy elfogadható terméket gyártunk. A miniszterelnöki vitaindító sok vonatkozásban kritikát és önkritikát is gyakorolt a politikai üzemmód elmúlt 15 éves működése fölött.

Én is azt hiszem, hogy ha volna nagyüzemünk körül egy társadalmi minőség-ellenőrzés, akkor ez a meo több új követelményt állítana elénk. Az első követelmény így hangzana: a politikai gyár a felnőtt közönségnek termel. Súlyos hiba, ha valaki gyereknek nézi az állampolgárokat. Megalázó tehát, ha olyan se füle, se farka mondatok hangzanak el, mint hogy az árak emelkedése meghaladja az inflációt - megalázó. Megalázó, ha szociális adatokat ismertetve 2001-es adatokat vesz elő ellenzéki politikus, és ezeket 2004-esnek tünteti fel. Elég szomorú adatok ezek 2001-ből, de olyanok, amit akkor ezek a politikusok sem zokszóval, sem könnyel nem illettek.

És ha kiderül, hogy ezek nem új, hanem régi adatok, akkor nyilván már nem is találják olyan szörnyűnek őket, valahogy úgy, mint az ismert pesti történetben, amelyben valaki megkérdezi a barátját, hogy ki az a rettenetes külsejű nő a terem túlsó végén, és amikor azt mondja, hogy a feleségem, azonnal változik a replika: és milyen jól áll neki. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

(14.30)

Úgy tűnik, ezek az adatok a Fidesz-kormánynak nagyon jól álltak, csak minket tesznek rondákká - egyébként tényleg rossz adatok.

A második minőségi követelmény a politikai nagyüzem működésével szemben így hangozhat: ne ígérjünk olyan terméket, amit ebben a gyárban lehetetlen gyártani, ne vállaljon magára a politika, az állam, a közhatalom olyan feladatot, amit, ha akar, se tud végrehajtani! Elhangzott a miniszterelnöki beszédben: nem igaz az, hogy az állam mindenható, nem igaz, hogy ő szabja meg a parizer és a kombinált szekrény árát - és ha én valamikor ilyenre utaltam, én is hülyeségeket beszéltem.

Nem igaz, hogy az állam helyetted közlekedhet! Az államnak van fontos dolga, de az nem az. Az állam rakja ki a KRESZ-táblákat, és segít abban, hogy elsőbbséged legyen, ha enélkül nem tudsz előremenni; hogy elsőbbséged legyen, ha munkavállaló vagy, ha fogyasztó vagy, ha kisvállalkozó vagy, ha kisjövedelmű vagy. Ezt elvállalhatja a magyar parlament. És ha erről vitatkozunk, akkor én ebben nem kérek fegyverszünetet, szikrázzanak csak fel az érvek és csapjanak össze, mert nem baj, ha nem szeretjük egymást olyan nagyon, ha nem kapok Bálint-napi szívet - a baj az volna, ha nem is értenénk egymást, és nem értenénk az országot sem.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu