BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy kis közhelyet mondjak, de én nem így gondolom, és azért mondom el, mert úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik fogyatékkal élnek ebben az országban, nem másodosztályú állampolgárok, önök is tudják. Sajnos a velük való foglalatosságban, esélyek megteremtésében hosszú időn keresztül bűnök vannak. Bűnök vannak, ötven év bűne; úgy gondolom, a gondoskodás hiánya, hiszen akkor is, korábban is többet kellett volna kapniuk. A fogyatékkal élő ember ugyanolyan állampolgár, mint amilyenek mi vagyunk, csak több figyelmet és több gondoskodást érdemel.

Mi tízmillió állampolgárról kell hogy gondoskodjunk e tisztelt Házban, tízmillió állampolgár esélyeiről, lehetőségeiről, életéről, annak megkönnyítéséről, és úgy gondolom, mi, parlamenti képviselők e beszámoló és tájékoztatás kapcsán sem alhatunk nyugodtan, mert úgy gondolom, két éve nagyon keveset teszünk ennek érdekében, mármint a fogyatékkal élők életviszonyainak megváltoztatásában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Asszony! Az önkormányzatok a problémát, a gondokat helyben érzik; helyben érzik azért, mert gondoskodniuk kell választópolgáraikról. És úgy gondolom, hogy nem teszünk meg most sem mindent, pedig tehetnénk és szükséges.

Elmondom azt a közhelyet is, hogy teljes életet érdemelnek ezek az állampolgárok, köztünk élnek, családtagjaink is lehetnek, és úgy gondolom, felelősek vagyunk értük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Nincs jelen a teremben Harrach Péter miniszter úr, de a polgári kormány idején nagyon kedvező és helyes folyamatok indultak el e kérdésben, a települések akadálymentesítésének támogatásában, a munkahelyteremtésben, a megváltozott munkaképességűekkel való gondoskodás tekintetében. De, tisztelt miniszter asszony - ismerve az ön empátiáját, nem kételkedem önben -, a 2004-es és a 2005-ös költségvetés semmit nem tesz ebben az ügyben. A lemaradásunk, leszakadásunk az uniós csatlakozást követően tovább nő, és úgy gondolom, hogy sürgős cselekvést, aktív cselekvést, gondoskodást igényel. Bízom önben, higgye meg, de kérem, hogy ebben nagyobb vehemenciával próbáljon a kormányban érdeket érvényesíteni, mert szükség van rá.

Foglalkoztatás. Tisztelt Miniszter Asszony! Választókerületünkben, Domokos László képviselőtársam választókerületében, az 5. számú Békés megyeiben jelenleg 150 ember foglalkoztatása lehetetlenült el Kondoroson a megváltozott munkaképességűek és mozgáskorlátozottak foglalkoztatása kapcsán azért, mert e támogatást visszavonták. Úgy gondolom, oda kell figyelni minden forrásra és minden forrás tisztességes felhasználására, de kérem, jó folyamatokat ne próbáljanak és ne tegyenek lehetetlenné, és ne akadályozzanak. Intézkedni kell ezekben a kérdésekben, kérem tisztes segítségét a tekintetben, hogy Kondoroson újfent visszaállhasson az a foglalkoztatási lehetőség, amit megszerveztek az ott élők.

Tisztelt Miniszter Asszony! Tájékoztatom önt, hogy Szarvas város polgármestereként a szarvasi kistérség elnöke is vagyok - hat település önkormányzata tartozik ebbe a kistérségbe -, és dr. Lovász György elnök úr vezetésével 1800 állampolgár tagja annak a szarvasi mozgáskorlátozottak egyesületének, amit ő vezet. Ebben az egyesületben megváltozott munkaképességűek, mozgáskorlátozottak és fogyatékkal élő emberek élnek együtt, és nagyon sokat segítenek abban, hogy azon hiányok kapcsán, amelyeket mi nem tudunk pótolni a parlamentből, az önkormányzat részéről, ők megpróbálják az egyesület tagjainak életét megkönnyíteni, segíteni és közös gondoskodásban részesíteni őket. Éppen ezért kérem az ő érdekükben is - megkerestem önt is -, hogy a civil egyesület építményeinek felújítása vonatkozásában, valamint a munkahelyteremtés ügyében legyen segítségünkre. Eddig ez nem sikerült. Kérem, ha lehet, szíveskedjék megtisztelni a szarvasi kistérséget a tekintetben, hogy figyelmet fordít rá. Most lobbizom önnél, remélem, nem haragszik érte.

Szeretném elmondani azt is, hogy ezek az emberek nem segélyt várnak csak, nem anyagi támogatást, hanem szervezetük mint civil szervezet támogatását, rehabilitációt, akadálymentesítést, közlekedési támogatást, munkahelyteremtést, munkaprogramot; és úgy gondolom, miután hiányát látjuk, külön programot szükségeltetik létrehozni, hogy az ő megváltozott életkörülményeiken sürgősen, tartósan és biztonságosan tudjunk segíteni.

Tisztelt Miniszter Asszony! Úgy gondolom, az elmúlt három évben az akadálymentesítés nagyon fontos program volt, sok eredményt értünk el, személy szerint is megtettem mindent a kistérségben, hogy azokban a létesítményekben, amelyek felújításra kerültek, új beruházásokban, mindegyikben ott legyen a lift, a rámpa, a közlekedést segítő alkalmatosság. De, tisztelt miniszter asszony, ha nem lesz 2005-ben forrás ezeknek a támogatására, az önkormányzatok maguktól nem tudják folytatni ezt a fontos programot.

Szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy nagyon fontos dologról van szó, mert ez a Ház nem tesz szívességet, amikor ezekről az emberekről gondoskodik, hanem kötelessége gondoskodni az ő közlekedésükről, az ő mozgásuk lehetőségeiről. Márpedig az elmúlt évben mi is pályáztunk, a szarvasi kistérség, két pályázattal, és mind a kettőt elutasították. Nyilvánvaló, hogy forráshiány miatt, de fontos lett volna az ott élők érdekében, hogy megvalósulhassanak ezek a beruházások.

De nem csak a mozgásukban kell segíteni, és ezt most ismétlésként hadd mondjam el, ők nemcsak mozogni szeretnének: dolgozni szeretnének, teljes értékű életet szeretnének élni, és ehhez a munkafeltétel nagyon fontos számukra. Úgy gondolom, meg lehet teremteni azokat a feltételeket, hiszen kevesebb kell majd orvosra, kevesebb kell gyógyszerre, mert tudja, a betegség sokszor pszichés alapú is, és ha valaki úgy érzi, hogy megvan az esélye, a lehetősége egy teljesebb emberi élethez, akkor talán kevesebb szükségeltetik más költségvetési forrásból. Tehát nem gyógyszerre, nem orvosra kell több pénz, hanem úgy gondolom, munkahelyre.

Kérem önt, az ő képviseletükben is, hogy szíveskedjék segíteni ebbéli kérésüket. Tudom kérésüket, mert megkérdeztem, és nem úgy jöttem ide a tisztelt Házba, hogy nem tudom, mit várnak tőlünk, mindig elmondják. És hálás vagyok nekik, hogy a helybéli munkánkat, a kistérség munkáját nagyon sok tekintetben ezek az egyesületek és tagszervezeteik támogatják. Miniszter asszony, megismételve, még egyszer kérem empátiáját, amiben nem kételkedem, segítségét és harcos kiállását a kormány vonatkozásában, segítsen hozzá, hogy a Magyar Köztársaságban minél több megváltozott munkaképességű, fogyatékkal élő, mozgáskorlátozott teljesebb életet élhessen.

Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Forrás: parlament.hu