DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Miután a javaslat és a program elkészítéséről szóló javaslat és a határozati javaslat egybecseng, és elhallgatva a miniszter asszonyt, úgy látom, ugyanazokat a pontokat emeltük ki fontos mondandónak, ezért hogy elkerüljem az ismétléseket, igyekszem kivenni azokat a kérdéseket, amelyekről nem esett vagy nem elég sok szó esett.

Tudjuk, hogy az Országgyűlés 1999-ben egy határozattal fogadta el az országos fogyatékosügyi programot, amelynek végrehajtására született egy kormányhatározat, amely tartalmazza a konkrét feladatokat és határidőket. Ezek közül kiemelném a legnépszerűbb témát, az akadálymentesítést. Ez nem véletlenül az, hiszen a fogyatékosügynek ez igazán látványos területe, és nemcsak az eredmények, de a hiányosságok is jobban látszanak.

Mindkét esetet illetően van miről beszámolni. A program szerint biztosítani kellett, hogy minden minisztérium és a felügyeletük alatt álló, a fejezethez tartozó költségvetési szerv az újonnan induló épületberuházásra rendelkezésre álló fejlesztési forrás 2 százalékát akadálymentesítésre fordítsa. Ez megtörtént.

Előírás volt továbbá, hogy minden minisztérium köteles felmérni az általa fenntartott intézményekre vonatkozó akadálymentesítési költségeket, és ütemtervet készíteni a feladatok megvalósítása érdekében. A költségek felmérése megtörtént, de a végrehajtási ütemterv bizony nem minden esetben készült el. Ezt a feladatot maradéktalanul csak a szociális ágazat teljesítette.

Ahogy elhangzott, minden jogszabályi feltétel adott ahhoz, hogy a fogyatékos személyek esélyegyenlőségét biztosító átalakítások megtörténjenek. Mi lehet mégis az oka annak, hogy a legnagyobb késedelem az akadálymentesítés terén van? Az eredendően irreálisan megállapított határidő, amelyet kényszerűségből halasztgatni kell, mert a nemzetgazdaság lehetőségeivel nem áll összhangban.

A program szerint ugyanis a már meglévő középületek akadálymentessé tételét fokozatosan, de legkésőbb 2005. január 1-jéig kell elvégezni. Emiatt mindenképpen szükséges változtatni a szabályokon, és reális, új határidőt kell meghatározni.

Van még egy ok. Nagyon örülök, hogy a miniszter asszony ezt említette, mert erről viszonylag kevés szó esik; nevezetesen, hogy akadálymentesítés tervezése olyan speciális szaktudást igényel, amellyel csak nagyon kevesen rendelkeznek, és gyakran előfordultak olyan esetek is, hogy a pályázaton a terveket nem a pénzhiány, hanem a tervezés meg nem felelő volta miatt kellett elutasítani.

Viszont ezekkel annyit legalább már elértünk, hogy ma már felesleges hangsúlyozni, hogy milyen kirekesztést eredményez az, ha valakinek a közszolgáltatásokhoz, közintézményekhez való hozzáférése sérül. Ez nemcsak az akadálymentesítés okán vetődik fel, hanem az utazás, az utaztatás tekintetében is. Ezen a területen eredményekről számolhatunk be; így fogalmazott a program: “El kell végezni a fogyatékos személyek érdekvédelmi szervezeteinek bevonásával a tömegközlekedési eszközök állapotának felmérését.ö Ez a feladat határidőre elkészült, és egyben ez ki is jelölte e következő nagy lélegzetű feladatot a számunkra.

A teendők között szerepelt a mozgáskorlátozottak részére parkolóhely biztosítása és a parkolókártyák korszerűsítése, amelynek feketepiacáról már hallottunk.

A szakképzés területén is történtek előrelépések. A Nemzeti Szakképzési Intézet a fogyatékosok körében dolgozó pedagógusok és szakoktatók számára szervez továbbképzést. 2002-ben a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége 25 millió forint támogatással 2700 résztvevőnek szervezett tanfolyamokat a nyitott szakképzési rendszerek keretében. Hatvanhárom speciális szakiskola összesen 187 millió forintos támogatást kapott tárgyieszköz-fejlesztés címén a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprészéből.

A foglalkoztatás területén is néhány adatot engedjenek meg: az információs minisztérium 679 millió forintot fordított az infokommunikációs infrastruktúra biztosításához, a Foglalkoztatáspolitikai Minisztérium pedig bértámogatásra és a távmunkaképzésre, annak betanítására összesen 693 millió forintot költött. Így több mint 1300 új munkahely jött létre.

A legtöbb változás azonban a szociális ellátás területén történt, de hát nem csoda: kiemelkedő fontosságú a fogyatékosok és családjuk támogatása. A helyi önkormányzatok számára címzett támogatásként 2000 és 2003 között 13 önkormányzat közel 9,3 milliárd forint beruházási összköltségű, összességében 8,7 milliárd forint címzett támogatásban részesült, ami a fogyatékos személyek ellátását és oktatását szolgálta.

Hallottuk, hogy a lakóotthoni gondozás részletes szabályozása törvényi és végrehajtási rendelet szintjén megtörtént. 2001-ben a bentlakásos intézményekben több mint 11 ezer, fogyatékossággal élő személy állapotának felülvizsgálatára került sor, azonban a lakáscélú támogatás rendszerében a támogatás formái és mértéke vonatkozásában e téren érdemi változás nem történt.

A programban szerepel, hogy a fogyatékos személyek társadalmi hátrányainak leküzdése érdekében szükséges megvizsgálni mindazon eszközök körét és a kedvezményes hozzáférés lehetőségét, amelyek az önálló életvitelt, a mindennapos kommunikációt segítik.

(16.20)

Ehhez kapcsolódnak a már korábban említett intézkedések, azonban az önálló életvitelt segítő eszközök beszerzésére, támogatására jó lenne további forrásokat biztosítani, hiszen számtalan olyan eszköz van, ami megkönnyítheti a fogyatékkal élők életét, például a hallássérült emberek számára a különböző jelzőkészülékek, a látássérültek számára a beszélőkészülékek vagy a mozgássérülteket illetően a speciális higiénés eszközök, de sorolhatnám még.

A program szerint a szociális ellátórendszer átalakításának részeként gondoskodni kell a fogyatékossági támogatás bevezetéséről és a fogyatékosság jogcímén járó jelenlegi támogatásformáknak - vakok személyi járadéka, súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési támogatása, s a többi - egy új rendszerbe történő integrálásáról. Kétségtelen hiányosság, hogy nem történt meg a különböző fogyatékosság jogcímén járó támogatások integrálása, viszont az is igaz, hogy a fogyatékossági támogatás 2003-ban egy jogszabály-módosítás következtében lényegesen kiszélesedett, és lényegesen többen jogosultak így az ellátásra.

A programban szerepel, hogy indokolt legalább napi egy hírműsor híreinek siketek által is megérthető kijelzése feliratozással és/vagy jelnyelvi tolmács segítségével a médiaszabályozás eszközeivel valamennyi országos televízió műsorszolgáltatásaiban. A jelentés szerint a Magyar Televízió jogszabályi kötelezettség hiányában is biztosítja a siket személyek számára az információs hozzáférhetőséget, teletexten olvasható a hírműsor, azonban törvénymódosításra nem került sor.

Fontosnak tartom megemlíteni e téma keretei között, hogy két európai uniós dokumentumunk is kiemelten foglalkozik a fogyatékosok problémájával. Az egyik a “Nemzeti cselekvési terv a társadalmi összetartozásértö címet viseli, a másik pedig a nemzeti foglalkoztatási akcióterv. Az előbbi így szól: a program azt a célt szolgálja, hogy a fogyatékossággal élő emberek számára összehangolt állami intézkedéseken keresztül megteremtődjön az esélyegyenlőség, a társadalmi integráció és az önálló életvitel alapvető feltételeinek a biztosítása, vagyis érvényesüljön a fogyatékossággal élők szempontjainak figyelembevétele minden szakmapolitikai területen. Ez a mainstreaming uniós elve. A programnak egy másik fejezete a stratégiai célokról szól, négy fő irányt jelölnek meg: a rehabilitációval kapcsolatos célok; a fogyatékos személyeket érintő társadalmi szemléletek kedvező irányú megváltoztatásához szükséges tennivalók; a fogyatékos személyek és családjuk életminőségének javítása; valamint a fogyatékos személyek aktív részvételének elősegítése a társadalom életében. A rehabilitációval kapcsolatos célok tekintetében számos előrelépés történt, a munkaügyi integráció fontos része ennek a célnak. A jelentésből kitűnik azonban, és hallottuk ma már, vannak még problémái a munkaügyi szervezeteknek a megváltozott munkaképességűek képzésével és elhelyezésével kapcsolatosan is. Hallottunk a rehabilitációs információs centrumról e tárgyban.

A fogyatékos személyeket érintő társadalmi szemléletben úgy gondoljuk, hogy kedvező irányú megváltoztatás történt, bár bőven van még valóban ezen a téren tennivaló, de úgy látjuk, hogy már sokkal elfogadóbbak az emberek a fogyatékossággal élőkkel szemben, és reméljük, hogy ez pozitívan hat ki a fogyatékosok mindennapjaira is. A fogyatékos személyek és családjuk életminőségének javítása érdekében több olyan nappali ellátó intézmény is létrejött, amely a fogyatékosokat a lakóhelyükhöz közel tudja támogatni, és ezáltal preferálja a családban maradás, az otthon fontosságát az intézményi ellátással szemben. Így a gondozó családtag számára elérhetővé válik a munkavállalás lehetősége.

A fogyatékos személyek aktív részvételének elősegítése a társadalom életében szintén egy olyan cél, ami fokozatosan teret nyer. Idetartoznak például az oktatás területén történt lépések, a fogyatékos fiatalok komplex szakképző, rehabilitáló és foglalkoztató fejlesztési programjának megvalósítása az államilag elismert, az OKJ-ban szereplő szakképesítések körére terjed ki. A 2001-2002-es években újabb 17 adaptált központi program került kiadásra, amivel 42-re emelkedett ezen programok száma. Ezekhez a speciális központi szakmai programokhoz tankönyvek és taneszközök is készültek, például hangos tankönyvek, illetve a hallássérültek számára különböző interaktív anyagok.

A jelentés részleteinek ismeretében minden reményünk megvan arra, hogy az új fogyatékosügyi program esedékes beszámolója kapcsán lényegesen több eredményről és egyre kevesebb hiányosságról tudjunk majd beszámolni. Támogatjuk a javaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu