HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazságszolgáltatási reform keretében az igazságügyi szakértőkre vonatkozó előírásokat a minisztérium átgondolta, melynek eredményeként két törvényjavaslat született, az egyik az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló, a másik pedig az igazságügyi szakértő nem peres eljárásban történő kirendeléséről és a polgári perrendtartásról szóló '52. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat.

Először az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló javaslatról ejtenék néhány szót. A javaslat célja és indokai közül talán legfontosabbak a következők. Az igazságügyi szakértői tevékenység szabályozása jelenleg több, különböző szintű jogszabályban történik. Igazságügyi szakértőkre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak alapvetően az eljárási törvények. A szakértők személyére, feladatára, a tevékenység végzésének feltételeire, a szakértői intézményekre, a szakértői vélemény felülvizsgálatára, továbbá az igazságügyi szakértői működés felügyeletére vonatkozó alapvető rendelkezéseket az igazságügyi szakértőkről szóló 53/1993-as számú kormányrendelet tartalmazza, míg a részletszabályokat az igazságügyi szakértőkről szóló 2/1988-as IM-rendelet igyekszik szabályozni.

Az igazságügyi reform keretében a kormány és a miniszteri rendeleti szintű szabályozás helyett a legfontosabb kérdésekben olyan általános és egységes törvényi szabályozás vált indokolttá, amely rendezi mind az igazságügyi szakértők státusát, mind a szakértői működés alapvető feltételrendszerét. Tény, hogy felértékelődött a szakértők szerepe az igazságszolgáltatásban. Egyre több az olyan büntető- vagy polgári eljárás, amelyben szakértőt kell igénybe venni, mivel a bíróság az ügy eldöntése szempontjából releváns tényeket kellő szakértelem hiányában nem tudja értékelni. Fontos további körülmény volt az is, hogy az igazságügyi szakértők feladatukat a jelenlegi szervezeti keretek között, a meglévő díjazás mellett ma már nem tudják teljes mértékben ellátni, a szakértői tevékenység nem tudja betölteni az igazságszolgáltatásban nélkülözhetetlen szerepét.

A javaslat főbb szempontjai: a szakértői tevékenység intézményrendszere három fő elemre épül, amelyben jelen vannak az egyéni szakértők, a szakértői tevékenységet végző gazdasági társaságok és a szakértői intézetek. Az igazságügyi szakértői tevékenység újraszabályozásának másik központi eleme egy olyan konstrukció kidolgozása, amely egymás mellett, de a funkciókat egyértelműen elhatárolva teszi lehetővé az állam által működtetett szakértést és a privát gazdasági szférában végzett igazságügyi szakértői tevékenységet.

További fontos rendelkezése a javaslatnak, hogy a szakvélemények felülvizsgálatát ellátó testületeknek a jelenlegi szervezeti rendszerben történő működése 2006. január 1-jétől megszűnik. Ennek oka, hogy a testületek eljárása nagymértékben sérti a közvetlenség és a szóbeliség követelményét, hiszen a testület nem idézhető.

(13.40)

A felülvizsgáló testületek helyett a javaslat úgynevezett igazságügyi szakértői testületek létrehozását teszi lehetővé, akik szakértőként történő kirendelésük esetén eseti bizottság keretei között járnak el. Az igazságügyi szakértői névjegyzék vezetése - felvétel, felfüggesztés, törlés, igazolvány kiállítása és a törvényességi felügyelet jogköre - a továbbiakban is az Igazságügyi Minisztérium feladatkörében marad. A javaslat részletesen meghatározza az igazságügyi szakértői tevékenység feltételeit, nevesíti a szakértőjelölt státusát. Külön szabályokat ír elő a szakértői tevékenységet végző gazdasági társaság részére. Önállóan szabályozza az igazságügyi szakértő intézmény kategóriáját is. Módosító rendelkezésekkel a javaslathoz igazítja az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvényt - kamarai felvétel, törlés, felfüggesztés, a kamara egyes szerveinek jogköre, etikai eljárás - és a büntetőeljárási törvény vonatkozó rendelkezéseit. Mellékletben rögzíti a névjegyzékbe való felvétel iránti kérelem és a névjegyzék kötelező tartalmi és formai kellékeit.

Néhány észrevétel a törvényjavaslatot illetően. A törvény nem rendelkezik arról - és ez a 2. §-ban érhető tetten -, hogy alkalmaz-e úgynevezett profilkényszert a szakértői tevékenységet végző gazdasági társaságok esetében. Tekintettel a feladat speciális jellegére és a kiemelt szakértelem szükségességére, az Orvosi Kamara véleménye szerint indokolt lehet ennek a kimondása. Ha a profilkényszer nem érvényesül, akkor a 20. és a 21. § alapján elképzelhető, hogy a témához nem értő, nem igazságügyi szakértő társasági vezető jelöli ki a szakértőt a hatóság felkérésére. Ehhez képest célszerűbb lenne, ha már az egyes szakértők úgyis név szerint vannak bejegyezve, hogy a kirendelés is név szerint történjen.

Aggályos lehet, hogy a szakértő a szakvéleményt a társaság nevében adja, ezt főszabály szerint és tipikusan is a saját nevében kell adnia. Az egyfajta fellebbviteli szakértői vélemények ellentmondása esetén ügydöntő fórumként is működő igazságügyi szakértői testületek - a 29. § rendelkezik erről - tagjai esetében a jogszabály követelje meg, hogy igazságügyi szakértő névjegyzékben szereplő személy lehessen csak tag.

A társasági szakértői tevékenység fentebb említett problémái végigkísérik a 35. §-ban található módosítást is. Nem egyértelmű, hogy a szakértőknek miért kell két különböző vizsgát tenniük, jogi vizsgát, valamint alapismereti vizsgát, a két vizsga összevonható lenne. A szakértői díj kifizetésének szakértőre előnyösebb szabályai miért csak mintegy négy év múlva, 2008-ban lépnek hatályba? Az orvos szakértői tevékenységre vonatkozó speciális szabályok nem jelennek meg kellő részletességgel a tervezetben, orvosok esetében a tudományos fokozat - a 3. § (6) bekezdése rendelkezik erről - mint az ötéves gyakorlat követelménye alóli felmentési lehetőség problémát okozhat, mivel a tudományos fokozat esetükben nem adott szakterületre vonatkozik, hanem az orvostudomány területére általában. Ilyen alapon például egy molekuláris genetikai tudományos fokozattal rendelkező sebész rövidebb idő alatt lehet szakértő a sebészet területén, mint egy tudományos fokozattal nem rendelkező, holott a tevékenység elsősorban szakmai gyakorlatot feltételezne. A két tipikus orvosi szakvizsga ezen a területen: az igazságügyi orvostan, az igazságügyi pszichiátria nem adna automatikus belépőt a szakértői pályára, ami méltánytalan.

A hivatalból folytatott szakértői eljárások esetében csak a jogszabályban rögzített szakértői díjra van lehetőség, ami méltánytalan az orvos szakértőkre nézve, hiszen ők többnyire hivatalból járnak el. Ezen a téren tehát a tervezettől érdemi változás nem várható.

Néhány jogi tartalmú észrevétel a javaslattal kapcsolatban; a 11. § (3) bekezdése: ha a névjegyzékből törlésről értesítik a munkáltatót, akkor a felvételről is kellene értesíteni. Nem tisztázza a tervezet, hogy ez az ok megjelölésével vagy anélkül történik-e. A 12. § (3) bekezdése: ha a szakértő tevékenysége során bűncselekményről szerez tudomást, egyes esetekben köteles azt a hatóságnak jelenteni. Kérdés, hogy ez a kötelezettség miért nem általános.

A 12. § (5) bekezdés: ha a szakértő szünetelteti tevékenységét, erre az esetre is elő kellene írni a folyamatban lévő iratok átadásának kötelezettségét, hasonlóan a felfüggesztés esetéhez. A 14. § (1) bekezdéséhez egy észrevétel: főszabályként kellene előírni, hogy a szakértő iratokat elsősorban a kirendelő hatóságtól legyen jogosult kérni. A 24. §: ha a szakértői tevékenységet végző társaság ellen csődeljárás, végelszámolás vagy felszámolás van folyamatban, akkor ez szüneteltetési vagy felfüggesztési ok kellene hogy legyen.

A törvényjavaslattal kapcsolatban a Magyar Demokrata Fórumnak koncepcionális kifogása nincs. Kisebb-nagyobb szabályozási pontatlanságok előfordulnak, ezek hangsúlyozása, illetve ezek korrigálása módosító javaslatokkal szükségesnek tekinthető.

Most engedjenek meg néhány mondatot a másik törvénymódosító javaslattal, az igazságügyi szakértő polgári nem peres eljárásban történő kirendeléséről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban.

A polgári perekben elrendelt bizonyítási eljárás során igazságügyi szakértő az lehet, akit a bíróság meghatározott feltételek fennállása esetén a szakvélemény elkészítésére kirendel. A peres felek ugyan nincsenek elzárva annak lehetőségétől, hogy akár a per megindítása előtt, akár a per során szakértőt keressenek meg, az így nem bírósági kirendelés alapján készített szakvélemény esetében azonban a bíróság szabadon mérlegelheti azt, hogy a szakvéleményt bizonyítékként figyelembe veszi-e. A felek által felkért szakértő véleménye az eljárásban, ha szakértőként nem kerül kirendelésre, így is csak mint tanúvallomás vagy a fél álláspontja vehető figyelembe.

A törvényjavaslat főbb szempontjai: az igazságügyi szakértő nem peres eljárásban történő kirendeléséről és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat a fent leírt lehetőségeket bővíti ki egy új, koncepcionálisan más eljárással. Ez a sajátos nem peres eljárás lehetővé teszi, hogy a kérelmező egy adott szakkérdésre szakértő kirendelését kérje a bíróságtól. Ennek megfelelően az igény felmerülésekor valamely szakkérdés megítélése érdekében mód nyílik arra, hogy bárki - természetes személy vagy szervezet - kérje a bíróságtól igazságügyi szakértő kirendelését. A kérelemnek, illetve a kirendelésnek tehát az előzetes, illetve perbeli bizonyítástól eltérően nem kellene jogvitához kötődnie, illetve nem feltételezi a perindítást, természetesen nem is zárná ki azt.

Az új eljárás szabályait a javaslat tartalmazza, tekintettel arra, hogy ez a nem peres eljárás dogmatikailag sem az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény keretei közé, sem a polgári perrendtartás szabályaihoz nem illeszthető. Nyilvánvaló, hogy az eljárás megindításának csak addig lehet helye, amíg tárgyában per nincs folyamatban, hiszen ettől kezdve már a polgári perrendtartás bizonyítási szabályai az irányadóak.

A javaslat nemcsak az igazságügyi szakértők peren kívüli igénybevételére vonatkozó szabályokat állapítja meg, hanem egyben módosítja a polgári perrendtartás rendelkezéseit is, a szakértőkre vonatkozó új szabályok figyelembevételével.

Még egy apró szakmai észrevétel: a közjegyzői kamara fogalmazott meg javaslatot arra nézve, hogy a közjegyző kirendelésére vonatkozó bírósági nem peres eljárás mellett legyen lehetőség közjegyzői nem peres eljárás során is a szakértő kirendelését lefolytatni. Ez a jogintézmény hasonló formában 1992-ig létezett, az akkori módosítás megszüntette. Előnye lehet, hogy az amúgy is túlterhelt bíróságok esetleg tehermentesíthetőek lennének.

A törvényjavaslattal szemben a Magyar Demokrata Fórumnak nincs koncepcionális kifogása. Jogi kifogást sem találtunk, úgyhogy apróbb pontosításokkal és módosításokkal ez a törvényjavaslat is a Magyar Demokrata Fórum részéről támogatható, támogatott, és a parlamentnek, az Országgyűlésnek elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu