DR. KONTRÁT KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Magam is egyetértek abban, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat olyan fontos társadalmi viszonyokat szabályoz, amelyek tekintetében a helyes és pontos szabályozás közérdek. Hiszen úgy, ahogy Gál Zoltán képviselőtársam is elmondta, egyrészt az a tény, hogy jelenleg már több mint 100 ezer személy végez ilyen tevékenységet, másrészt pedig az a bizalmi elv, amely ezt a tevékenységet jellemzi, és amely bizonyos esetekben az általa is fölsorolt esetekben sérült

- ennek a bizalmi elvnek a fönntartása alapvető. Úgy gondolom, hogy helyes lett volna, ha a kormány, illetőleg a kormányt képviselő Belügyminisztérium ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása előtt egy négypárti egyeztetést hív össze, hiszen akkor több minden olyan javaslat, amelyet most mondunk el, illetőleg több olyan észrevétel már a törvényjavaslat normaszövegébe is beépítésre kerülhetett volna. Sajnálom, hogy ez nem történt meg.

Tisztelt Országgyűlés! A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi tevékenység, illetve a magánnyomozás szabályozására 1995-ben, majd később, 1998-ban valójában a társadalom egyre erősödő törekvéseit, másrészt a személy- és vagyonbiztonsághoz fűződő alapvető jog- és kriminálpolitikai indokok fontosságát felismerve kényszerült a jogalkotó. Ámde az sem kétséges, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat megfogalmazására is éppen ilyen megfontolások késztették a kormányt. Nyilvánvaló, hogy a közrend, a közbiztonság javát szolgálja a mindenkori állam, ha a közhatalmi szervezetek ilyen irányú tevékenysége mellett a saját védelme érdekében leginkább érdekelt polgár számára is biztosítja mindazt a jogi lehetőséget, amellyel élve a személye vagy vagyona megóvásáról önmaga gondoskodhat. A személy- és vagyonbiztonság erősítésére irányuló állami törekvéseket persze sajátságos közhatalmi érdekek is erősítik. Az állam ugyanis jórészt kapacitás hiányában képtelen felvállalni a személy- és vagyonvédelemhez kapcsolódó teendők teljes körét, ámde abban sem kételkedhetünk, a civil szféra körén belül érvényesülő biztonságvédelmi tevékenység jobbára bűnmegelőzési célokat is szolgál, ugyanakkor az is bizonyos, hogy a polgári biztonságvédelem hatékony szabályozásával a rendvédelmi szervezeteket nyomasztó munkaterhek is jócskán enyhülhetnek, amiként a valóságban enyhülnek is.

Köztudott, úgy, ahogy erről említés hangzott el az imént, hogy több mint 100 ezer fő végez személy- és vagyonvédelmi vagy magánnyomozói tevékenységet. Sajnálatosnak tartjuk azt, hogy nem tudjuk ma pontosan ennek a számát. Úgy gondolom - és később majd erre a hozzászólásomban kitérek -, hogy ennek több oka is van. Fontos lenne, hogy ez a törvényjavaslat elfogadása esetén ezt a helyzetet megszüntesse, és pontos nyilvántartás álljon e tekintetben rendelkezésre. A közbiztonság és annak szerves részeként az élet- és vagyonbiztonság fenntartása elsősorban az állam alkotmányos kötelezettsége. Kétségtelen azonban, hogy a rendszerváltást követően az államnak a közbiztonság szolgáltatására irányuló teendői lényegesen módosultak. Itt elsősorban a tulajdoni viszonyok gyökeres megváltozása folytán kialakult helyzetre, mindenekelőtt pedig az állami tulajdon, illetve a magántulajdon arányaiban bekövetkezett változásokra, a tulajdoni jog, illetőleg a tulajdon közjogi dominanciájának megszűnésére, az állami tulajdon magánjogi aspektusainak erősödésére és nem utolsósorban az önkormányzatoknak a közszolgáltatások rendszerében betöltött szerepe erősödésére, az önkormányzati tulajdon hangsúlyossá válására gondolhatunk.

A biztonságvédelem területei, teendői az elmúlt 14 évben jelentősen átalakultak, de letéteményeseinek köre is jócskán megváltozott. Napjainkban e szolgáltatás részint az állam rendvédelmi szervezetei, illetve szakrendészeti szervei útján, részint az önkormányzatok közszolgáltatásainak keretei között, részint pedig önkéntesen vagy a jogszabályi kötelezés eredményeként a társadalom önvédelmi tevékenysége körében bonyolódik. Ezért súlyára, szerepére tekintettel különös figyelmet kell fordítani a társadalom önvédelmi tevékenységének körébe tartozó, a vállalkozás keretében, illetőleg a vállalkozás keretein kívül nem hatósági jogviszony keretében foglalkozásszerűen folytatott személy- és vagyonvédelmi tevékenység, valamint az így végzett információgyűjtő tevékenység hatékony szabályozására.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésünk, hogy az ilyesfajta, a társadalom védelmét szolgáló törekvések végül is függetlenek a politikai hitvallásoktól, megfontolásoktól, és aligha függhetnek a politikai torzsalkodásoktól, spekulációktól. Ugyanakkor határozott meggyőződésünk az is: a polgári biztonságvédelem szabályozása területén átlátható, rendezett viszonyokat kell teremteni az államnak. S itt mondom ki: a jelenlegi törvényjavaslat e követelményeknek nem mindenben felel meg.

(11.50)

A javaslat hiányosságai közül pusztán most a leglényegesebbeket szeretném kiemelni. Hiányoljuk a törvényjavaslatból azokat a különös rendelkezéseket, amelyek a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozót foglalkoztató fővállalkozót kötelező, egyben a foglalkoztatott alvállalkozó védelmét szolgáló munkajogi jellegű szabályokat általános foglalkozási szabályként jelenítenék meg. Igen hasznos lenne, ha ezen, a személy- és a vagyonőr kizsákmányolásának kizárására koncentráló, ugyanakkor a személy- és vagyonvédelmi tevékenység hatékonyságát is szolgáló szabályok az ilyen tevékenységet munkaviszonyban... - vagy foglalkoztatásra irányuló egyéni jogviszony keretei között is érvényesülhetnének.

Érthetetlen számunkra az is, hogy a törvényjavaslatot előkészítők milyen megfontolásból hagyták ki, vagy hagytak fel azon eredeti, egyébként helyes törekvéseikkel, amelyek a vagyonvédelmi kamarának a tisztességtelen piaci magatartást tanúsító, az üzleti, etikai szabályokat semmibe vevő vállalkozásokkal szembeni fellépésüket szolgálhatta volna. Álláspontunk szerint sem alkotmányos követelmények, sem pedig uniós elvárások nem indokolják azt a törvényjavaslat által is képviselt megoldást, miszerint a vagyonvédelmi piac viszonyait leginkább ismerő kamarának semminemű szerepe nem lehet, nem maradhat az üzleti etika elemi szabályait semmibe vevő vállalkozások kiszűrésében, az ilyen vállalkozásokkal szembeni fellépés terén. A kamara, illetve a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet, illetve magánnyomozást folytató cégek közötti jogi kapcsolat elszakításával e köztestület szakmai érdek-képviseleti feladatai alig-alig érvényesülhetnek a mindennapok gyakorlatában.

Meggyőződésünk, hogy a kamara és a vagyonvédelmi cégek közötti kapcsolatot elszakító, jobbára uniós elvárásokra hivatkozó megoldás súlyos szakmai hiba. Ugyancsak súlyos szakmai hibának tekintjük az Európai Gazdasági Térség más államaiban alapított cégek magyarországi működésére vonatkozó tervezett szabályozást is, tekintettel arra, hogy e cégeknek nagyvonalú szabályozásával kiskaput kínál a szigorú magyar szabályok kikerülésére, gondolva itt arra, hogy a magyar hatóságoknak a törvényjavaslat szerint nem kellene vizsgálniuk a hazánkban működni kívánó külföldi cég által prezentált működési engedély feltételrendszerét, hogy tudniillik a külföldön kiadott működési engedély jogi előfeltételei egyáltalán egyenértékűek-e a magyar jogban honos követelményekkel. Az ilyen, az Európai Gazdasági Térség más államaiban alapított cégeket előnyös helyzetbe hozó szabályozás a magyar vagyonvédelmi vállalkozókat negatívan diszkriminálná. Az ilyesfajta szabályozás ellentétes az Unió követelményeivel és az Unió filozófiájával is.

A törvényjavaslat ugyancsak e tárgykörben példátlan módon a személy- és vagyonvédelem és magánnyomozás területén működő, Magyarországon bejegyzett vállalkozásokat, valamint a magyar állampolgárságú munkavállalókat hátrányos helyzetbe hozza az Európai Unió más tagállamaiban alapított vállalkozásokkal, illetve az ezen államok munkavállalóival szemben. A javaslat 3. §-a szerint a vállalkozásoknak regisztrációs díj megfizetése mellett kötelezően regisztráltatni kellene magukat a szakmai kamaránál, míg a természetes személyek e tevékenységet csak kötelező szakmai tagság alapján folytathatják. E szabály a javaslat 67. § (1) bekezdése alapján nem vonatkozik az Európai Unió más tagállamaiban, az Európai Gazdasági Térség államaiban alapított vállalkozásokra, továbbá a 70. § (1) bekezdése alapján ugyanezen államok polgáraira. E kérdésben tehát a kormány hátrányos megkülönböztetést javasol a Magyarországon bejegyzett vállalkozásokkal és a magyar állampolgárokkal szemben. Ez, tisztelt Országgyűlés, számunkra nem elfogadható.

A törvényjavaslat 27. §-a szabályozza, hogy a személy- és vagyonőr tevékenysége gyakorlása során jogosult az intézkedésben érintett személyt felhívni kilétének igazolására. Ha önként és hitelt érdemlően nem igazolja kilétét ez a személy, a személyazonosság megállapítására indokolt esetben igazoltatásra jogosult hatósági személyt kérhet fel. A javaslat nem szabályozza, hogy időben meddig tarthat ez a folyamat. Úgy gondolom, hogy ez komoly hiányosság, amit az állampolgári jogbiztonság érvényesítése érdekében mindenképpen pótolni kell, hiszen elég, ha arra gondolunk, hogy a rendőrség jelenleg is létszámhiánnyal küzd, reagálóképessége tekintetében van még javítanivaló, és nem lehet ilyen, úgymond személyazonosság kilétének megállapítására kényszerített állampolgárt több óráig, esetleg napokig vagy akár fél napig várakoztatni.

A hivatásos állományúakra vonatkozó jelenlegi illetményszabályok mellett nem tudjuk támogatni a hivatásosok teljes kizárását ebből a tevékenységből, hiszen tudjuk azt, hogy az illetményalap három év óta nem emelkedett, jelenleg a hivatásos állomány illetményének reálértéke három év óta csökken. Úgy gondoljuk, hogy az állományilletékes parancsnok döntésének érvényesülnie kell és lehet, erre egyébként a Hszt. jelenleg is lehetőséget ad, és garanciális feltételekkel, szigorú szabályozással, de mégis ebben a helyzetben nem lehetne kizárni, hogy szabadidőben a hivatásosok ilyen tevékenységet végezzenek. Nyilván ennek a korlátait, ennek a szabályait pontosan rögzíteni kell. Azzal egyébként mi is egyetértünk, hogy a hivatásosok tulajdonosként vagy vezető tisztségviselőként az ilyen vállalkozásokban ne vállalhassanak szerepet.

Tisztelt Országgyűlés! A működési engedély és igazolvány határozatlan időre szóló érvényessége aggályosnak látszik, indokolt lenne határozott időre, például tíz évre szóló engedély kiadása, ami a feltételek fennállása esetén indokolt esetben meghosszabbítható lenne.

A rendőrség 1995. szeptember 1-je és 2004. december 31-e között 35 419 rendőrhatósági működési engedélyt adott ki, amelyből különböző jogcímeken 13 357 működési engedélyt vont vissza. Ennek folytán a rendőrség nyilvántartása szerint 22 062 rendőrhatósági működési engedély van a személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozást folytató egyéni, illetve társas vállalkozások birtokában. A kamarai nyilvántartás szerint a Szvmt. hatálya alá tartozó tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozások birtokában jelenleg 22 639 rendőrhatósági működési engedély van. A nyilvántartott adatok közötti, egyébként relatíve kis mértékű eltérés a rendőrség és a kamara közötti adatcsere fogyatékosságaiból, illetve a rendőrhatóság, illetve a kamarai nyilvántartási rendszerek közötti kontaktus hiányosságaiból fakadhat megítélésünk szerint.

A rendőrségnél, illetve a kamaránál nyilvántartott adatokban ugyanakkor az igazolványok számát illetően már tetemes különbség mutatkozik. A rendőrségi nyilvántartási adatok szerint a fenti időszakban kiadott igazolványok száma 173 560 volt, amely a különböző jogcímekre visszavezethető visszavonások okán 6754-gyel fogyatkozott, 2004. december 31-én a rendőrség által kiadottként regisztrált igazolványszám 166 806 volt. Ezzel szemben a tényleges adatokhoz talán jobban közelíthető kamarai nyilvántartás adatai szerint ezen igazolványszám jelenleg összesen 121 944; ez a szám magában foglalja a 18 046 egyéni vállalkozó igazolványszámát is. A tényleges adatokhoz reálisabban közelítő kamarai regisztrációs érték, illetve a rendőrhatósági nyilvántartási adat közötti különbség 44 862, ami nagyon tetemesnek mondható.

A fentiekből az a következtetés vonható le, miszerint e pillanatban egyik nyilvántartás sem képes tükrözni a pontos számadatokat, nem képes tükrözni az élő okmányállományt. Az igazolványosok között igen sokan már elhunytak, mindamellett utóbb igazolványuk bevonására jobbára az esemény ismerete hiányában nem intézkedhetett a rendőrség, egyéb esetekben pedig más, jelenleg nem ismert okokból maradt el a rendőrhatósági igazolványok bevonása. Kétségtelen, hogy mintegy 41 ezer igazolvány és igazolványos sorsáról nem tudhatunk biztosat, és e téren a nyilvántartási rendszer adattartalmának pontosítására, kibővítésére, a rendőrség és a kamara közötti adatcsere javítására irányuló, a jelen törvényjavaslatban megjelenített új szabályok érvényesülésével sem teremthető teljes rend.

E helyzet fenntartása ugyanakkor azért kockázatos, mert elsősorban a privát személy- és vagyonvédelem, illetve a magánnyomozás területén érvényesülő jogellenes szolgáltatások gyakorlatára tekintettel a visszaélés lehetőségeit a jelenlegi jogi eszközökkel legfeljebb csak mérsékelni tudják a hatóságok, illetve a kamara és annak szervei. Mindamellett azért sem kívánatos a rendezetlen, kezelhetetlen helyzet, mert e körülmény a rendőrségi ellenőrzés szervezetét is feleslegesen terheli, és annak működését is elbizonytalaníthatja.

Tisztelt Országgyűlés! A fentiekben ismertetett hiányosságokra tekintettel a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ezt a törvényjavaslatot a jelenlegi formájában nem tudja támogatni.

Köszönöm figyelmüket.

Forrás: parlament.hu