LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Bizottsági Elnök Úr! Magam is úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat benyújtásával, vagyis azzal a ténnyel, hogy a tisztelt Ház foglalkozzon a személy- és vagyonvédelem működésének törvényes feltételeivel, egyet kell érteni, hiszen erre a feladatra az Alkotmánybíróság kötelezte az Országgyűlést. Lehetőségünk támadt arra, hogy újragondoljuk és átfogó módon szabályozzuk a biztonsági szolgálatok és a magánnyomozók működési feltételeit. Amikor az önkormányzati és rendészeti, illetőleg a rendészeti bizottság tagja lettem, akkor ez volt az első munkám. Nagyon bánt az, hogy már nem bizottsági ülésen kellett elmondanom azokat a gondolatokat, amelyeket most próbálok sorra venni, ugyanis a törvényjavaslat - meggyőződésem - alapvetően fontos feltételeket nem rendez kellő mértékben, emiatt kétséges a törvény jövőbeni sikeres működése is.

Mindenekelőtt a törvény címén kellene változtatni, érzékeltetve a törvényalkotóknak a jelenlegi címben megfogalmazott, a célnál átfogóbb szándékait. A jelenlegi javaslat a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet leszűkíti az őrző-védő munkára, míg a nemzetközi gyakorlatban a civil biztonsági szolgálat fogalmát használják, ami az őrző-védő munkánál szélesebb körű, magába foglalja például a preventív, a megelőző biztonságvédelmet is. Ennek megfelelően indokolt lenne megváltoztatni a törvény címét, utalva a civil biztonsági szolgálat fogalmára. Adtam be módosító indítványt, kérem, fontolják meg ezt a javaslatomat.

Nem rendezi kellően a javaslat a biztonsági szolgálatot ellátó személyekkel szembeni követelményeket. Az ilyen tevékenységi körű vállalkozások esetében legalább a vezetők szintjén meg kellene követelni az érettségi bizonyítványt és a szakmai végzettséget. Jelenlegi formájában az előterjesztés csak a magánnyomozókkal szemben támaszt ilyen követelményt. A szakmai végzettséget csak államilag akkreditált oktatási intézményben lehessen megszerezni. Arról is gondoskodni kellene, hogy mind a civil biztonsági szolgálat tagjai, mind a magánnyomozók pályaalkalmassági vizsgát tegyenek le. Már többször előfordult a közelmúltban, hogy pszichikailag teljesen alkalmatlan, agresszív személyekre bíztak vagyonokat és életeket, szinte serkentve őket a bűnelkövetésre. Kellő önkontroll és önfegyelem hiányában a jövőben senki ne válhasson a civil biztonsági szolgálat tagjává.

Mielőtt, tisztelt Ház, részletezném a következő nagyon súlyos aggályomat, hadd idézzem fel nyugati filmek gyakori konfliktushelyzetét, a főszereplő magánnyomozó és az ő munkáját féltékenységből vagy bűnpártolásból akadályozó rendőrfőnök között. Az ilyen filmekben általában győzedelmeskedik a jó ügy, és a rendőrségtől független zseniális magánnyomozó megszégyeníti az ostoba rendőrfőnököt, vagy börtönbe juttatja a korruptat, a csalót, a szélhámost. Az ilyen diadal alapfeltétele a rendőrségtől független, azaz csak valamely állami hatóságtól vagy cégbíróságtól függő magánnyomozói tevékenység. Életszerűek az olyan történetek is, miszerint éppen a rendőrség munkájával elégedetlenek fordulnak magánnyomozóhoz, azaz aligha lenne feltételezhető a sikerük, ha az ilyen nyomozás feltételeit maga a rendőrség szabná meg.

Kimondom tehát a súlyos aggályomat, a civil biztonsági szolgálat és a magánnyomozói tevékenység hatósági engedélyezésével, nyilvántartásával és ellenőrzésével nem a rendőrséget kellene terhelni, hanem ezzel a feladattal egy, a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó főosztályt vagy hivatalt kellene megbízni. A Belügyminisztérium vagy a minisztériumnak egy ilyen feladattal ellátott hivatala ugyanazokat a feladatokat látná el, amelyeket a jelenlegi törvényjavaslat a rendőrség feladatkörébe sorol. Nem a rendőrség ellenében, hanem a rendőrség védelmében kellene a helyi rendőrségtől független hatóságokra bízni a civil biztonsági szolgálat és a magánnyomozói tevékenység hatósági engedélyezését, nyilvántartását és ellenőrzését. Nem szabad olyan feltételt teremteni, hogy rávetüljön a gyanú bármilyen kicsinyke árnyéka a helyi rendőrségre csupán azért, mert vagy túl jó, vagy túl rossz a kapcsolata bizonyos helybéli őrző-védő vállalkozásokkal vagy magánnyomozókkal.

(12.30)

Előállhat olyan helyzet is, hogy a helyi rendőrség érdekei ellenében kell valamit felderíteni, ilyen esetekben épp ez a törvényi előírás gátolná az igazságszolgáltatást.

Nagyon nem szerencsés, ha a helyi mulatók, disc-jockey klubok őrző-védő szolgálata a helyi rendőrfőnök jóváhagyásától függene, innen már csak egy kis lépés a korrupció gyanúja, bekövetkezése és állandósulása. Még a legszilárdabb lelkületű rendőrfőnököket is hírbe hoznák mendemondák, mert maga az ellenőrzési rendszer adna erre alkalmat. Meg kell előzni ezt a helyzetet, nem szabadna ilyen gyanúba sodortatni rendőrparancsnokokat, azaz nem szabad felelősségi körükbe utalni sem őrző-védőket, sem pedig magánnyomozókat.

Tisztelt Ház! Hadd említsek még egy problémát, a biztonsági rendszer és a munkaügyi nyilvántartás összekapcsolhatóságának tisztázatlanságát. Az Alkotmánybíróság szerint az alkotmány 59. §-ában foglalt, a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jogot sértő alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés nem állapított meg a személy- és vagyonőri tevékenység körében a titoktartási kötelezettségre és az adatkezelésre vonatkozó szabályokat. Ez most megtörtént. Ennek a törvényjavaslatnak az értelmében például az elektronikus beléptető rendszer működtetése során keletkezett adatokat, például a belépés időpontját legkésőbb az adat keletkezésétől számított hat hónap elteltével meg kell semmisíteni. A jogszabály elfogadása esetén például egy intézmény vezetője, esetünkben a megbízó, nem vizsgálhatná azt, hogy valamely dolgozója hányszor késett az elmúlt egy esztendőben, legfeljebb arról kérhet kimutatást, hogy az utolsó fél évben hányszor történt ilyen eset.

A kérdés a gyakorlatban úgy vetődik fel, hogy rendszeresen felhasználható-e munkaügyi célokra a 32. §-ban említett belépési adatbázis, szabad-e ezt az adatbázist felhasználni közvetlenül nem a vagyonvédelemmel kapcsolatban álló feladatokra, például munkateljesítmény vélelmezésére, vagy erre ez a jogszabály nem teremt egyértelmű lehetőséget, és a munkáltatónak más adatforrásokra kell ilyen esetekben támaszkodnia.

Tisztázatlan az a kérdés is, hogy kezelhet-e elektronikus beléptető rendszert közintézmény bejáratánál köztisztviselő vagy egy nagyvállalat bejáratánál egy vállalati alkalmazott, vagy minden ilyen esetben csak személy- és vagyonvédelemmel foglalkozó cég alkalmazottját lehet ilyen feladattal megbízni.

Összegezve véleményemet, a törvényjavaslat csak lényeges területeket módosító indítványok befogadása révén válhat alkalmassá feladata betöltésére. Ezeket az indítványokat megfogalmaztuk, és ajánlom szíves figyelmükbe.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu