PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés még 2000 júniusában megszavazta az ifjúsági és sportbizottságon belül a kábítószerügyi albizottság felállítását, de az számomra ismeretlen okok miatt soha nem kezdte meg munkáját. 2004 szeptemberében indítványozta Szitka Péter képviselőtársam a Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására című dokumentumban foglaltaknak az Európai Unió készülő drogstratégiájával való összehangolását előkészítő eseti bizottság létrehozását.

Már az indítvány előterjesztése előtt egyetértettek a parlamenti pártok abban, hogy szükséges, szükség van egy kábítószerhelyzettel foglalkozó bizottság létrehozására, ennek ellenére, bár az eseti bizottság megalakulását a szakbizottságok egyhangúlag támogatták, a tisztelt Ház nem igyekezett napirendjére tűzni annak megvitatását. Kormánypárti politikusok számtalanszor elmondják, hogy fontosnak tekintik a drogmegelőzést, tehát nem értem, kiknek állhatott érdekében a bizottságok munkájának szabotálása.

Annak viszont örülök, hogy a tíz nappal ezelőtt felvetett javaslatomra, hogy az Országgyűlés elé kerüljön az országgyűlési határozati javaslat, végül is a mai napon megtörtént a tárgysorozatba-vétel. Bízom abban, hogy ilyen előzmények után sikeres és eredményes lesz a bizottság munkája. Én minden erőmmel támogattam és támogatom a kezdeményezést, mert meggyőződésem, hogy minél több lehetőséget kell teremteni a kábítószerhelyzettel kapcsolatos kérdések megvitatására. Teret kell engedni a szakmai vélemények, az építő javaslatok elmondására és ütköztetésére. Ezeknek a vitáknak azonban csak akkor van értelme, ha nem pártpolitikai alapon nyugvó, parttalanul terjengő eszmefuttatások, hanem szakmai alapon a konszenzuskeresés szándékával zajlanak.

Olyan problémáról van szó, amellyel sajnos naponta találkozhatunk, amely komoly károkat okoz mind az egyénnek, mind a társadalomnak, és amelyről pont emiatt e falak között is beszélnünk kell. A magyarországi droghelyzet jelentős átalakuláson ment át a rendszerváltozás óta eltelt másfél évtized folyamán, és egyre sürgetőbbé tette az átgondolt és hatékony állami beavatkozások stratégiai megtervezését. Ez a gondolat volt az alapja a 2000-ben elfogadott Nemzeti stratégia a kábítószerprogram visszaszorítására című dokumentumnak is. Ennek értelmében a kábítószerhelyzetről szóló jelentéseket kétévente tárgyalja az Országgyűlés, de ezzel kapcsolatban nincs más dolgunk, mint néhány esetleges vélemény megfogalmazása, utána elfogadni a jelentést.

A drogkérdéssel kapcsolatban 2000 óta csak a büntetőjogi szabályozás vitája során vált aktívvá a parlament, bár akkor lehet, hogy túlzottan is kiéleződtek az ellentétek a falakon belül és kívül is. Véleményem szerint a kábítószerhelyzet kérdésének csupán egy szegmense a törvényi szabályozás, maga a probléma ennél sokkal komplexebb. A drogkérdést nem szabad elszigetelten kezelni, a rendezéséhez több területet kell megvizsgálni, ilyenek például az oktatási, szociológiai, kriminalizálódási problémák. Itt nem csupán a kipróbálók, a használók, a betegek, a terjesztők problémájáról van szó, hanem az egész társadalmunkat átszövő jelenségről. Ez ma már nemzeti ügy, amelynek megoldásához akkor juthatunk közelebb, ha nem csupán a tünetek kezelésére, hanem az alapprobléma, az okok megszüntetésére koncentrálunk.

Ehhez azonban először a miértekre kell választ találnunk. Miért fordul egyre-egyre fiatalabb generáció a pillanatnyi örömöt szerző lehetőségek felé? Miért a látszatmegoldásokat, a látszatörömöket részesítik előnyben az élet valódi lehetőségeinek figyelmen kívül hagyásával? Miért nem sportolnak és olvasnak inkább? Miért tehetetlenek a rendvédelmi szervek a terjesztők kézre kerítésében? Miért nem elég hatékonyak a preventív módszerek és kezelések? Miért kevés a terület rendezésére fordítható anyagi forrás? Ha választ kapunk a kérdésekre, akkor meggyőződésem, hogy a probléma megoldásához is közelebb fogunk jutni. Sajnálatos módon Magyarország a legtöbb negatív statisztikát illetően vezető helyet foglal el. Hosszú idő óta ranglistavezetők vagyunk az alkoholfogyasztás, a válás, az öngyilkosság terén. Meg kell akadályoznunk, hogy a drogfogyasztás terén is az élbolyhoz tartozzunk.

Tudom, hogy mind a négy parlamenti párt egyetért azzal, hogy a kábítószer-fogyasztás visszaszorításában a prevenciónak kulcsszerepe van. Erre alapozva már el lehet kezdeni a közös építkezést. Össze kell fognunk, és cselekednünk kell, mert sürget az idő. A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy egyre nő a kábítószert kipróbálók száma, és az érintettek egyre fiatalabbak. Már az általános iskolások is veszélyeztetett helyzetben vannak. A társadalom minden szegmense megpróbál a saját eszközeivel tenni ez ellen: a pedagógusok a felvilágosítással, az orvosok a kezeléssel próbálnak segíteni, a civil szervezetek lelki támaszt igyekeznek nyújtani, a rendvédelmi szervek megkísérlik biztonságosabbá tenni életünket, a sportpályák, a művelődési központok a szabadidő hasznos eltöltéséhez biztosítani a lehetőségeket.

Nekünk, a jogalkotóknak is megvan a feladatunk: biztosítani kell a megfelelő jogi hátteret s a szükséges anyagi eszközöket a feladatok végrehajtásához. Ezt szem előtt tartva, ennek érdekében kell létrehoznunk a kábítószerügyi eseti bizottságot. Az eseti bizottság létrehozása az első lépés afelé, hogy az Országgyűlés ezt a témát kiemelt szerepének megfelelő szinten kezelje. A bizottsági munka lehetőséget teremt arra, hogy a jogalkotók, a végrehajtók, a jogalkalmazók és a szakemberek tapasztalatokat cseréljenek, közös munkájuk eredményeként kidolgozzák a feladat prioritásait, választ keressenek az újabb kihívásokra, megoldási javaslatot dolgozzanak ki a hatékonyabb prevenció, a kábítószerfüggők kezelésének javítására, a kábítószer-csempészek és -kereskedők elleni hatósági fellépés technikai feltételeinek tökéletesítésére, a tudományos evidenciák gyakorlati alkalmazására, a nemzetközi együttműködés megerősítésére, valamint a szükséges anyagi eszközök forráshelyének megkeresésére vonatkozóan.

Egy hasonlattal szeretném képszerűvé tenni a kábítószerkérdés szabályozásával kapcsolatos véleményemet. Azon a hídon, melyen közösen haladunk a célunk felé, szükség van korlátra. Szükséges a korlát, mert határt szab, ugyanakkor biztonságot is ad. Természetesen ezt a korlátot hosszában és nem keresztbe szeretnénk rakni a hídon. A korlát szükségességének elfogadásában, azt gondolom, egyetértés van mind a négy parlamenti párt között. Különbség csupán abból fakad közöttünk, hogy ez a korlát milyen magas legyen. Ha túl alacsonyra rakjuk, akkor azok, akik e híd szélére sodródtak, könnyen leeshetnek. Ha túl magas korlátot hozunk létre, akkor megalkotjuk saját ketrecünket. Én azt gondolom, most egy erős és biztonságos korlátra van szükségünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum üdvözli a bizottság létrehozásának kezdeményezését, támogatja megalakítását, és mindent megtesz annak érdekében, hogy sikeresen és eredményesen végezhesse a munkáját.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu