DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az általános vita alkalmával felszólaltam módosító indítványom mellett, és azt kell mondjam, államtitkár úr akkor is bent volt a teremben, egyfajta korrekt álláspontot fogalmazott meg a kormány részéről. Az más kérdés, hogy az én álláspontom nem egyezik az övével, illetve a kormányzati állásponttal, de azt hiszem, tisztességes módon lehet ebben a teremben érvelni egymással szemben.

Támaszkodom az általa elmondottakra is, illetve a Kóka miniszter úr által azóta rendelkezésemre bocsátott dokumentációra, tekintettel arra, hogy bizonyos félreértés van a koncessziós szerződés tartalmát illetően, illetve azon problémát illetően is, hogy mikor és miért nem épült meg a kunszállási lehajtó csomópont. Úgy érzem, a tisztánlátás szempontjából nem árt, ha a kunszállási emberek ezt pontosan tudják.

Miniszter úr leveléből idéznék szó szerint: “Az 1994. május 2-án aláírt koncessziós szerződés értelmében a kunszállási csomópont megépítésére vonatkozó koncessziós joggal az Alföld Koncessziós Autópálya, az AKA Rt. rendelkezik. Az eredeti szerződés szerint 2001. december 31-ig kellett volna a csomópontot megépíteni, akkor még az AKA Rt. saját költségén, 2000. június 29-én azonban az akkori Közlekedési Minisztérium visszavonhatatlanul lemondott a kunszállási csomópont megépítésének határidejéhez fűződő jogairól, azaz a megépítési kötelezettség egy betarthatatlan kötelezettséggé vált. A koncessziós szerződés 2004. szeptember 21-ei módosítása is tartalmazza a kunszállási csomópontot mint megvalósítandó beruházást, azzal, hogy azt az államnak kell megrendelni és az ellenértékét kifizetnie, hiszen megváltozott a koncessziós szerződés pénzügyi modellje, a matricabevétel az Állami Autópálya Kezelőhöz, az ÁAK Rt.-hez folyik be, az állam pedig rendelkezésre állási díjat fizet az AKA Rt.-nek.ö

Az itt leírt sorok és tények alapján elég szomorúan kell megállapítanom, hogy az előző parlamenti ciklus egyfajta döntéséhez fűződik az az áldatlan helyzet, ami most itt kialakult, és több képviselőtársammal próbálunk ezen valamelyest javítani. Tehát le kell szögeznünk, hogy volt egy olyan szituáció, amikor különösebb állami forrásbevonás és áldozat nélkül ezt a csomópontot legalábbis meg lehetett volna építeni, vagy legalábbis egy olyanfajta szerződést generálni, folytatva ezt a folyamatot, ami jelen pillanatban is biztosítaná, hogy ne kelljen erre jelentős összegeket fordítani, a levél szerint mintegy 800 millió-1 milliárd forintot.

Tehát ez ennek a története. De lépjünk előre, és itt jön az a rész, amikor már kezdek nem egyetérteni a minisztériummal, engedje meg ezt, államtitkár úr. Tehát ezekkel az előzményekkel együtt szerintem előre kell tekinteni. Ami a levél szakmai tartalmát illeti, itt egyfajta forgalomszámlálás és előrevetítő jóslás fogalmazódik meg. Úgy érzem, hogy ennek az autópálya-lehajtó csomópontnak a forgalma ennél jóval nagyobb lenne. Nemcsak az ott élő emberek személyforgalmára gondolok, hanem azoknak a gazdasági társaságoknak, azoknak a komoly szinten mezőgazdasági termelést végző vállalkozásoknak a forgalomnövelő szerepére is, ami szerintem mindenféleképpen erre a térségre gazdaságélénkítő hatást is gyakorolna, abszolút pozitív értelemben.

Nem vagyok autópálya-építő szakember, tehát most egyfajta ingoványos talajra lépek, de azért félig-meddig úgy érzem, hogy elég komoly infrastruktúra már rendelkezésre áll egy áthidaló híd formájában. Tehát egy egyszerű, magamfajta ember számára egy lehajtó és felhajtó konstrukció megépítése talán nem kerülne 800 millió vagy 1 milliárd forintba. Sok kis igazság és talán nagyobb igazság is elhangzott a mostani hozzászólásomban, vagy az egy héttel ezelőttiben. Úgy érzem, hogy a legnagyobb igazság mégis az, hogy az ott élő embereknek erre a csomópontra szükségük van. Tekintsünk el az eddigi ballépésektől, melléfogásoktól. Nézzünk előre, és tisztelettel kérem önt, illetve a minisztériumot, illetve a kormányt, hogy változtassa meg álláspontját, és támogassák ennek a csomópontnak a megépítését.

Természetesen tiszteletben tartom a másik álláspontot is, de ebben az esetben a módosító javaslatomat továbbra sem vonom vissza. Nyilván egy parlamenti döntés eredménye lesz a végső állapot megszületése, illetve ennek a csomópontnak a megépülése; reményeim szerint akár ennek az oldalnak az igenlő szavazatával, de természetesen számítok a másik oldal igenlő szavazatára is.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu