DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Furcsa logikája van a parlamenti vitának, mert ahhoz, hogy elmondjuk, hogy egyetértünk, előtte azt kell mondani, hogy nem értünk egyet. Mert most ezt csinálta Pap János, hiszen amit előtte Gőgös Zoltán képviselőtársam elmondott, az nagyobbrészt egyezett ezzel.

Ami a kettejük között különbség, és a félreértésre valószínűleg ez ad okot, hogy a vegytiszta és a reális között azért van némi különbség. Mint tudjuk, a támogatási rendszerben a legnagyobb gond ott van, hogy emberek pályáznak, emberek nyújtanak be támogatási kérelmet, ami természetes, csakhogy nálunk mihez szoktak hozzá. Ahhoz szoktak hozzá, hogy arra nyújtanak be támogatási kérelmet és pályázatot, ami van, aztán hogy tudja-e teljesíteni vagy nem tudja teljesíteni, az másodrangú vagy harmadrangú kérdés.

Az, amit Pap János képviselő úr mond, a helyes mezőgazdasági gyakorlat elemi része, egyre jobban keményedő része, hozzáteszem: nem feltétlenül többlettámogatást igénylő része, mert jogos az elvárás minden mezőgazdálkodóval szemben, hogy úgy gazdálkodjon, hogy az a következő években is lehetőséget teremtsen a mezőgazdálkodásra. Az az agrár-környezetgazdálkodási támogatási lehetőség, ami az Európai Unióban is működik, az ezt meghaladó többletekre szól, és úgy látom, a mai magyar valóságban az ez alatti teljesítményekre is úgy gondolják, hogy lehet agrár-környezetgazdálkodási támogatást adni. Azt gondolom, ez nem lenne helyénvaló, hogy erre agrár-környezetgazdálkodási támogatást adjanak, csak arra, amelyik a fokozott követelményeknek tesz eleget. S mivel ebben van a vita, hogy akik támogatást kértek, valóban úgy gondolták-e, azt gondolom, majd a támogatási kérelmek pontos ismeretében lehet véglegesen lezárni, hogy miként is állunk. Sajnos az én gyakorlati tapasztalatom is az, hogy inkább alacsony teljesítményre akarnak mégis magas pénzeket ezek az emberek.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu