DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Valóban egy olyan jogszabályról van szó, amely nyilván konszenzussal fog megszületni a parlamentben.

Amire én a miniszteri expozénál felkaptam a fejem, és amire ki szeretnék térni, bár aztán - hogy is mondjam - lépést is váltott az indokolás, de a bizottsági előadó szavaiból is kiderült, nem biztos, hogy okos dolog az, hogy ezt az egész jogintézményt, ami a világban valóságosan létező intézmény, a pénzügyi távszolgáltatást valamilyen eredendően rossznak tekintjük, ami ellen a kiszolgáltatott fogyasztót minden eszközzel védenünk kell. Mert itt a dolog lényege az, hogy ez egy olyan intézmény, amitől nincs ok, de nincs lehetőség sem a visszalépésre, tudomásul kell venni, hogy a világ, a technika, az informatika fejlődésével egy kikerülhetetlen jó végül is a szolgáltatás maga és annak a tárgya.

Éppen ezért a miniszteri expozé aztán áttért arra, ami szerintem a történet lényege, hogy igazából a bizalmat kell erősíteni, tehát a fogyasztói bizalom erősítése az én felfogásom szerint ennek a jogszabálynak a lényege, ennek kell kiemelni, gondolom, az indokolásban is az alapvető fontosságát. A fogyasztóvédelem, az esetlegesen kiszolgáltatott fogyasztónak a védelme csak egy eszköz, de pontosan azt kell mondanunk, hogy ez - még egyszer mondom - nem az öröktől eredendő rossz, hanem egy olyan jó, ami a mai világtendenciák mellett kikerülhetetlen, és a dolog érdemét tekintve hasznos. Tehát ezeket a jogszabályi garanciákat, amelyek elsősorban keretszabályokban jelennek meg ebben a jogszabályban, a fogyasztói bizalom elnyeréséhez kell felhasználni, és nem szabad azt a félelmet erősíteni, hogy valamiféle sötét erők a teljesen elmaradott, kiszolgáltatott fogyasztókat bábként tudják kezelni.

Helyesen megtörtént a jogszabály lényegének az ismertetése, én csak egy-két olyan elemről szeretnék szólni, amit fontosnak tartok, és nem hangzott el eddig - nem igazán érzem a szükségét annak, hogy ismételjük a már korábban elmondottakat, végül is nem egy komplikált, bonyolult jogszabályt tárgyal a parlament.

A lényeges kérdés az - és ezt jó, ha tudják az állampolgárok, ha szabad ezt mondani -, hogy a fogyasztóvédelemnek más jogszabályban biztosított elemei ugyanúgy érvényesülnek e mellett a jogszabály mellett, tehát ennek a jogszabálynak az életbe lépése, hatálybalépése nem teszi szükségessé, sőt, úgy a polgári törvénykönyvnek, mint a fogyasztóvédelmi törvénynek, illetve esetlegesen más jogszabálynak az alkalmazását. Tehát röviden és érthetően - legalábbis remélem, hogy érthetően -: ez egy további garanciális elem, ami elsősorban olyan elemeket tartalmaz, ami a pénzügyi szolgáltató felé határoz meg kötelezettségeket, tehát a további, egyéb jogszabályok rendelkezései ugyanúgy alkalmazandók.

Helyesen történt meg a kiemelése annak, hogy milyen típusú pénzügyi szolgáltatásokról van szó, tehát ez a törvény kifejezetten a távértékesítésre kerülő pénzügyi és nem más típusú szolgáltatásokat tárgyalja.

Egy lényeges kérdés, ami tulajdonképpen azon ritka esetek egyike, amikor a jog a gyakorlat talaján fogalmaz meg egy jogszabályt, ezt pedig mindenkinek tudnia kell, és ez a jogalkalmazásban lehet érdekes, hogy a jogszabálynak a fogyasztói köre természetes személyekre vonatkozik. Nem azért vonatkozik csak természetes személyekre, mert bármiféle megkülönböztetéssel akarna élni a jogszabály, hanem a dolog természeténél fogva távértékesítésben ajánlattal a természetes személyeket keresik, kereshetik meg a pénzügyi szolgáltatást nyújtók. Tehát ebben a körben a jogi személyek hiába keresnek, mert ilyen eset nincs, tehát hiába keresnek e jogszabályban fogyasztói oldalon kapaszkodót.

Tulajdonképpen a leglényegesebb része a jogszabálynak azon kötelezettségek meghatározása, ami a szolgáltatót terheli. Tehát itt röviden azt lehet elmondani, hogy aki pénzügyi szolgáltatásra vonatkozóan ajánlatot tesz, annak legalább ismertetnie kell a megkeresett személlyel a szervezetre vonatkozó legfontosabb jogi adatokat, a szolgáltatást magát, a megkötendő szerződésnek a leglényegesebb tartalmát és azokat az eljárási szabályokat, amelyekkel a szolgáltatással kapcsolatos jogvitákat kezelni lehet.

A következő nagyon fontos elem, amit, én azt hiszem, a jogszabály ismertetésénél mindenképpen fel kell használnunk, az az, hogy a bizonyítási teher alapvetően a szolgáltatást felajánlót terheli.

(14.50)

Tehát neki kell bizonyítania azt, hogy mindazt, amit a jogszabály tőle megkívánt, elvárt, annak ő eleget tett. Kimentési lehetősége csak akkor van, ha megfelelő módon, egzakt módon ki tudja menteni magát a bizonyítási kötelezettség alkalmazása során.

Tulajdonképpen a jogszabálynak ezek az alapvető kellékei, és a garanciális oldal, tehát a másik oldal az, hogy mit tehet a fogyasztó akkor, ha ezeket a kötelezettségeket a szolgáltatás felajánlója nem nyújtja: abban az esetben megilleti az elállási jog. Ennek határidejét a jogszabály rögzíti. Egy esetben nem elállási jog van, hanem felmondási jog van: bizonyos típusú biztosítási szolgáltatásoknál ez már tartalmasabb jogi kérdés, az eredeti állapot helyreállításának nincs helye, ezért itt nem elállási szabály van, hanem felmondásra van lehetőség.

Végül is a jogszabály olyan keretszabály, amely megfelelő garanciákat nyújt ahhoz, hogy ennek alapján a tételes gyakorlat is kidolgozásra kerüljön; egy kötelező kereskedelmi tevékenység, pénzügyi kereskedelmi tevékenység honosítására irányul, megfelelő garanciákat nyújt. Mindezek alapján azt gondolom, hogy a közös, konszenzussal elfogadandó jogszabályban a szabad demokraták szavazata is természetesen az igen gomb megnyomásával fog érvényesülni.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu