DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amiről ön beszél, az tipikusan politikai természetű megnyilvánulás, mert közjogi értelemben a helyzet teljesen világos és egyértelmű. Az alkotmány világosan rendelkezik arról, hogy önmagát milyen esetekben oszlathatja fel az Országgyűlés, illetve azt mikor lehet feloszlatni bizonyos helyzetek alkalmával. A köztársaság alkotmányos berendezkedésének egyik alapja, hogy a törvényhozó hatalmat a választópolgárok által négy évre választott Országgyűlés gyakorolja. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásai nyomán ennek az elvnek az érvényesítése érdekében szűnt meg az országgyűlési képviselők visszahívhatósága, pedig gyakran előkerült ez a téma is akkoriban.

Az MDF javaslata nem más, mint egy tipikus politikai nyomásgyakorlás, hogy kikényszeríthessék a visszahívhatóságot, pedig korábban az MDF sem értett egyet ezzel. Meglep ez, mert ennek a pártnak a miniszterelnöke és vezető politikusa volt Antall József, aki maga is ugyanilyen értelemben nyilatkozott annak idején, amikor például 1992 végén a Létminimum Alatt Élők Társasága hasonló kezdeményezéssel állt elő. Ez nonszensz. Természetesen akkor, ha valaki ellenzékben van, időnként szívesen próbál különböző eszközöket találni annak érdekében, hogy megváltoztassa a fennálló helyzetet. Erre azonban azt tudom önnek mondani, képviselő úr, hogy elsősorban indulni kell a szabad választásokon, és a választásokon többséget kell tudni elérni a parlamentben, s akkor megnyílnak a közjogi lehetőségek.

Említette azt is, hogy a megkérdezettek 20 százaléka ezzel egyetértene. Nem ismerem a közvélemény-kutatás terjedelmét, azonban az ön által elmondottakból is következik, hogy ezek szerint a megkérdezettek 80 százaléka nem ért egyet ezzel. Ebből egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy még a megkérdezettek 80 százaléka sem ért ezzel egyet, azaz ezt nem kívánja.

(11.10)

Azt a véleményt viszont én is osztom, amely bizonyos kritikai álláspontot foglal el, nevezetesen azt, hogy az Országgyűlésben legyenek képesek legalábbis a minimális kollegialitás, a politikai együttműködés szintjén együtt dolgozni a frakciók. Ezzel egyetértünk. Azt én is rossznak tartom, hogy a Magyar Országgyűlés presztízsvesztése évek óta folyamatosan zajlik. Ehhez azonban többnyire több együttműködőre, illetve együtt nem működő partnerre van szükség.

Azt gondolom, helyesebb lenne, ha végiggondolnánk, hogy melyek azok a közös munkák, amelyeket elvégezhetünk, mert azokban az ügyekben, amelyekben egyszerű többségre van szükség, az Országgyűlés az ellenzék bevonásával képes úrrá lenni a dolgokon. Ahol nem vagyunk képesek úrrá lenni, azok az ügyek, ahol kétharmados támogatottság kell, ahol a Házszabályt kellene módosítani hasonló arányban. Inkább arra kérném önöket tisztelettel, hogy fontolják meg, azokban az ügyekben, amelyeket végigtárgyaltunk, teljes szakmai egyetértésre jutottunk, vajon miért nem lehet megtenni azt, hogy az ellenzék azt mondja, hogy hajlandó vagyok igent mondani egy kormányzati javaslatra. Mi mindig megtesszük. Magam személyesen számos ügyben hívtam fel a figyelmet arra, hogy minden konstruktív ellenzéki javaslatot hajlandóak vagyunk beépíteni egy javaslatba, és szívesen támogatjuk. Biztos, hogy erre adtunk tanúbizonyságot az elmúlt időben, ellentétben az előző ciklussal, ahol erre még példát sem találhattunk.

Még egyszer azt szeretném kérni öntől, tisztelt frakcióvezető úr, fontolják meg az együttműködés lehetőségét, mi változatlanul partnerek vagyunk. Populista, egyébként népszerűnek látszó, de mind a közjogi, mind a gazdasági, mind pedig a politikai rendet súlyosan veszélyeztető akciókban biztos, hogy nem leszünk partnerek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu