DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Pontosan tíz nap múlva lesz kereken egy éve annak, hogy Magyarország belépett az Európai Unióba. Baráth Etele miniszter úr úgy fogalmazott a bevezető előadásában, hogy majdnem ünnepi ez a pillanat. Én e miatt a “majdnemö szócska miatt szeretném kormánypárti képviselőként a lehető legszigorúbb szavakat használni a kormánnyal kapcsolatban, ugyanis az a véleményem, ha a kormány egy kicsit jobban odafigyel, akkor ebből az egyéves évfordulóból egy olyan szép dzsemborit lehetett volna csinálni, egy igazi népünnepélyt, nemcsak itt a parlamentben, hanem az ország minden városában, akár a falvakban, hogy a magyar nép ünnepelhesse felszabadultan azt, hogy beléptünk az Európai Unióba. (Zaj, közbeszólások.)

Ez a parlamenti vitanap az ellenzék kezdeményezésére született. Fegyelmezetten megtartjuk a vitanapot ezzel a rettenetes címmel, amihez én is szeretnék néhány szót szólni. Bevallom önöknek, hogy reménytelennek tartom azt a vitát, amely már most elkezdődött, amelynek az a lényege, hogy az elmúlt egy év sikeresnek tekinthető vagy nem tekinthető sikeresnek.

Nyilván sikertelennek tekinthető annak, aki úgy gondolta, hogy ha Magyarország belép az Európai Unióba, akkor kolbászból lesz a kerítés már másnap. Jól emlékszem, amikor a népszavazás során jártuk az országot, és kampányoltunk az igen szavazat mellett, már mi magunk igyekeztünk lehűteni a várakozásokat, nehogy a lakosság azt gondolja, hogy na, belépünk kedden az Európai Unióba, és másnap, szerdától már minden egészen másképp fog történni. Ez nem így van. Arról beszéltünk, hogy az Európai Unió a lehetőségeket hozza meg, és rajtunk az áll, hogy ezekkel a lehetőségekkel hogyan leszünk képesek élni.

Tudomásul veszem, hogy így működik a parlamenti demokrácia. Ha az ellenzék szidni akar, akkor szidni fog, ez rendben is van; majd megtanulják, ahogy ezt a régi európai uniós tagállamok már tudják, hogy szerencsére, talán sajnos - döntse el ki-ki maga - az Európai Unió nem egy választási téma.

(10.30)

Ezzel igazából szerintem nem lehet fogást találni a kormánypártokon. Nem véletlen, hogy nálunk kicsivel érettebb, ha tetszik, nyugodtabb demokráciákban konszenzus van az európai uniós ügyekben kormánypártok és ellenzéki pártok között. Talán-talán Magyarország is eljut ide. De még egyszer: lehet vitatkozni, csak, kedves képviselőtársaim, csak ez cím!? Ennek a vitanapnak a címe, hogy Gyurcsány-bizonyítvány: EU elégtelen! Nyilván önök is látták A tanú című híres filmet Bacsó Pétertől; mondják, hogy itt a tanúvallomás, de hát ez már az ítélet. Önök egy ítélettel állnak elő még a vitanap előtt.

Nem hiszem, hogy ilyen mértékig le lehetne egyszerűsíteni a világot, mint ahogy Orwell tette az Animal Farm című könyvében: két láb rossz, négy láb jó. Orbán jó, Gyurcsány rossz. Ennyi, ilyen egyszerű az egész. (Lengyel Zoltán: Egész jól mondod. Még egyszer, ha lehetne.) Ezt akarják ezzel mondani. El tudom képzelni, hogy nem csillagos ötös a Gyurcsány-kormány tevékenysége, el tudom képzelni, hogy jó vagy közepes, de az hogy elégtelen?! Hát nem gondolják, hogy ezt még az önök választói sem fogják elhinni önöknek? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Dehogynem!)

Nyilván emlékszünk Koppenhágára. Koppenhága volt az Európai Uniónak az a csúcsa, ahol eldőlt a felvétel. Emlékeztetném önöket, hogy a koppenhágai csúcsra 2002-ben, a választás évében került sor. A Fidesz már kiállt, és ezerrel hangoztatta, harsogta, hogy a kormány elrontotta a tárgyalásokat, milyen rossz feltételeket ért el. A Fidesz nyilván abból indult ki, szerintem helytelenül, hogy semmi sem rövidebb, mint a választó memóriája. Ha ők vannak ellenzékben, akkor minden rossz, ami az európai uniós tagsággal kapcsolatban felhozható, még akkor is, ha a fejezetek kétharmadát az Orbán-kormány zárta el, egyharmada maradt a Medgyessy-kormánynak egy röpke háromnegyed évben, vagy még annyi sem, és mégis azt mondták, hogy minden rossz volt.

Azért emlékeztetném önöket, képviselőtársaim, amikor ellenzékben voltunk, az Orbán-kormány tárgyalta és lezárta a fejezetek kétharmadát vagy háromnegyedét, nem emlékszem, hogy hangoskodtunk volna itt a parlamentben. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) És állandóan az emberek jókedvét vettük volna el azzal, hogy minden egyes alkalommal minden fejezetről elmondtuk volna, hogy jaj, de borzalmas, amit az Orbán-kormány csinál. Magam, emlékszem, egyetlenegy alkalommal emeltem szót, ez a dohánytermelés nikotintartalmával kapcsolatos derogáció volt. Ez volt a legsúlyosabb kifogásom. Úgy éreztem akkor, hogy miért fogadnánk el egy olyan derogációt, ami nem jó a magyar emberek egészségének. Ezenkívül tudomásul vettük, hogy az Orbán-kormány tárgyal. Nyilván voltak hibák, voltak eredmények, de együtt örültünk az akkor elért eredményeknek.

Ha megnézem ezt a vitát, a Fidesz tisztelt vezérszónokának az előadását, az ember nem tudja eldönteni, hogy most a világtörténelem egyik legnagyszerűbb integrációs szervezetéhez való csatlakozásunkról beszélünk, vagy pedig egy használtautó-kereskedésről - hogy jó volt-e megvenni azt a régi Fordot, és elcserélni egy Volkswagenre. Tisztelt képviselőtársaim, ha visszaemlékszünk az elmúlt 15 évre, és nemcsak a liberális, a szocialista, hanem a konzervatív képviselők gyönyörű szónoklataira, mennyit beszéltünk a történelmi felelősségről, mennyit beszéltünk arról, hogy Európához tartozunk, mennyit beszéltünk az értékekről, hogy mit hoz nekünk az Európai Unió a pénzen túl - hoz békét. Mennyit beszéltünk arról, hogy Magyarországnak milyen nehéz történelme volt, és ezen túl akarunk lépni, békében, stabilitásban szeretnénk élni, és ezt fogja nekünk hozni az Európai Unió; a demokráciát fogja stabilizálni, a piacgazdaság kiépítésében segít, a jogállamiság megszilárdításában segít nekünk.

Ezekről semmit nem hallunk most, csak a pénzről, a pénzről, a pénzről. Fontos a pénz, elismerem, és én is fogok róla beszélni, de azért ne hallgassunk már arról, hogy Magyarország 15 éves álma teljesült az európai uniós csatlakozással, és ennek az álomnak a legnagyobb tételei kézzelfogható eredményt jelentenek Magyarország számára. De hát, persze beszéljünk a pénzről! Elfogadom, nagyon fontos a pénz is. Nyilvánvalóan mindenki, aki az Európai Unióval foglalkozik, pontosan tudja, hogy pénzügyileg az első két év nem lesz annyira könnyű, mint a későbbiek. Ezzel együtt úgy látom, hogy a mögöttünk álló egy év alapvetően sikeres volt. Sokat beszéltünk a szervezet felállításáról; örökzöld téma lehet. Én nagyon nem tudom elfogadni azt a közelítést, hogy azt mondja az ellenzék, hogy amit ez a kormány csinált, az rettenetes, ez a kormány azt mondja, hogy amit az előző kormány csinált, rettenetes. Úgy gondolom, hogy ebben van egy közös siker, és van egy közös felelősség is abban, amit nem értünk el.

Csak nehogy képviselőtársaim azt gondolják, hogy, mondjuk, Görögország, amely sokkal korábban lépett be az Európai Unióba, kész lenne ennek a szervezetnek a felállításával. Ezek a szervezetek soha sem készek abban az értelemben, hogy ne lehessen rajtuk javítani. Magyarország is elkészült egy szervezet felállításával. Ebben volt némi része az előző kormánynak is, több része volt a jelenlegi kormánynak, kétségkívül, ezt nem kritikaként fogalmazom meg, csak tényként. Ez a szervezet a jövőben is fejlesztendő. És amikor már jobb lesz, még mindig tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy még jobb legyen.

Hallottunk egy pár kitételt arról, hogy a 10-ek között Magyarország hogy lemaradt Csehországhoz, Lengyelországhoz, Szlovákiához képest. Tisztelt képviselőtársaim, én külpolitikával is foglalkozom, nem csak az Európai Unióval. Amerikából jöttem, mesterségem címere, hogy elmondjam, hogy mi van Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában. Elmondom önöknek, ott azt mondják, hogy Magyarország a mintaország. Csak persze, itt a magyar sajtóban nem olvasni azokat a lengyel, szlovák és cseh újságokban megjelent kritikákat a saját kormányukkal szemben, mint ahogy ők sem olvassák a Magyarországon megjelent kritikai megjegyzéseket.

Ezekben a napokban a prágai parlamentben folyhat egy vita, ahol az ottani ellenzéki képviselők azt mondják, hogy jaj, de borzalmas, amit a cseh kormány művel, tessék megnézni Magyarországot, hogy milyen kiválóan teljesít. Ez folyik a lengyel parlamentben, ahol nem a magyar újságokra, hanem nyilván a lengyel újságokra fognak hivatkozni. Végtelenül lehet újságokból kiszedni a legkülönbözőbb cikkeket pró és kontra, csak higgyék el, hogy megint mi látjuk magunkat ennyire sötétnek, míg szerencsére, azért akik bennünket kívülről látnak, és nemcsak a 10-ek közül, hanem Brüsszelben is, a magyar teljesítményt elismerik. Én nem annak örülök, hogy Brüsszelben elismerik a teljesítményünket, csak miután ők nem érintettek egy belpolitikai viharban, ezért nekik inkább elhiszem, mint tisztelt fideszes képviselőtársaimnak.

A csatlakozás zökkenőmentes volt, és erre a legjobb bizonyíték az, hogy az emberek nem érezték meg. Ha visszaemlékeznek, képviselőtársaim, a csatlakozás előtt mennyi fenyegetést hallottunk arról, hogy el fognak szabadulni az árak, arról, hogy a nyugdíjak elértéktelenednek, ha belépünk az EU-ba. Megtörtént? Nem történt meg. Igazából az, hogy az emberek nem vették észre a csatlakozást a mindennapi életükben, az egyik bizonyítéka annak, hogy a csatlakozás sikeres volt. Mi változott? Változtak a lehetőségek, a kérdés az, hogy tudtunk-e ezzel élni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a gazdaság fejlődése még mindig kétszerese az európai uniós átlagnak. Magyarországra a tőkebeáramlás 3,4 milliárd euróra nőtt, ami kimagasló szám nemcsak a 15-ök, hanem a 10-ek körében is. A külkereskedelmünk aktív, nem kis mértékben, sőt igen nagy mértékben az EU-tagságnak köszönhetően, különös tekintettel a velünk együtt belépő tíz országra. A kivitelünk 30 százalékkal nőtt, míg a behozatal 20 százalékkal nőtt, ami szép adat arra, hogy a külkereskedelmi mérlegünk pozitív, még egyszer, az európai uniós tagságunknak is köszönhetően. Nagyon fontos dolog, hogy az exportunkon belül a magas feldolgozottságú termékek hányada tovább nőtt, a gépi export 18 százalékkal, a híradástechnikai eszközök pedig 30 százalékkal. Magyarország tehát nem, illetőleg egyre kevésbé mezőgazdasági ország, szépen fejlődő ipari ország.

Az állampolgárok lehetőségei nőttek, az Erasmus- és a Szókratész-programok keretében csak 2004-ben 2 ezer diák tanulhatott külföldön. Így volt ez az európai uniós tagság előtt, kedves képviselőtársaim? Nem, nem így volt; az európai uniós tagságnak köszönhető. A munkavállalási lehetőségek bővültek, nem annyira, mint amennyire szerettük volna, az Egyesült Királyságban 3900, Írországban 2000 és más országokban sok száz magyar munkavállaló tudott munkát kapni.

(10.40)

És persze elfogadom, gondok is jelentkeztek, de a gazdatüntetést a kormánynak felróni, vagy Magyarország felkészületlenségének felróni dőreség; ha másra nem is, gondoljunk arra, hogy Franciaországban, amely elég régi tagja az Európai Uniónak, a gazdatüntetés elég gyakran megszokott dolog. Igaz, van különbség is, a francia gazdákat nem látni a trikolórral, mert ők úgy gondolják, hogy a kormány is francia, szemben tán nálunk megjelent egyes véleményekkel. De a gazdatüntetés az Európai Unió régi tagországaiban is megszokott dolog, ami persze nem jelenti azt, hogy a kétségkívül tapasztalható hiányosságokat ne kellene kijavítani. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Azt mondta a képviselő úr, hogy az Európai Uniót nem bírálja, csak a magyar kormányt. Én szívesen bírálom a magyar kormányt, ahol kell, azonban úgy gondolom, hogy az Európai Unió is bírálható. És amíg a belépés előtt mi mindig azt mondtuk, hogy megfelelünk a követelményeknek, szeretném, ha többet ilyen mondatot nem is hallanánk, mert benn vagyunk az Európai Unióban, és most kötelességünk, hogy változtassunk azon, ami az Európai Unión belül nem jó. És szeretnék erről is beszélni önöknek.

Az Európai Unió - ne hallgassanak ide szocialista képviselőtársaim - borzasztóan szocialista. (Dr. Vadai Ágnes tapsol.) A költségvetésének 40 százalékát meghaladó részt lakosságának 3-4 százalékára költi el. Ez egy mezőgazdasági támogatási köntösbe bújtatott szociális juttatás, és nagymértékben járul hozzá ahhoz, hogy az Európai Unió ebben a globális versenyben a versenyképességét rontsa. És én azt gondolom, hogy Magyarországnak hozzá kéne járulnia ahhoz, hogy a mezőgazdasági finanszírozás racionálisabbá váljon annak érdekében, hogy az Európai Unión belül is lehessen az adókat csökkenteni, ezáltal az Európai Unió, benne Magyarország versenyképesebbé váljék. (Dr. Boros Imre: Vesszenek a parasztok!)

Szervezeti kérdések: bevallom önöknek, én egy föderalista vagyok, ebben tudom, hogy sokan nem követnek, de mint liberális politikus, a Szabad Demokraták Szövetségével együtt egy erős Brüsszelben vagyunk érdekeltek. Úgy gondolom, hogy Brüsszel ma nem népszerű, talán Magyarországon még nem, de az Európai Unió tagállamaiban Brüsszel nem népszerű. Ezen lehetne változtatni. Ezen lehetne változtatni akkor, ha bizonyos elvekhez hozzá tudnánk nyúlni, mert Brüsszel nem kellőképpen átlátható, az Európai Bizottság nincsen kontroll alatt, a legfőbb hatalom az Európai Tanács kezében van, és nincs ember, aki megmondaná, hogy ott hogyan születnek a döntések.

A Szabad Demokraták Szövetsége mint liberális párt egy olyan Európai Uniót szeretne, ahol nő az Európai Parlament hatalma, mert az Európai Parlament képviselőit választják az európai polgárok, és az Európai Parlament a megnövekedett hatalmával tudná megválasztani az Európai Unió kormányát. Ha visszaemlékeznek a Barroso-bizottság megválasztására, hát az egy szégyen dolog volt. Nem volt átlátható, nem lehetett tudni, hogy mik a kritériumok. Azt lehetett tudni, hogy az Európai Bizottság elnökének kereszténydemokratának kell lenni, de hogy azonkívül mit kell tudnia, semmit nem hallottunk. És akkor végül itt csúsztunk le miniszterelnöktől miniszterelnökig, míg el nem jutottunk Barrosóig, aki egyébként jól végzi a munkáját, de a választás maga egy szégyen volt. És azon, hogy a Bizottság tagjait a tagállamok úgy jelölik, hogy senki nem tudja, ki mire alkalmas, és egyáltalán mit szeretnénk elérni, ezen változtatni lehet, és változtatni is kell annak érdekében, hogy az európai polgárok magukénak érezzék az Európai Unió intézményeit.

Úgy gondolom ezért, hogy a rendszerváltó Magyarország értékeit kellene képviselnünk az Európai Unión belül az előbb említett szervezeti kérdésekben is, de külpolitikai kérdésekben is, mint Ukrajna, amely a rendszerváltásban mögöttünk áll. És én örülök annak, hogy a magyar kormány ebben úttörő szerepet vitt, Gyurcsány miniszterelnök úr kint járt Kijevben, a választások után az ukrán miniszterelnök már viszonozta, nagyon jó kapcsolat van a két ország között, és Magyarországnak igenis motorjának kell lenni annak, hogy az Európai Unió minden segítséget adjon meg Ukrajna számára.

Kína: az Európai Unión belül folyik a vita a fegyverembargó eltörléséről. Én úgy gondolom, hogy Magyarországnak mint rendszerváltó országnak nagyon keményen kell kiállni annak érdekében, hogy ameddig Kínában az emberi jogokat nemhogy nem tisztelik, hanem kifejezetten eltapossák… - csak egy példát hadd mondjak, a pápa halála alkalmával Kínában az ottani katolikus bíborost bebörtönözték, miért, azért, mert a pápához volt lojális, nem pedig a Kínai Kommunista Párthoz. Ez van még Kínában. És Magyarországnak mint rendszerváltó országnak meg kell akadályoznia azt, hogy a fegyverembargó megszűnjék, ameddig Kína is nem változtat egy demokratikusabb irányba.

Kéne egypár szót szólnunk a bővítésről. Törökország nagyon nagy vitát keletkeztetett. Románia és Bulgária is kételyeket fogalmazott meg számos tagállamban és képviselőben is. Azért tudnunk kell, hogy Magyarország belépése sem azért volt, mert Magyarország olyan kiválóan teljesített, hanem ezek politikai döntések. És ha elfogadjuk azt, hogy az Európai Unió bővítésének az igazi célja Európa politikai egyesítése, akkor remélem, nemcsak Horvátországnál és Bulgáriánál, Romániánál nem állunk meg, hanem az egész Balkánt képes lesz az Európai Unió integrálni, és akkor megvalósul ez a nagyon szép régi álom, Európa egyesítése.

Tisztelt Országgyűlés! Azok a kifogások, amelyeket hallottunk Magyarországról, ha nem ennyire durvák, azt mondom, részben jogosak. Magyarországnak valóban az Európai Unió tagjaként, de attól függetlenül is a pénzügyeit helyre kell tennie. Az ország versenyképességét nagymértékben kell javítania, és úgy gondolom, hogy érdemes a külpolitikai céljainkat is átfogalmazni, mert még mindig a rendszerváltás utáni prioritásokban élünk, holott azok megvalósultak. Úgy gondolom, hogy ebben a Szabad Demokraták Szövetségének és a kormánynak kezdeményező szerepet kell vállalnia.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor ennek a ciklusnak a második kormánya megalakult, akkor a külpolitikai programnak a címe az volt: Magyarország a hazánk, és Európa az otthonunk. Azt javasolom, hogy szeressük magunkat, szeressük az Európai Uniót. De a szeretet jelentse azt, hogy szembesüljünk a problémánkkal, saját magunk problémáival, az Európai Unió problémáival, és legyen erőnk, legyen elszántságunk arra, hogy tudjunk változtatni ezeken.

Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu