DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon lapozgatván a kormány gyenge EU-s bizonyítványát, tekintettel az időkorlátokra, egy kevésbé reflektorfényben álló, de annál fontosabb problémáról szeretnék szólni, a személyi és intézményi rendszer hiányosságairól, amelyek bizony az elmúlt esztendőben sokszor akadályozták a magyar érdekeket, a gördülékeny brüsszeli érdekérvényesítést.

Azt hiszem, hogy európai uniós egyéves tagságunk fontos tanulsága az, hogy átlátható személyi és intézményi háttér vagy hátország nélkül nagyon nehéz csatákat vívni Brüsszelben. Nézzük mindjárt a brüsszeli antrénkat, 2004. május 1-jén úgy léptünk be az Európai Unióba, hogy egy jó ideig Magyarországnak nem volt nagykövete, ugyanis Balázs Péter korábbi misszióvezető az Európai Bizottság biztosi székét foglalta el, a kormány azonban elfelejtett gondoskodni a brüsszeli utódról időben. De Kovács László brüsszeli színrelépése sem sikeredett valami fényesre. Jól ismerjük a vesszőfutását a meghallgatásokon, ahol bizony nem öregbítette Magyarország hírnevét. Az már csak apróság, hogy Kovács László kinevezéséig itthon Budapesten valójában nem volt igazi gazdája a Külügyminisztériumnak. Ez bizony bizonyos tekintetben időveszteséget jelentett Magyarország számára. Annál is inkább, mivel Juhász Endre európai bírói kinevezése miatt hónapokig, pontosabban a kormányváltásig nem volt Magyarországnak európai ügyekért felelős tárca nélküli minisztere.

Egy biztos, hogy a kormányválság nem használt ez ügyben Magyarországnak. A hónapokig elhúzódó kormányátalakítás miatt átláthatatlanná lett, hogyan is oszlik meg a felelősség a Külügyminisztérium és a Baráth Etele-féle új tárca között. A kormány egyszerűen elfelejtette ez ügyben időben meghozni a szabályozó rendeletét. Az már csak hab a tortán, hogy az új Európai Ügyek Hivatala csak ez év márciusában állt fel ténylegesen. Csoda, ha az uniós tagságunk első fél évében sokszor úgy tűnt, hogy Magyarország csak virtuálisan van jelen az Unióban diplomáciai tekintetben, mert nem is képviselteti magát fajsúlyos európai döntések meghozatalakor, mint például Románia európai uniós csatlakozásában.

A brüsszeli csaták másik fontos hátországa mi magunk vagyunk, a parlament, nevezetesen az európai ügyek bizottsága. A látszat ellenére a kormány nem sokba nézte az elmúlt év során azt a grémiumot, amin keresztül a tisztelt Ház volna hivatva az uniós jogszabályalkotás során a magyar kormány álláspontját megismerni és az általa kívánt irányba befolyásolni. Az is rossz ómen volt, hogy 2004. május 1-jén a csatlakozó országok közül csak nálunk hiányzott a parlament és a kormány együttműködését szabályozó törvény a kormány ellenállása miatt. De az is árulkodó magatartás, ahogy 2004. december 8-án például a kormány egy kicsit bolondot csinált az Országgyűlésből, amikor is elfelejtette tájékoztatni bizottságunkat, hogy már nincs értelme a parlamenti eljárásnak, mert a kormány - meg sem várva a parlament hozzájárulását - hozzájárult a román csatlakozási tárgyalások befejezéséhez. Sőt, az ezt követő úgynevezett nagybizottsági ülésen, ami megelőzte az Európai Tanács ülését, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr nem jelent meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen személyi és intézményi háttér kezelésével bizony elég nehéz, hogy a magyar kormány hatékonyan képviselje a magyar érdekeket Brüsszelben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu