ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez egy meglehetősen komoly dilemma, amit a képviselő úr felvetett, és még abban sem vagyok biztos, hogy ebből a szempontból bárkinek a birtokában van a végleges megoldás. Egyrészt azok a példák, amiket a képviselő úr említ, nem teljesen felelnek meg a magyar gyakorlatnak, ugyanis nem veszi számításba a képviselő úr, hogy, mondjuk, Ausztriában eddig is úgy működött, hogy elkülönült intézményrendszerben zajlott a tudományos típusú képzés és a tanárképzés. Magyarországon azonban nem ez a helyzet, Magyarországon a tudományegyetemek végzik a tanárképzésnek is egy nagyon jelentős feladatát, és ugyanakkor a tanárképző főiskolák pedig nagyon komoly számú hallgatót bocsátanak ki, akik aztán nem tanárként helyezkednek el.

Ha azt az utat követnénk, amit képviselő urak javasolnak, akkor annak legalább három hátránya lenne. Az egyik az, hogy elveszne a bolognai folyamatban rejlő azon lehetőség, hogy a hallgatók az egyetemi tanulmányaik folyamán hozzanak döntést arról, hogy milyen területen és milyen mélységben kívánnak elmélyedni. Másodszor: pontosan az a lehetőség veszne el, amit képviselő úr említ, hogy ne csak hagyományos kétszakos tanárszakokat vehessék fel, hanem felvehessenek műveltségi területeket vagy más területeket is, hiszen nem lehet a végtelenségig elaprózni a bemeneti szakok követelményeket. Végül a harmadik problémát az okozza, képviselő úr, ha a tanárképzést csak úgy szervezzük meg, hogy tanárokat képez, akkor jóval kevesebb hallgatót lehet beengedni a tudományegyetemekre, a tanárképző főiskolákra, mint amennyi jelenleg jár. Tehát kétszakos tanárképzésre nem körülbelül tizennégyezer hallgatót lehet beengedni, mint most, hanem ennél jóval kevesebbet, hiszen a tanárigény ennél jóval kisebb.

Elég nehezen tudom elképzelni, hogy akkor a tanárképző főiskolák pontosan milyen más típusú alapképzéseket fognak csinálni.

Köszönöm szépen. Majd lehet hogy folytatnom kell.

Forrás: parlament.hu