DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Szabó képviselő úrnak ezen javaslatával maximálisan egyet is értettünk és egyet is értünk, ami arra vonatkozik, hogy határidőket bizony célszerű és indokolt szabni, és az indoklással is teljes mértékben egyetértünk.

Ellenben van jó néhány olyan ajánlási pont, ahol látunk gondokat, de reményeim szerint itt is egyet tudunk érteni. Legalábbis az oktatási bizottság ülésén úgy tűnt, hogy ebben mégiscsak van egyfajta közös gondolkodás. Az ajánlás 279. pontja a gazdasági társaság kérdésével foglalkozik. Valahogy úgy fogalmaz a törvényjavaslat, hogy a hallgató tagja lehet felsőoktatási intézmény által alapított vagy az intézmény által támogatott gazdasági társaságnak, de nincsen tisztázva az a kérdés, hogy hogyan lesz tagja, alanyi jogon vagy milyen módon.

Ezzel kapcsolatosan benyújtottunk most egy kapcsolódó módosító indítványt, amelyben lényegében azt írjuk le, hogy a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályt kell itt alkalmazni, hogy e tekintetben rendbe legyen téve a dolog, mert ez a kérdés így nagyon is lóg a levegőben. Arról ne feledkezzünk el, hogy nagyon komoly vagyoni értékekről van szó, és olyan tagok bejövetele lehet ebből a szempontból kérdéses, akik jogviszonyban vannak az egyetemmel. Az oktatóktól kezdve mindenki beleesik ebbe a jogviszonyba. Tehát valamilyen módon keletkeztetni kell a tagságot. Az eredeti módosító javaslatban éppen azért mi azt javasoljuk, hogy ezt a részt vegyük ki, mert egész egyszerűen értelmezhetetlen helyzetet eredményez.

Van két olyan ajánlási pont is, amelyik a kollégiumi bizottság kérdésével foglalkozik, a 288-89-es. Azt gondolom, jó néhány olyan intézményt tudunk példaként felhozni, ahol egyébként ezek jól működnek, ahol a nagy intézményen belül a kollégiumok saját hallgatói közössége választja meg azt a vezető testületet, amely a napi ügyeket intézni. Nem véletlen egyébként, hogy ezeknek az intézményeknek országos szervezete is van, ez a FEKOSZ. Szerintem e tekintetben végképp nem csorbulnának a hallgatói jogosítványok, és végképp nem csorbulna semmi, ha a kollégiumi bizottságokat mint a hallgatói önkormányzat részét képező testületeket a törvény elismerné, nevesítené, hogy ahol akarnak, ott hozzanak létre ilyet.

Kifejezetten rossznak tartjuk azt az előírást, amely a hallgatói létszámra vonatkozik, nevezetesen, hogy törvényben rögzíteni kellene a maximális felvehető létszámot, ez pedig a 2005. évi keret. Az ajánlás 292. és 293. pontjában, de több más ilyen ajánlási pont is van, amelyben azt javasoljuk, hogy ezt évente a kormány hatáskörében kell megállapítani, összefüggésben mind költségvetési, mind munkaerő-piaci és számos egyéb tényezővel, amit ilyenkor lehet mérlegelni, és sokkal rugalmasabb reagálást tesz lehetővé, mint ha kőbe akarnánk vésni bárminemű maximális létszámot.

Az ajánlás 295. pontja módosító javaslatként a mesterképzésre felvehető létszám bővítését tartalmazza. Azt gondoljuk, hogy nem indokolt 35 százaléknál megszabni, ez nagyon-nagyon szűk keresztmetszet. De ami ennél még nagyobb aggodalomra ad okot, az az, hogy a hároméves képzésből kikerülők nagy többsége - legalábbis ezt mondják a munkaerő-piaci oldal szereplői is - a munkaerőpiacon értelmezhetetlen papír birtokában lesz. Vagy még egyszerűbben fogalmazva: lesz egy második érettségijük, fel lehet mutatni a papírt, hogy én elvégeztem ezt, de értelmezhetetlen lesz az, hogy mihez tud kezdeni.

Mind a mai napig nem kaptam választ, úgyhogy még egyszer megismétlem, és mindaddig el is fogom ismételni, amíg erre végre méltóztatik választ adni a minisztérium, hogy mihez kezd az, aki három évig biológiát tanul alapképzésben, mihez kezd az, aki három évig matematikát tanul, és mihez kezd az, aki három évig, mondjuk, fizikát tanul, meg három évig nyelvészetet tanul, mert munkaerő-piaci szempontból ezek gyakorlatilag értelmezhetetlenek és szakképzettséget nem biztosítanak. Erre nem kaptam választ. Azt mondták az OM részéről, hogy majd ki lesz dolgozva. De elnézést kérek! Miféle törvény az, amit úgy terjesztenek be, hogy egy csomó kapcsolódó elemét nem tudják megmondani?

Éppen ezért azt gondolom, hogy jó néhány olyan szakterület lesz, ahol értelmezhetetlen a hároméves képzés. Ha már ehhez tűzzel-vassal, foggal-körömmel ragaszkodni akarnak, és be egy merev rendszerbe mindent az égvilágon, leszámítva a jogot meg az orvosképzést, akkor legalább a mesterképzés vonalán a 35 százalékot illő lenne magasabb arányszámra feltornászni. Több ilyen módosító van, eltérő számok, lehet válogatni, a variációk lehetősége ebből a szempontból hál' istennek megadatik.

(22.20)

De azt gondolom, hogy egy 50-60-70 százalék egyaránt értelmezhetőbb és indokoltabb dolog lenne; a doktorképzés esetében hasonló.

Az ajánlás 314. pontjában a vizsgával kapcsolatos kérdésekhez nyújtottunk be módosító indítványt. Az eredeti javaslat úgy szól, aki hallgatóként nem jön el a vizsgára, akkor semmi baj nincsen, de egyébként meg lehet kérni ennek az árát, fizesse meg a hallgató az így felmerülő költséget. Azon mind a mai napig el lehet vitatkozni, hogy is kell ezt kiszámolni - megmondom őszintén, fogalmam sincsen -, és nem volt megnyugtató, amit Mang államtitkár úr mondott, hogy ezt minden egyetemen ki tudják számolni. Szerettem volna, ha legalább megmondja, hogyan kell ezt kiszámolni - nem tudom.

Ettől függetlenül, szerintem ez nem egy jó rendszer. Azt gondolom, az a hallgató, aki nem jön el a vizsgára, és nem is indokolja, és nem is igazolja, hogy miért nem jött el a vizsgára, annak a tudása nem egyszerűen értékelhetetlen, elégtelen, nem teljesített. Az, aki nem jön el, de igazolja, olyan esetben lehet azt a jogosítványt hozzárendelni a hallgatói jogálláshoz, ha szükséges, akkor igenis plusz vizsganapot be kell iktatni, mert lehet betegség, sokféle ok. De indokolatlan esetben miért lenne köteles az intézmény akár plusz vizsganapokat beiktatni, csak azért, mert a hallgató méltóztatott nem eljönni? Ez így valahogy nincsen rendjén, hiszen vannak jogok és vannak kötelességek, de a kettő együtt jár, és nem csak jogok vannak.

A 319. ajánlási pontban a záróvizsgáztatáshoz javasolunk normatívát, ha ezt kötelezően mindenhol elő akarják írni, mert jelen esetben ez nem így van.

A 326. ajánlási pontban azt javasoljuk, hogy a végzettségek megnevezése ne csak angol, hanem latin nyelven is szerepeljen. Szabó képviselő úrnak volt az a javaslata, hogy is-is szerepeljen, egyet tudunk érteni egy ilyen verzióval is, de fontosnak tartanánk a latin megnevezést is, részben azért, mert számos, a neolatin nyelvű országokban ez így honosodott meg, részben azért, mert ez az egész világon mindenhol értelmezhető, harmadrészt azért, mert az angol nyelvbe is innen kerültek át. Van egy negyedik pont: vannak olyan szakok, ahol mind a mai napig latin nyelvű oklevelet hagyománytiszteletből adnak ki, a jogász szakma például ilyen.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu