DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A végrehajtási törvény módosítása a szokásos felvezető szöveggel kezdődhetne: az európai uniós jogharmonizációs eljárásnak megfelelően saját belső jogunkba kell emelni mindazon szabályokat, amelyeket az Európai Unió a korábbi szabályozásával rendeletszinten megállapított.

Nos, eddig az volt a gyakorlat, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kapcsán voltak ilyen jogharmonizációs feltételek, most viszont már tagként olyan helyzetben vagyunk, hogy az Európai Unió most meghozott rendeletei, amelyek még a végrehajtási eljárás egyszerűsítését is szorgalmazzák, a tagállamok sorában egy folyamatos, belső joggá történő emelési rendszerét képezik. Örömmel jelenthetjük, Magyarország az első tíz ország között van, amely a huszonötből már ezt a most módosításra váró törvényjavaslatot az európai uniós rendelettel egységben kezeli.

Mit is mond ki ez a szabályozás? Az államtitkár úr a felvezetőjében utalt arra, hogy bizony bürokratikus, nehézkes volt az eljárás a végrehajtás során, amikor az Európai Unió valamelyik tagállamában kiadott és jogerős, végrehajtható határozat alapján kellett a végrehajtást elrendelni. Ez úgy működött, hogy itt, Magyarországon le kellett folytatni egy külön eljárást annak érdekében, hogy a végrehajtható okiratról kiderüljön, az a magyar jog szerint is kötelező a végrehajtási szervek számára, és így a bíróság a végrehajtást el tudja rendelni. Az Európai Unió 805/2004., valamint az 1347/2003. számú rendeletei azt mondják, ilyen külön eljárásra nincs szükség, az Európai Unióban kiállított, végrehajtásra alkalmas okirat alapján a társország ezt magára nézve kötelezőnek fogadja el, és a végrehajtást a bírósági szabályok belső joga szerint elrendeli.

Egy esetben van mód arra, hogy felfüggesztésre kerüljön sor: amennyiben maga az adós igazolja, hogy a saját országában, ahol a végrehajtásra alkalmas okiratot kiadták, ő az okirat felülvizsgálatát, kijavítását, kiegészítését kérelmezi. Erre nézve egyébként egy módosító indítványt nyújtunk be, mert itt bizonyos jogszabályi hivatkozást kell egyértelműsíteni annak érdekében, hogy a felfüggesztés az adós kérelmére megtörténhessen.

A másik módosítás - erről is szólt az előterjesztő - a gyerek jogállásának jogellenes megváltoztatása, a gyerek kiadatása, illetve bírósági ítélet alapján a gyerek elhelyezésének végrehajtási cselekményeit teszi olyan módon egyértelművé, hogy az nemcsak a gyerek érdekeit, hanem magának a végrehajtást kérőnek a jogos érdekeit is szolgálja, amely bírósági ítéleten alapszik. Most itt csodát senki ne várjon; sokan azt hiszik, hogy a végrehajtási törvény módosításával abba az irányba mozdulunk el, hogy a közvélemény számára esetlegesen eltérően megítélendő vagy nagyobb vitákat kiváltó ítéletek kerülnek módosításra. Szó nincsen erről. Tehát a végrehajtás, ha egy adott ügyben jogerős döntés alapján - például ha a gyerek kiadatására kerül sor, s aki erre kötelezett, ennek nem tesz eleget - ebben a törvényben most olyan módosítási eljárási szabály szerint fog működni, amely a gyerek felkészítését az átadásra, a gyerek ellátását, a gyerekről való információs szolgáltatást biztosítja, valamint amennyiben a gyerek átadása a kötelezett hibájából hiúsulna meg, akkor a következő így elrendelt végrehajtási eljárás során a kötelezettet már nem feltétlenül szükséges erről értesíteni, anélkül is végrehajtható ez a cselekmény, hogy a kötelezett esetlegesen ott lenne.

Az a jogos társadalmi igény, amely a jogerős határozatok végrehajtásának gyorsítását, a határozatnak való megfelelőségét kívánja, nemcsak egy jogállamban, hanem nyilvánvalóan minden közösségi társadalomban valós igény, ennek a gyorsítása, egyszerűsítése most már európai uniós normákon belül történik meg. A következő nagy feladat, amely talán az ítéletek indokolásának, valamint nyilvánosságának a megjelenítését is szolgálja, az, hogy azokban az ügyekben, amelyek komolyabb társadalmi nyilvánosságot, társadalmi érdeklődést váltanak ki, mód legyen - itt majd a bírósági törvény felülvizsgálata is szükséges - arra, hogy a bírák saját maguk az általuk hozott döntésekről nemcsak tájékoztatást, hanem részletesebb indokolást is szíveskedjenek adni abban a vonatkozásban, ami egy adott ügyben esetlegesen az ítélet meghozatalát indokolta.

Ennek következményeként mikor kerül gyakorlatilag a közvélemény elé a vitatott ügy valós tartalma? Amikor a végrehajtási szakba kerül, mert addig nagyon senkit sem érdekel. Amikor a végrehajtási szakba kerül, akkor kezdenek arról cikkezgetni, valamint beszélgetni a részt vevők, hogy ez az ítélet vajon most megalapozott-e vagy sem, súlyos-e vagy nem súlyos, és szegény eljárás alá vontakat most a végrehajtás során milyen atrocitások érik, vagy esetlegesen keveslik a végrehajtás alá vont büntetést vagy terhet, amely az adott cselekmény után jár.

Nos, az igazságügyi reform, amely, úgy tűnik, az utóbbi másfél évben most már eléggé szépen halad, ehhez képest látjuk is, hogy az Országgyűlés szinte minden ülésnapján tárgyal egy-egy előterjesztést, ez azt mutatja, hogy ez a folyamat ez év végéig, a következő év elejéig lezárul, és olyan koherens jogrenddel tudnak a jogalkalmazók is dolgozni, amely mind a jogszolgáltatást, mind az igazságszolgáltatást - ez lenne a fontosabb -, az ehhez kapcsolódó végrehajtást is egyszerűsíti, humánussá teszi, és az Európai Unióban elfogadott egységes rendeletek alkalmazásával - megszüntetve a korábbi belső jog ellentmondásos rendszerét - mindenféleképpen a jogalkalmazást és a joghoz valamilyen úton, módon kapcsolódó társadalmat segíti.

A Szabad Demokraták Szövetsége részéről ezt az előterjesztést támogatjuk, és annak elfogadását a tisztelt Háznak javasoljuk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu